Nyugalomra intem a felháborodott barátaimat és családtagjaimat is!„Övön aluli ütések” tömkelege ért,nem veszítettem el az „egyensúlyomat”,jön a viszontválasz!De csak és kizárólag: a szellemi ringben!

amikor az országgyűlés kulturális, oktatási, szociális, esélyegyenlőségi, kisebbségi –tehát a következő évtized és a cigányság sorsát meghatározó kérdéscsoportokkal foglalkozó bizottság elnökét szintén az újnyilas párt adja, és mikor a magyar állam nevében egy nyilas bíró nyilas érveléssel szabadjára engedné a félkatonai szervezeteket ellenünk, és ráadásul: amikor a kormány bejelenti, hogy százezer közmunkás kerül lapátra… nos, ekkor én vagyok a szintén jobbikos karakterű „cigány értelmiség” céltáblája, a főellenség. Tiszta élvezet.

Fészbukos verbális terrorkülönítmény szerveződött az álradikális szürke párducokból, a neten lógó, Kanadáig menekült értelmiségi munkakerülőkből, a széljobbhoz zsörtölődő önjelölt cigány politikusokból, akik karöltve az mszp cigány tagozatának defektes elnökével folyamatosan össztűz alatt tartanak minket Zsigóval. 

Ady Muszáj Herkules-e jut eszembe: ha ezek a Tökmagjankók békén hagynának, isten úgyse befejezném, és különösen, ha legalább egy darab felmutatható képességet, tudást észlelhetnénk, a profi karaktergyilkoson kívül.

A tragikus választási vereség beindította őket: keresztül-kasul őrjöngik a világhálót. 

Jön a kivégzőosztag, élén A tanítványból lett törzsfőnökkel, „a becstelen Brutus-szal”, hátha most összejön az egy pontból álló cigányprogram: „kinyírni Alest”, sarkában az évtizede éhes tehetségtelen hiénák…, még korai a fogcsikorgatás, fiúk!

A Kisradics bérrabszolga politikai pamfletet ír (alá), Brutus, mint „tényfeltáró anyagot” megossza a saját fészbukos oldalán. Pocskondiázása alatt ugyanúgy nem írja ki a nevem, mint elsőcikkes barátja, kinek szövegében a nácikat megszégyenítő módon csak három személytelen betűből állok: A – R – C., mint az auschwitz-i haláltábor tetovált betűi… Ide jutottunk.
A megírt szöveg igazi kurucinfós gyűlöletbeszéd, mellyel nem foglalkoznék, ha aljassága és hazugságai miatt nem keltett volna akkora indulatokat a környezetemben. 
Ezért először is: bár mélyen sért tettük: nyugalomra intem a felháborodott barátaimat és családtagjaimat is! „Övön aluli ütések” tömkelege ért, nem veszítettem el az „egyensúlyomat”, jön a viszontválasz! De csak és kizárólag: a szellemi ringben! 

Az MCP országgyűlési választási szereplésével, az oda vezető út részleteivel kapcsolatban önálló elemzést készülök napvilágra hozni.

Vállalom a felelősségét annak, hogy önhitt voltam, bíztam magamban, hogy a miskolci Cigánypárt Bt.-ből egy friss, demokratikus, avantgárd pártot csinálhatunk. Bíztam abban, hogy a választásokon 1-2%-os eredményt elérve elindíthatjuk a szükséges változásokat, a fiatalítást, a profiltisztítást.
Vállaltam a programírást, a szóvivői feladatokat. De a pénzek utalásához, kezeléséhez nem volt közöm, az kizárólagos elnöki hatáskör maradt. Meg voltam győződve arról, hogy 2 hónap intenzív kampánnyal, folyamatos jelenléttel, igaz és fontos mondatok kinyilatkoztatásával meg fogunk győzni százezer választót, hogy miránk adja le voksát! Hittem abban, hogy fölkerül a párt a politikai palettára és biztosítva lesz folyamatos működése: a politikai érdekképviselet mellett a hazai romák szolgáltató, képző, közösségfejlesztő központja leszünk! 

Tévedtem. S nem először. Esélytelenek voltunk a fideszes csapdákkal, a közmunka-szolgálat teremtette „szebb jövő” ígéreteivel szemben. Az elnyomás öngyilkos szindrómáival szemben. És nyilván rengeteg hibát ejtettem, ejtettünk a programírás, a kommunikáció, a kampánymunka során. Ennek értékelése tisztességes szakemberekre tartozik, és elvégzendő feladat.

