2024 June 14., Friday/Vazul napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

HBA: másfél évtizede gyilkoltak Tatárszentgyörgyön
2024. 02. 23. 18:27

A romák elleni támadássorozat áldozataira emlékezett Hidvégi-B. Attila a tatárszentgyörgyi gyilkosság, Csorba Robika és édesapja halálának 15. évfordulóján.

Ha az emberi aljasságnak létezik mértéke, a tatárszentgyörgyi brutális gyilkosság a legmagasabb polcon áll. Nemcsak az elkövetők bestiális cselekedete, hanem a hatóságok kezdeti hozzáállása miatt is.

 

Lehet, hogy egy kép erről: 3 ember és szöveg

 

 

Ma 15 éve, hogy Tatárszentgyörgyön a Fenyves sor utolsó házára nem sokkal éjfél után két Molotov-koktélt dobtak. Az egyiket a padlásra, a másikat az ablakon át a nappaliba. A tűz villámgyorsan elterjedt.  A mindössze 27 éves édesapa, Csorba Róbert próbálta kimenekíteni a benzines palacktól lángba borult otthonából az ágyukban alvó gyermekeit. Karjába fogta az akkor még hat éves Biankát, és ölébe vette négy és fél éves kisfiát, Robikát. Még visszaszólt feleségének, aki a két és féléves kisfiával a lángok közepén állt: „Várjál, mindjárt visszajövök!” Amint kilépett a bejárati ajtón, Kiss István a kezében lévő sörétes puskából kétszer rálőtt. Az apa a csípőjén megsérült, a kislánya megijedve a lövésektől visszaszaladt az égő házba az anyjához. Ekkor Csorba Róbert ölébe kapta kisfiát és próbálta a szomszédban lakó szüleihez átmenekíteni, de útját állta a Molotov-koktél elhajító Pető Zsolt.  Kiss István ekkor egymás után két újabb lövést adott le az édesapára, aki magához szorítva fogta kisgyermekét. A lövések elsőként Robikát érték. A sörétszemek eltalálták a fején, az állán, a mellkasán, majd az áthatoló sörétek belefúródtak az apa testébe. Csorba Róbert összeesett, kiejtette kezéből gyermekét.

 

 

A sörétszemek áthatoltak az édesapa végtagjain, a mellkasán, a szívén és a tüdején, roncsolták a máját és gyomrát is. Az ötéves Csorba Robika testét 42 sérülés keletkezett. A sörétszemek áthatoltak a felső végtagokon, roncsolták az agyat, a szívburkot, a szív balkamarájának falát, a mellkas főverőerét, a jobb tüdőt, és a májat. A sörétszemek Csorba Róbert és kisfia olyan mértékű sérülést szenvedtek, hogy életüket az azonnali orvosi szaksegítséggel sem lehetett volna megmenteni. Haláluk néhány perc alatt a vérveszteség következtében beállt. A helyszínre kiérkezett mentősök az elsődleges halál okát füstmérgezésként jelentették. A sérülésekre pedig azt valószínűsítették, hogy azokat a tetőről lehullott gerendákból kiálló szögek okozhatták. A tűz okát a tűzvizsgálók pedig elektromos zárlatnak vélték. A tűzoltók eloltották a lángoló családi házat, a hatóságok levonultak a helyszínről. Hosszú órák teltek el sírással, félelemmel. Ha nem rohannak a helyszínre a jogvédők és roma politikusok, ha nem kiabálnak és veszekednek a családtagok, nem indul bűnügyi szemle. Hiába mutatják a családtagok a hóban a sörétes hüvelyeket, nem találjál érdekesnek. Az elmenekült elkövetők lábnyomait hiába mutatják a hóban, a rendőr nyomrögzítés helyett belevizel, megsemmisítve a bizonyítékot. Közel 14 óra telt el, mire a hatóság elismerte, Csorba Róbert és ötéves kisfia, Robika halálát többszörös lövés okozta sérülések okozták. Több mint 15 óra kellett ahhoz, hogy a hatóságok a tatárszentgyörgyi brutális kegyetlenségű gyilkosságot a már hónapok óta tartó cigányok elleni sorozattámadás részének tekintve nyomozzon.

