2022 December 07., Wednesday/Ambrus napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

Hidvégi-B. Attila: Új időszámítás
2022. 04. 08. 00:00

Vannak helyzetek, amikor csak úgy lehet valamit újjáépíteni, ha előbb a régit teljesen a földig romboljuk. Ilyen lett mára a roma közélet is.

Teljesen új alapokra van szükség ahhoz, hogy felépítsük mindazt, amiről elődeink álmodtak, vagy aminek az építését kínkeservesen, kalákában dolgozva elkezdték. A rendkívül hosszúnak tűnő kétéves válság és krízis után, amit a pandémia okozott, 2022 áprilisa kivétel nélkül, minden embert felébresztett. A roma közélet rózsaszín lufija kidurrant, a cigányok tákolmánya összedőlt, a vályogviskók rideg valósága ránk zuhant. Talán most már épp itt az ideje, hogy egy új időszámítást kezdjünk, és az elmúlt időszakot értékelve megtisztítsuk a roma közéletet. A megújuláshoz most a saját eszközeinkkel mi is hozzájárulunk!

 

 

Ha az elmúlt egy év időszakára visszatekintünk, mára a napnál is világosabbá válhatott mindenki számára, hagy a roma közélet alakításában előre törő önkéntesek és önjelöltek bizony erőtlenek, koncepció nélküli alternatív valósággal akarták elkápráztatni a roma tömegeket. Az akár szakmai kompetenciával rendelkezők pedig - tanulva a kor és az idő szelleméből, avagy lemásolva azt - megpróbálták a helyzetet meglovagolva önmaguk hasznára fordítani, amit csak lehetett. Anyagi és politikai értelemben egyaránt. Reménykedjünk abban, hogy megérdemelt jutalmuk, munkabérük épp az lesz, amit ők maguk is okoztak: kiüresedés, megsemmisülés.

 

 

Nincs értelme elemezni a választások eredményét, mindenki látta és látja ma is, hogy kik voltak a legnagyobb károkozók és haszonélvezők, és kik azok, akik most önmagukat mentegetve másokat akarnak bűnbaknak beállítani. Nem volt elfogadott, egységes ellenzéki roma program, kavarások, viták árnyékolták be az előválasztást, majd a jelöltállítás folyamatát. A legutolsó pillanatban lett meg az a három roma jelölt is, akikről több mint fél évig beszéltek a levegőbe, de tudtuk, láttuk, hogy szerették volna, ha ez is csak üres ígéret marad.  

 

Ma is tényként állítom és vállalom a tavaly novemberi írásom minden betűjét, amelyben felhívtam a figyelmet, hogy a romákat beültetik a hintába. A színfalak mögött és a függöny előtt lévő szereplőkről bebizonyosodott, hogy nekem volt már akkor is igazam. A két kapura játszó álcivilek szisztematikusan romboltak, amit mások évek munkájával építettek. Erre volt igény, erre volt megbízatás, és erre íródott projekt. Mert mint máskor, most is a projekt és a támogatás a lényeg. Az elv, a stratégia, a jövőkép csak szlogen, egy olyan üressé tett hívószó, amit csak ünnepnapon használnak.

 

A tankönyvek és a tapasztalatok is egyértelművé teszik, hogyan kell, és hogyan lehet közösséget építeni. Ha a közösségépítés első lépéseiben az irigység, a szakmai féltékenység dominál, akkor ott maximum diktatúra épülhet, és a projektalapú összefogásból adódó, erkölcs és morál nélküli gazdasági közösség.

 

 

Én magam és a RomNet bizonyos körök számára már évekkel ezelőtt ellenség lett. Meg is tettek mindent, hogy elnyomjanak, eltiporjanak, hogy ellehetetlenítsék közösségi erőmet és munkámat. Na nem azért, mert az általam képviselt sajtóorgánumot, vagy a munkámat nem értékelték volna hasznosnak, sőt, ellenkezőleg.  Épp az volt a probléma, hogy én voltam az élő példa arra, hogy pusztán elhivatottságból, tenni akarásból lehet értéket teremteni, és viszonylag apró pénzből is lehet hiteles, országos viszonylatban is mértékadó médiumot működtetni. Így pedig veszélyeztetem azt a tervet és pozíciót, hogy százmilliókkal tudják megfejni Soros György OSI-ját, vagy a filantróp Polgár András alapítványát, vagy esetleg az államot. Mert ha saját zsebből finanszírozva is tud működni egy ismert és elismert weboldal, akkor miért is adnának tetemes összegeket működésre.

