2024 March 29., Friday/Gedeon, Johanna napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

Konrád Imre: Dr. Tálos Endre halálára
2023. 02. 25. 17:06

Dr. Tálos Endre a nyelvtudományok doktora és kutatója, sokak jóbarátja, ismerőse 2023. február 15-én 74. éves korában eltávozott e földi világról. Teste és szíve a létért való küzdelemben elfáradva feladta a harcot.

Voltak pedig még tervei, amiket szeretett volna befejezni. Mostoha sorsa s körülményei ellenére azt mondta nekem utoljára, hogy „végül is sok szép, jó dolgot megéltem eddig, nincs okom panaszkodni az égben lakozó Úristennek”.

 

Lehet, hogy egy műalkotás erről: 2 ember és belső tér

 

 

Endrét 1986-ban egy baráti társaságban ismertem meg, s már ismeretségünk első perceiben feltűnt az ő kivételes, bámulatba ejtő nyelvérzéke és tudása, amikor a beás nyelvre terelődött beszélgetésünk. Ettől kezdve gyakrabban találkoztam vele a beás nyelvvel kapcsolatos kutakodása miatt is. Köztudott volt, hogy a ’90-es évek elején ő volt az első nyelvész, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyelvtanszékén sok más nyelv mellett a cigány nyelv kutatásával is foglalkozott, sőt az egyetem falain belül tanította is többnyire nem cigány tanulók részvételével.

 

A nyelvtanszéken 1990-től 1995 őszéig az elméleti nyelvészeti szak állandó oktatója volt, amíg Szépe Györggyel össze nem rúgták a port s – ahogy Endre említette volt – ki nem rúgta. Ettől kezdve tudományos pályája, mondhatni, elég göröngyösen alakult és komoly egzisztenciális problémákat is szült. Pár év elteltével ugyan valamely ismerőse segítségével egy pesti gimnáziumban tanított angolt és németet, azonban nyugtalan, zabolátlan természete miatt itt sem maradt sokáig. Nem tisztem, hogy az ő szerteágazó, nemzetközi kitekintésű nyelvészeti és tudományos munkáságát értékeljem, erre nálam sokkal hivatottabb s hozzáértőbb szakemberek elvégzik majd az utókor számára. Én most a sziporkázó szellemű, természetű nyelvzseniről szeretnék megemlékezni, akit csak nagyon kevesen értettek meg és értették az ő gazdag gondolati s lelki világát. Óriási volt az ő tudása, ismerete nem csak a nyelvészet elméleti s gyakorlati alkalmazása terén, hanem hazai s nemzetközi viszonylat tekintetében is alapos társadalmi, történelmi, irodalmi és jelenkori ismeretekkel bírt. Ennek birtokában viták alkalmával partnerei nem igazán tudták felvenni vele a versenyt s eltántorítani saját meggyőződésétől.

 

Szenvedélyes vitatkozó és kritikus volt. A 2000-es évek elején írt egy összegző tanulmányt „A cigány és a beás nyelv Magyarországon” címmel, majd 2005-ben Cigány nyelvészeti bibliográfiájának kézirat változatát is megírta. Orsós Anna 2002-ben megjelent első beás nyelvkönyvének kiadását is jelentős tanácsokkal, lektorálásával segítette. Mindig nagy érdeklődéssel, figyelemmel kísérte a hazai romák társadalmi, kulturális, közéleti eseményeit s a romákkal kapcsolatos kutatásokat. Dolgozott Kovalcsik Katalinnal az MTA Zenetudományi Intézet cigány népzene kutatójával is cigány nyelvű kutatásainak, gyűjtéseinek feldolgozásában és segített neki a cigány nyelv alapismereteinek elsajátításában. Sok barátja volt a roma értelmiségiek körében is már a 80-as évek elején, mint kiderült, gimnáziumi osztálytársa volt Péli Tamás a híres cigány festőművész. Amikor beszélgetett vele az ember, egy-egy szó, vagy mondat kapcsán pillanatok alatt képes volt annak a szónak minden vonatkozását s nemzetközi összehasonlítását elmondani. Elképesztő volt az ő tudásának tárháza, zsenialítása, amivel elkápráztatta az őt komolyan vevő hallgatóságát. Lelki habitusa, gondolatvilága nem viselhette el a vele szemben támasztott komfortos, szabálykövető elvárásokat. A fennálló s uralkodó paternalista világunk konformista elvárásaival szemben egy nonkonformista, azaz örök lázadó volt. Ha középkorban élt volna az akkori népbutító rend ellen is fellépett volna a maga módján s eretnekségéért valószínűleg elítélték volna. Endre a maga egyszerű közvetlenségével, nagyon könnyen barátkozott emberekkel ismeretlen környezetben is, és képes volt az utca emberével pillanatok alatt kapcsolatot teremteni. Adyt idézve, „Mindenkinek rokona, ismerőse és boldog őse volt” Egyszerre egyidőben fordított figyelmet a világ valamennyi kis és nagy népcsoportjára, azok történelmi, társadalmi s kulturális háttereire. Különösen érdekelte a kis népcsoportok kiveszőben lévő nyelvi s kulturális világa. Ennek tudható be, hogy képes volt a lapp és eszkimó nyelvet is megtanulni.

 

Nagy érdeklődéssel figyelte az orosz, kínai, japán s koreai nép kulturális, társadalmi helyzetének történetét, felemelkedését, s különösen rajongott az utóbbi években a klasszikus zene magas színvonalú előadóművészeiért. Ember központúságával, határtalan humanizmusával és előítéletmentes gondolat világával a tudatosan elhanyagolt külső mellett egy szív-lélek ember fénye tükröződött tekintetében.

 

Sajnálatos, hogy a hivatalos intézmények, mint pl. az egykori MTA Nyelvtudományi Intézet s más közegek, így a nagynevű hazai kutatók sosem ismerték el igazán az ő páratlan nagy tehetségét és zsenialitását. Nyelvészet terén nála megszállottabb, sokoldalúbb embert nehéz elképzelni. Hihetetlen volt az ő világra való rálátása, figyelme s magával szembeni elvárása, ugyanakkor a hétköznapok világában semmilyen módon nem boldogult, még a legkézenfekvőbb s legalapvetőbb dolgokat sem volt képes ellátni, akár egy adminisztratív jellegű ügyet elintézni. Szükség volt rá, hogy mindig legyen mellette valaki, aki a fontos napi teendőket ellátja. Felesége, Zsuzsa 2020-ban bekövetkezett halála óta magára maradva egyedül élte életét kis otthonában.

 

Korai halálával nagy űrt hagyott maga után, hiányozni fog valamennyi közeli s távoli hozzátartozóinak, barátainak, tanítványainak, kedves ismerőseinek és számos tisztelőinek. De azt gondolom a tudomány számára is pótolhatatlan nagy vesztség az ő halála, hisz csak nagyon ritkán születik ilyen tehetségű ember a Földön.

Isten veled Endre! Angyalok kísérjék további utadat s lelked nyugodjék békével!

 

Máj rămîj ku Dimizou! Maradj Istennel!

 

Konrád Imre