 

Ma 15 éve, hogy mindez megtörtént. Ma 15 éve, hogy a 27 éves Csorba Róbert és az 5 éves Robika életét erőszakkal megszakították. Már 15 éve, hogy minden évben összegyűlünk, és emlékezünk erre a kegyetlen gyilkosságra. Már 15 éve, hogy fejet hajtunk a 2008 és 2009 között, 15 hónapnyi terrorhullám hat halálos áldozatának emléke előtt. Már 15 éve, hogy emlékezünk a Nagycsécsen megölt Nagy Tibornéra és Nagy Józsefre, a Tiszalökön szíven lőtt Kóka Jenőre, a kislétai otthonában álmában agyonlőtt Balogh Máriára. A megtámadott 9 településen élők rettegésére.

 

 

Tisztelt emlékezők!

 

Tíz év kellett ahhoz, hogy az áldoztok egy emléktáblát kapjanak, ahol le lehet róni kegyeletünket. 15 év és két bátor polgármester kellett ahhoz, hogy a politika meghallja a civilek másfél évtizedes folyamatos követelését, hogy február 23. legyen a romák elleni gyilkosságsorozat áldozatainak emléknapja. Másfél évtized kellett ahhoz, hogy Józsefváros és Erzsébetváros vezetője, Pikó András és Neidermüller Péter szolidaritásból, emberségből példát mutasson a magyar társadalomnak. De vajon hány év kell majd ahhoz, hogy a civil kezdeményezés országos kiterjesztését az Országgyűlésben ülő kormánypárt is támogassa?

 

A hat emberélet, az öt súlyos sérült, az eldobott 11 Molotov-koktél, a 78 lövés, az 55 veszélyeztetett emberélet nem elég figyelmeztető jel arra, hogy ma is ugyanaz a gyakorlat, és a kimondott szavak hová vezethetnek? Jogos a félelem, mert ismét fekete ruhába öltözött alakulatok masíroznak cigánytelepeken. A politikai közbeszédben, és az Országház falai között felzendülnek a cigányok ellen lázító hangok. A cigányok elleni gyűlöletre építve akarnak idén júniusban polgármesteri és EP-képviselői székeket szerezni a már meglévő parlamenti mandátumaik mellé. A kormánypárti koalíció pedig cinkos összekacsintással segíti a törvényhozásban a szélsőjobboldali akaratot.

 

Barátaim!

 

Vannak cselekedetek, amire nincs és nem lehet bocsánat. Vannak események, amelyek nem merülhetnek feledésbe. Ilyen a romák elleni gyilkosságsorozat is. Nem lehet megbocsájtani az elkövetőknek a bestiális cselekedetüket. Nem lehet eltörölni az átélt rettegést, a máig szívbe markoló fájdalmat.  Emlékeznünk kell, hogy akár a vészkorszak idején, itt is a szavak voltak azok, melyek a tettekhez vezettek. A bűnbakképzés, a szélsőséges eszme politikai és társadalmi térnyerése vezetett a gázkamrákhoz, és ugyanez az ideológia adta 15 éve a debreceni bűnbanda kezébe a fegyvereket és Molotov-koktélokat.

 

Soha nem lehet megbocsájtani azoknak, akik gázkamrába, kivégzőosztag elé hajtottak zsidókat, cigányokat, melegeket, más politikai meggyőződésűeket, vagy fogyatékossággal élőket, úgy nem lehet megbocsájtani a Csorba Robikát és édesapját meggyilkolóknak sem. Ez az erkölcsi minimum. De emberi alapértéknek kellene lennie annak is, hogy nem lehet megbocsájtani és kegyelmet adni terroristáknak és pedofil bűnökben érintett elítélteknek sem. 15 napja fellázadt az ország, mert kitudódott, hogy a nemzet két lélegző golyóstolla szabadon engedett egy pedofiltámogatót. Milliók kiáltják, állami vezetők, miniszterek és közjogi méltóságok, egyházi vezetők nem lehetnek pedofilsimogatók, miközben a gyermekvédelem élharcosának nevezik önmagukat. Mi pedig azt is mondjuk: erkölcsileg és morálisan az is elfogadhatatlan, hogy pedofilpártoló püspökök álljanak a roma egyetemisták szakkollégiumának élén. 

