HÍRDETÉS


JEGYZETEK
vissza

Horváth Aladár: A száműzött utcák története

betűméret csökkentése betűméret növelése
2019 Február 06    Forrás: Élet és Irodalom


Ez a cikk archív

Harminc éve, 1989. február 2-án alakult meg a Miskolci Gettóellenes Ideiglenes Bizottság, amely Horváth Aladár miskolci tanító vezetésével Európa első roma polgárjogi mozgalmaként sikerrel akadályozta meg a város szélére tervezett cigánygettó felépítését. Ebből az alkalomból közöljük a polgárjogi harcos írását a 2010-es évek legdrámaibb kitelepítési akciójáról, a számozott utcákban élt miskolci romák elüldözéséről.

Hirdetmény

A miskolci számozott utcák története 1909‑ben kezdődik. Ekkor épült fel a 100 háznak nevezett épületegyüttes a vasgyár munkásai számára.

 

Horváth Aladár

 

A 80-as években a gyár veszteséges lett, megvált a munkásteleptől, átadta azt a városi tanácsnak, mely jóval kevesebb gondot fordított rá, mint régebben a gyár. A lakásokat a gyártól, majd a tanácstól nyomott áron meg lehetett venni. A munkanélküliség megjelenésével az új tulajdonosok egyre nehezebben tartották szinten otthonaikat. Megkezdődött a telep hanyatlása. Akinek módjában állt, elköltözött, a városban lebontott épületek szegény lakóinak, főleg cigányoknak adtak itt cserelakást.

 

A hírhedt utcák fiatalkoromban még elviselhető állapotú telepet alkottak, tisztességes felújítási programmal az egyik legszebb kertvárosa lehetne Miskolcnak. A város azonban tudatosan elhanyagolta ezt a negyedet, ahol azután idővel összesűrűsödött az etnikai elkülönítés és a nyomor: embertelen lakáskörülmények alakultak ki.

 

Felmerült a telepfelszámolás ötlete.

A Jobbikot követve a Fidesz, az MSZP is kollektíve bűnözőnek minősítette a telep lakóit. Miskolc vezetői azt sugallták, hogy semmilyen erkölcsi kötelezettségük nincs a „kártékony idegenekkel” szemben, „a becsületes többség, a magyarság érdekében” bármit megtehetnek velük.

 

2012. október 17-én a Jobbik fáklyás felvonulást szervezett a „cigányfertőzött” (kuruc.info) Avas városrészben. A demonstráció főszónoka, Vona Gábor pártelnök választási győzelmük esetére a cigánybűnözők vagyonelkobzását és a halálbüntetés visszaállítását ígérte.

 

Ugyanerre a napra békés demonstrációt hirdetett a Demokratikus Koalíció, valamint a miskolci cigány nemzetiségi önkormányzat és a roma polgárjogi mozgalom is. A Hazáért, a demokráciáért! elnevezéssel indítottunk menetet a Kormányhivatal épülete elé. Egyértelművé akartuk tenni: a kormányzat feladata, hogy fellépjen az újnyilas-neonáci fenyegetéssel szemben, és biztosítsa a romák biztonságát.

 

A borsodi roma önkormányzat lungodromos-fideszes elnöke, Farkas Félix – ma a parlamentbe delegált cigány szószóló – elhatárolódott mindenféle „szélsőséges megmozdulástól”, legyen az jobb- vagy baloldali, és távolmaradásra kötelezte a szervezetéhez tartozókat. Ez volt a várossal egyeztetett kommunikációs stratégia: szélsőséges jogvédők a baloldalon, szélsőjobboldaliak a másikon, középen a „nyugodt erő”, a Fidesz.