Leginkább pedig azért vagyok felelős, mert nem léptem ki a pártból ez év január 25.-én, az I. Kongresszuson, amikor kiderült, hogy ez nem az én pártom, ez Radics és Horváth József pártja. Támadóim gondolkodása szerint: „Megvásárolták, azért maradt.” Szeretném egyértelművé tenni, az elmúlt fél év alatt összesen egymillió-egyszázezer forintot „kerestem” a pártban, a pártért végzett napi 16-18 órás munkámért. 

Az alábbiakban az ominózus szöveget aláíró Radics néhány állítására fogok reagálni, amely megvilágítja a tágabb összefüggéseket is.

Elöljáróban: Radicsot közel 30 éve ismerem, jó táborszervezői képességeit a politikai kampányokban is kamatoztatni tudta. Ezért múlt év nyarán örömmel fogadtam, hogy kampánymunkásnak jelentkezett. November végén aztán – teljesen megdöbbentő módon- politikusi ambíciókkal jött elő: a pesti szervezet vezetésére pályázott, de sikertelenül. Ekkor kerültünk enyhe konfliktusba. Szememre vetette, hogy „ha már visszalépett az elnöki jelöltségtől, illett volna alelnöknek jelöljem”… 
Ezek után villámgyorsan megszervezte a pest megyei szervezet alakuló ülését. A ferencvárosi presszójában megtartott ülésen már elnök is lehetett. Vitatható körülmények között, de erről a kiváló Horváth Gyula domonyi bányászt kell megkérdezni, akinek a jelölését Radiccsal szemben támogattam. 

„A szorgos barna hangyák” helyett Kis Norbert megyei aktivistánk kezdett el dolgozni, aki a télen legalább három ezer tagot beszervezett a pártba. Gondolom, szívesen elmeséli Radiccsal kapcsolatos élményeit, ahogy Báder Iván fotós is, akit a februári pesti elnökségi ülésen akart felpofozni. 

Horváth József elnök figyelmét többször felhívtam: vegye észre, Radics személye rendkívül veszélyes a pártra, rossz állapotban van, nem ura önmagának. Közeli ismerősei szerint drogfüggő, minimum.

Az országos elnök megígérte, hogy összehívja a pest megyeieket, de nemhogy más vezetőt választhattak volna a tagok, ellenkezőleg: H. József az országos listára jelölte „kedvenc megyei elnökét”. Az elnökségi ülés félbeszakadt: kijelentettem, nem vállalom a listavezetést, ha Radics rajta lesz. Nyíltan elmondtam az előzőekben közölt állításaim. 

Végül is: az elnök meggyőzte, maradjon veszteg. Kárpótolta a kampányban: kisbuszt bérelt neki, és szégyenszemre a fővárosi iroda(!) 200 ezer forintos Mol-kártyáját is átadta neki…

A Radics által aláírt szövegben támad a pártprogram gyengeségéért. Mivel konkrétumot, bizonyítékot nem említ, ezzel nem foglalkozom. A programírásért kapott pénzt többször is említi, ezért erről annyit: a program írásért, bár nagy munka volt, nem vettem föl pénzt. 

A fészbukos Radics-írás megjelenését követően viszont azonnal kommentel a pártelnök: „nyugodj meg, józsikám, arc nem lesz az mcp tagja, nem fogok vele eggyüt dolgozni…” 

Középkor. 

Ezen a szinten, ilyen színvonalon működik a pártunk…

A felturbósodott vitában –melyet letörölnek másnap- Radics és Setét is bedobja a 6 milliós „listavezetői keretet”. Ezzel kapcsolatban közlöm a tényeket: ez a keret a hirdetésekkel, kommunikációval összefüggő kampányköltségeket fedezte. Ennyit sikerült a legfontosabb célra elkülöníttetni. Ebből utalta a miskolci központ (!) a kampány során bemutatott youtube-os hangzóanyagok, videoüzenetek gyártási és hirdetési költségeit, a párt weboldalának, a FB-os felületének működési kiadásait, ez összesen 4 millió Ft-ot tett ki. Amivel a pesti iroda, illetve a „listavezető” gazdálkodott az a maradék 2 millió Ft volt. Ebből fizettünk szakértőket, újságírókat, és fedeztük a budapesti kampányzáró ránk eső részét.

Az új „elnöki szóvivő írásának” valódi üzenete: az ARC a felelős azért, amiért a 300 milliós kampánypénzből nem lehetett többet „spájzolni” –és a morzsákból a szolgáknak is juttatni-, mert nyomására a párt a pénz jelentős hányadát a képviselőjelöltek helyi kampányára fordította. 

A pénzügyi elszámolás határideje e héten lezárul. A párt aláírási és utalványozási joggal egy személyben rendelkező elnökének, „Józsi bácsinak” dolga – a párt elnökségének döntése értelmében is – a költségvetési beszámolót nyilvánosságra hozni. 

És jöhetnek az új Arcok.

Előzmény: Radics József: ARC es az MCP History...