 

 Tisztelt emlékezők!

 

Ma 15 éve, hogy szíven lőtték a magyarországi cigányságot, megsebesítették a magyar társadalmat. Az elmúlt másfél évtizedben egyetlen ember volt, aki bocsánatot kért az áldozatoktól, a hozzátartozóktól, a cigányság hatszáz éves üldöztetéséért, az oktatási szegregációért, az élet minden területén érezhető diszkriminációért. Ma ezt a köztiszteletben álló embert üldözik, megbélyegzik. A hatalom mindent megtesz, hogy ellehetetlenítse, börtönbe zárja mert jóságos a hajéktalanokhoz, a betegekhez, a cigányokhoz. Karhatalmi eszközökkel akarják megfélemlíteni azt az Iványi Gábort, aki imát mondott a romák elleni gyilkosságsorozat valamennyi áldozatának koporsója felett, aki legnagyobb cigány harcostársaink, köztük a két éve elhunyt Setét Jenő gyászszertartását celebrálta. Bántják azt a lekészt, aki vígaszt és támogatást adott az özvegyeknek, a sérülteknek, az áldozatok hozzátartozóinak és a teljes roma közösségnek.

 

Tanuljunk a romák elleni gyilkosságsorozat áldozatainak szenvedéséből. Haláluk legyen figyelmeztető jel mindannyiunknak: ennek tudatában olyan országot, olyan társadalmat kell teremtenünk, ahol a kettős beszéd helyett egy befogadó és esélyteremtő hazává válik Magyarország. Olyan társadalmat, amelyben a romák is aktív részeseivé válhatnak a közéletnek helyi, országos és európai szinten is.  Olyan országot, társadalmat kell teremtenünk, ahol nem üldöznek senkit mert mást és másként szeret. Ahol nem darálnak és fóliáznak könyveket. Ahol a szivárványszín nem válik a gyűlölködés tárgyává, ahol nem üldözik és bélyegzik meg a civileket, a jót tenni akaró embereket.

 

Olyan erős közöséget kell kovácsolnunk, amely ki tudja harcolni, hogy a február 23. legyen a romák elleni gyilkosságsorozat áldozatinak országos emléknapja. Olyan közösséget, amely méltó emlékművet, szobrot képes állattatni az áldozatoknak. Olyan összetartó népet, amely bátorságot mutatva ki mer állin saját közössége és jövője érdekben, és ha kell, farkasszemet mer nézni a szélsőséges ideológiákat hirdető alakulatokkal.

 

 

Olyan országot, ahol nem kell attól tartanunk, hogy elnöki kegyelemmel szabadulhatnak életfogytiglani fegyházbüntetésükből az elkövetők, ahogyan az azeri baltás gyilkos, a pedofiltámogatók, vagy terroristák. Két éve szabadult Csontos István, a bűnbanda sofőrje, a tiszalöki és kislétai gyilkosság bűntársa a 13 éves büntetéséből. Két éve, hogy Kiss Árpád 13 évnyi tagadás után elismerte, valamennyi bűncselekményt ők követték el, és két további társuk nem került az igazságszolgáltatás elé. Ők ma is szabadok.

 

 

Ma 15 éve, hogy keressük az igazságot, ma 15 éve, hogy várjuk a valódi és őszinte válaszokat. Már 15 éve mondjuk a gyilkosságsorozat tragédiájából okulva, csak olyan erős roma közösség építhet egy erős országot és befogadó, szolidáris társadalmat, ami nem marad néma, nem válik közönyössé, aktívan kiveszi részét a demokrácia építéséből, magénak érzi a legfontosabb társadalmi ügyeket, és bátorságot mutatva hangos szót emel. Akkor is, amikor közöttünk szörnyek járnak!

 

Elhangzott 2024. február 23-án Budapesten, az áldozatok emléktáblája előtt.

 

 

 Lehet, hogy egy kép erről: 9 ember, a Brandenburgi kapu és tömeg