 

Cigánytelep a stadion útjában

A nagy nemzeti stadionfejlesztési program 14 milliárd forintos állami támogatással Miskolc számára is megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) öreg stadionjának helyén UEFA-minőségű sportkomplexumot építsen. Ez a stadion keleti oldalában elhelyezkedő Andrássy utca–Kilencedik utca–Tizenegyedik utca–Pereces patak által körülhatárolt területet érintette. A fideszes vezetésű önkormányzat szerint a sportlétesítmény parkolóigénye követeli meg a Kilencedik–Tizedik–Tizenegyedik utcában lévő kertes ingatlanok lebontását. Ez az építkezésbe bevont rész a számozott utcák teljes területének mintegy harmadát érinti. Az itt lévő, vegyes tulajdonú lakásokban túlnyomórészt nem cigány családok laktak, amelyekkel az önkormányzat a szanálási programokhoz hasonlóan egyenként megállapodott más városi bérlemény biztosításáról vagy egyösszegű kártalanításról.

 

Az 5–6–7–8. utcákban viszont döntő részben romák laknak önkormányzati lakásokban. Ott „nyomortelep-felszámolási” program lépett érvénybe.

 

2014. május 8-án a miskolci önkormányzat megszavazta a lakások bérletéről szóló 25/2006. (VII. 12.) önkormányzati rendelet módosítását. A módosítás az „avult telepek” felszámolását célzó, a számozott utcákra összpontosított programhoz kapcsolódott. A jogszabály 4.§‑a rendelkezik arról, hogy az önkormányzat komfortfokozattól és elhelyezkedéstől függően 0,5–2 millió forintig terjedő „pénzbeli térítést” ajánl fel azon bérlőknek, akik hajlandók felmondani szociális bérlakásra vonatkozó szerződésüket, ám ezt az összeget kizárólag Miskolc területén kívüli ingatlan vásárlására fordíthatják; amely ingatlanokat öt éven belül nem értékesíthetnek és jelzáloggal sem terhelhetnek.

 

A Fidesz–KDNP-frakció aláírásgyűjtést szervezett: a miskolciak felhatalmazását kérte a nyomortelepek felszámolásához. Az ívet, melyet a pártszövetség tájékoztatása szerint legalább 30 ezren írtak alá, sok szegénynegyedben élő roma is támogatta, nem gondolván, hogy az akció az ő elűzésükre irányul. Aláírásgyűjtésbe kezdett a Jobbik helyi frakciója is. Szerintük ugyanis „nem szabad fizetni a bűnözőknek, akik tönkretették az önkormányzati lakásokat... Ki kell lakoltatni őket, így a nyomortelepeket ingyen ki lehetne üríteni.”

 

Az önkormányzat a Jobbik ihletésére stratégiát váltott: figyelmen kívül hagyva minden emberi szempontot a rendezetlen jogviszonyú vagy hátralékkal rendelkező bérlők szerződését fölbontotta, a lejárt szerződéseket nem hosszabbította meg, a bérlőket „önkényes lakásfoglalókká” nyilvánította, majd elindította az elhelyezés nélküli kilakoltatási eljárásokat.

 

Előtte fölmelegítették és továbbfejlesztették a kommunizmusban jól bevált razziázást, hogy vegzálással és megfélemlítéssel bírják rá a lakókat az „önkéntes elköltözésre”. A „hatósági ellenőrzés” azt jelenti, hogy 10–15 hatósági személyből álló csoport: a Miskolci Önkormányzati Rendészet (mint a helyhatóság magánrendőrsége), az adóhatóság, a lakásosztály, a MIK (a Miskolci Ingatlangazdálkodási Zrt.), a gyámügy, a szociális és családsegítő intézmények, a közműszolgáltatók képviselői – rendőri biztosítás mellett – átvizsgálják a gettók lakásait és lakóit. Az ellenőrzések állítólagos célja annak megítélése, hogy rendezett-e a lakhatási jogviszonyuk, továbbá a bérlők a különféle szabályokat betartják-e; például lakik-e illegálisan valaki a lakcímen, betartják-e a hulladékgyűjtésre vagy az állattartásra vonatkozó előírásokat. Ha szabálytalanságot észlelnek, három napot adnak annak megszüntetésére. Ellenkező esetben értesítik a társhatóságokat, majd büntetnek.