 

 

Így lett pária a személyem és a RomNet 2017-től, amikor még óriási terv volt egy nagy roma közösségépítés, hogy egybe kovácsolják a roma civileket, aktivistákat, akik tényleg tenni akarnak a közösség, a közélet jobbításáért. Az érdeksérelmet okozók így szorultak ki, és lett egy új belső kör, akik eddig is haszonélvezői voltak minden időszaknak. Újabb és újabb név és szereposztás alatt pedig süthették a pecsenye helyett immár az ökröt, nyársa húzva.

 

 

Az elmúlt évek kudarcai és a reményvesztés ellenére sem voltam hajlandó önként sem meghalni, sem feladni, és nem engedtem nevemet, a két évtized alatt kivívott hitelességemet besározni, ezért megpróbáltak elszigetelni. De a próbálkozások kudarcot vallottak. A személyeskedő ellenségkép gyártásban ők lettek a vesztesek. Önmagukat járatták le, és most, 2022 áprilisára kiállíttatták bizonyítványukat. Lelkük rajta. De nem akarok a múltba révedni, én mindig előre tekintettem.

 

 

Ami nem öl meg, az erőssé tesz – tartja a mondás, épp ezért lehetőségeimhez mérten még nagyobb erővel és elszántsággal fogok dolgozni. Azért, amiért eddig is, és amiben hittem. A magam részéről a kampányban mindent megtettem, hogy az az elv, amit én vallok, képviselve legyen, segítsem azt a célt, amit évek óta próbálunk megvalósítani: generációváltás és paradigmaváltás történjen a roma közéletben. Úgy vélem, komoly sikereket tudtam, tudtunk elérni, és ez most reményre, bizakodásra ad okot. Innen kell építkeznünk.

 

A közösségépítéshez, az identitás erősítéshez szükség van a médiára. Bebizonyosodott, sem a mainstream média, sem a romák sajtóorgánuma (már ha van, és annak tekinthető) nem akar, vagy nem mer foglalkozni aktuális, fontos közéleti kérdésekkel, megelégszik a szórakoztatással. A felületes hírszolgáltatások, a hangulatkeltő cikkek, a vágóképek világa él ma is, pedig két évtizede küzdünk ez ellen.

 

 

A tudatlanság konzerválásában, a szellemi és fizikai elnyomásban és kirekesztésben, azaz a cigányellenességben nagykoalíció van.

A RomNet, ahogy az elmúlt 20 évben, a jövőben is ez ellen fog küzdeni. Hogy továbbra is hangja, szószólója legyen az elnyomottak százezreinek, a mélynyomorban tengődő tízezreknek, akinek hangja nem hallatszik túl a cigánytelepeken, akikhez nem jut el sem az információ, sem a segítség. Ha kell, magányos harcosként is, de tovább folytatjuk küzdelmünket, bízva a jövőben, hogy egyszer munkánk gyümölcse beérik. Talán reményt ad számunkra, hogy az új összetételű Országgyűlésben új roma hangok szólalhatnak meg, és a változás szele végig söpörhet majd a roma közéleten is. Mert nagy szükség lenne rá. Ideje, hogy megtisztuljunk, és most, húsvét előtt a lelkiismeret és a test is feltámadjon!

 

Ennek a megújulásnak a részeként ma, 2022. Április 8-án, a Nemzetközi Romanap, a Roma kultúra világnapja alkalmából teljesen megújulva indul útjára a RomNet, hogy továbbra is hitelesen, pontosan, naprakészen tudja tájékoztatni a cigányságot, és mindazokat, akik érdeklődéssel, figyelemmel kísérik Magyarország legnagyobb lélekszámú kisebbségének életét, sorsát.

 

Legyen ez a nap az új kezdet, az új időszámítás első napja!

 

 

Hidvégi-B. Attila - Főszerkesztő