 

A lényeg, hogy az ellenőrzés váratlan és megalázó legyen.

 

Polgárjogi ellenállás


Az ügyben 2014. március 4-én a magán- és családi élethez való jog megsértését bizonyító panaszbeadvánnyal fordult a TASZ és a NEKI az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalához.

 

Az ombudsman és a nemzetiségibiztos-helyettes lényegében mindenben egyetértett a két jogvédő szervezettel, és remélték, hogy Miskolc az ügyet az ombudsmani ajánlásnak megfelelően „haladéktalanul napirendre tűzi, megszüntetve a jogszabálysértő állapotokat, és módosítja, illetve hatályon kívül helyezi a jelentésben jogszerűtlennek ítélt önkormányzati rendeleteit”.

 

Miskolc roma önkormányzata és a velük évek óta együttműködő roma értelmiségiek (Gulyás Klára kisebbségpolitikai elemző, Csendes József szociológus), civil aktivisták (elsősorban Tamás Attila), valamint a Roma Polgárjogi Mozgalom Borsod megyei vezetői (Dancs Mihály és felesége, Iváncsik Erika) kezdeményezésére „Miskolcon maradunk!” – Kitelepítés Elleni Bizottság alakult május végén. A bizottság munkájába „külsősként” bevonták a polgárjogi mozgalom budapesti vezetőit: Szőke Sándort, Zsigó Jenőt és engem, valamint Lengyel Gabriella és Havas Gábor szociológusokat (akik 2014-ben felmérték és elemezték a telep helyzetét; az ő tanulmányukra támaszkodtam e cikk írásakor is).

 

A 2014. június 25-én délután a főleg a számozott utcák lakóiból álló menet a DVTK-stadiontól vonult a Városház térre. Lelkes, ráncos arcú cigány asszonyok skandálták a kézzel készített transzparensek fő üzenetét: „Miskolcon maradunk – minden ideköt!” Amikor a főutcán minket bámuló cigány embereket hívtam a tüntetők soraiba, azoktól, akik nem maradtak némák, elutasító válaszokat kaptam: „mi nem a számos utcákban lakunk”, „én fizetem a lakbért, engem nem fognak kirakni”. A városháza előtt háromszáz cigány ember követelte a kilakoltatások leállítását, a diszkriminációmentes várospolitikát. A miskolci Romano Theatro (amatőr cigány színház) Leonard Cohen Hallelujájával lépett színpadra. A refrént közösen éneklő asszonysereg a fekete templomok gospelkórusaira emlékeztetett. Kevés nem cigány barátunk együttérzésének egy személy adott hangot: Tamás Gáspár Miklós, aki fölszólította a kormányt, szerezzen érvényt a romák emberi jogainak!

 

A „Miskolcon maradunk!” bizottság petícióban követelte a képviselő-testülettől, hogy Miskolc ne exportálja más településekre a szegényeit, a nyomortelepeket ne állítsa be a bűnözés melegágyaként, ne gerjessze a cigányellenes közhangulatot, a nyomortelepek felszámolásához kapcsolódóan valósítson meg átfogó szociálpolitikai programot, és tegyen eleget a 2008-ban elfogadott integrált városfejlesztési stratégiában és az antiszegregációs tervben vállalt kötelezettségeinek. Váradi Gábor, a roma önkormányzat elnöke bejelentette, hogy nyílt levélben fordultak Orbán Viktorhoz, tegyen lépéseket a tisztességes és törvényes megoldások érdekében, de választ nem kaptak.

 

Annyit mégis elértünk, hogy a kormány képviselői fogadták a miskolci roma politikusokat.

 

Az ERRC (European Roma Rights Centre) a tüntetés napján fordult az Európai Bizottsághoz a miskolci ügy kapcsán. Beadványukban hathatós intézkedéseket, akár kötelezettségszegési eljárást kezdeményeztek a magyar kormánnyal szemben. (Ők is süket fülekre találtak.)

 

A „Miskolcon maradunk!” 2014. július 16-án demonstrációt szervezett a MIKOM (Miskolci Kommunikációs Nonprofit Kft.) épülete elé a hiteles tájékoztatásért. A főszervező, Csendes József szerint a város, pontosabban a Fidesz lakájmédiája folyamatosan félrevezeti olvasóit, és uszít a romák ellen. A MIKOM lapja, portálja, tévéje, plakátjai összehangolt propagandakampányt folytatnak a város cigánysága ellen.

 

2014. augusztus 5-én két család kiköltöztetésével kezdődött a „nyomortelep-felszámolási program”. Egy nyugdíjas mozgáskorlátozott (nem cigány) nénit, aki egy ismerősénél kapott menedéket, valamint egy háromgyermekes (cigány) anyukát tettek utcára. Ekkor hallottunk először a máltaiak szerepvállalásáról: a szervezet 100 ezer forint albérleti támogatást nyújtott a háromgyerekes asszonynak, aki a Lyukóvölgyben, a városszéli gettóban bérelhetett három hónapra lakást. (Amikor ez az idő letelt, hogy ne kerüljenek utcára, egyik számozott utcai rokonuk fogadta be őket.)

 

A kilakoltatás másnapján sátras tüntetésbe kezdtünk a miskolci Városháza előtti téren.

 

A városban elterjedt rémhírek egyike szerint „cigány sátorvárossal akarjuk megzavarni az augusztus 20‑i nemzeti ünnepi nagyrendezvényeket”. (Valóban fölhívással fordultam a nyilvánossághoz, hogy jöjjenek tiltakozni egy-egy sátorral mellénk, de nem volt tolongás, három sátor állíttatott fel...) A feltételezett veszély a főtéren teremtett „idegenforgalmi látványosságunkkal” keltett annyi zavart a Fideszben, hogy minisztériumi egyeztetést kérjenek az ügy megtárgyalására. Erre a tárgyalásra mozgalmunk nevében megírtam egy javaslatcsomagot. Ebben többek között az szerepelt, hogy az önkormányzat építsen és vásároljon szociális bérlakásokat oly módon, hogy azok minél kevésbé koncentráltan helyezkedjenek el a városban, és senkit se lakoltassanak ki addig, amíg nem biztosítottak számára minimális létfeltételeket nyújtó hajlékot. Továbbá legyen egy „helyi kisebbségi biztos”, aki vita esetén vizsgálódhat és közvetíthet a felek között.

 

Az augusztus 14-én lezajlott tárgyalásokon az illetékes államtitkárok és a miskolci polgármester Vecsei Miklóst, a Máltai Szeretetszolgálat alelnökét kérte föl „közvetítőnek” a számozott utcák ügyében, majd azzal álltak elő, hogy az októberi önkormányzati választások után kell folytatni a tárgyalást, s ha marad a kormánypárti többség Miskolcon, lesz megegyezés. A helyi romák küldöttsége a BM előtt tartott sajtótájékoztatón ennek megfelelően arról számolt be, hogy „a választásokig nem lesznek kilakoltatások, azt követően pedig folytatják az egyeztetést”. A Hír Tv híradója fél órával e közlés után telefonon érte el a hazafelé tartó Kriza Ákos polgármestert, aki úgy emlékezett, hogy nem egyeztek meg semmiről, de folytatják a kilakoltatást. Tény, hogy a miskolci roma képviselők beleléptek a csapdába: a tárgyalásról nem készült semmiféle írásos dokumentum...

 

Augusztus 21-én Kozma Imre, a Máltai Szeretetszolgálat elnöke a Klubrádióban leszögezte: „a szeretetszolgálat soha, semmilyen kilakoltatási programban nem vett és a jövőben sem vesz részt.”

 

Emberi jog kontra politikai érdek


A miskolci vezetők az önkormányzati választásokon a romák kitelepítésével kampányoltak, több lakóházat látványosan leromboltak. (2014. szeptember végéig 65‑öt, ezek közül többet csak propagandacéllal, nem is a nyomortelepeken.) A baloldal egy rendet teremteni képes, nem korrupt, kedves rasszistát igyekezett szembeállítani Krizával. Így talált rá Pásztor Albert nyugdíjas rendőrtisztre... Az év májusában még a Jobbik kérte őt fel polgármester-jelöltnek, de azt nem vállalta. Gyurcsányék egész kampánya a botrányos „cigánybűnözés”-nyilatkozatairól elhíresült jelölt mosdatásáról szólt. A balliberális Galamus-csoport honlapján sorra jelentek meg pró és kontra vitacikkek, amelyek igazolták számunkra a 2009. május 16-i tüntetésen elmondott állásfoglalásunk igazát: „cigányellenességben nagykoalíció van!” A nemzeti liberális Debreczeni József, a szabadelvű Eörsi Mátyás, a magát szociáldemokratának valló Gyurcsány Ferenc (mindannyian a Demokratikus Koalíció politikusai) vállalhatatlan szövegekkel álltak elő. A miskolciak többsége, így a helyi cigányság is megerősítette pozíciójában a rasszista polgármestert. Ebben jelentős szerepe volt Vecsei Miklós „közvetítőnek”, aki azzal hitegette a számozott utcákban élő szavazókat, hogy ha Kriza nyer, akkor van esély megállapodni vele a kilakoltatások elkerüléséről. A máltaiakkal beindult az „egyéni esetkezelés”, a különalkuk kötése, a közösségi összetartás bomlasztása, a polgárjogi kiállás leszerelése. Kriza ott folytathatta, ahol abbahagyta: folyamatosan pakolta az utcára a roma családokat.

 

2015. március 13-án a roma polgárjogi szervezetek az Európai Unió magyarországi képviseletéhez fordultak a Miskolcon zajló etnikai tisztogatásmiatt. Előadtuk, hogy becslésünk szerint a stadionrekonstrukcióban érintett területen mintegy 100 családra vár kilakoltatás, de közel 200‑ra tehető azon, más nyomortelepen élők száma is, akiket szintén fölszólítottak bérleményük elhagyására. A családokat még a gyermekeik állami gondozásba vételének réme is fenyegeti: a „gyermekvédelmi” hivatalnokok mindenkinek „felajánlják” a gyermekek elhelyezését. A roma családok így inkább önszántukból elmenekülnek, rokonokhoz, albérletbe, ki hova tud, hogy megtarthassák gyerekeiket.

 

Áprilisban Orbán Viktor Miskolcra látogatott, ahol együttműködési megállapodást írt alá a „modern városok program” keretében Krizával. Ekkor ezt nyilatkozta: „teljes mellszélességgel a polgármester és a képviselőtestület mögött állok, rám a miskolciak számíthatnak: ha a városvezetés eldönti, hogy a nyomortelepeket felszámolja, és az életminőséget megváltoztatja akkor is, ha ez konfliktusokkal jár, akkor ezt a bátorságot és elszántságot méltányolni, a városvezetést pedig támogatni kell.”


A miskolci rendelet hisztérikus reakciókat váltott ki a jelentős roma népességgel rendelkező, a „társadalmi szempontokat a jog elé helyező”, többségükben szélsőjobboldali vezetésű helyhatóságokban. „Ne exportálják a problémás romáikat, a nyomort a kisebb, szegényebb önkormányzatokba!” – ez volt a közös álláspont. Tíz önkormányzat (Abaújszántó, Hangony, Monok, Ózd, Rudabánya, Sátoraljaújhely, Sajókaza, Szerencs, Taktaharkány és Vilyvitány) fogadott el olyan rendeletet, amely szerint a más településről érkezők nem juthatnak szociális bérlakáshoz, nem részesülhetnek szociális ellátásokban, és nem vagy csak szigorúbb feltételekkel kaphatnak közmunkát.

 

A kormánymegbízott levélben figyelmeztette, és az alkotmányt, valamint sok más jogszabályt sértő rendelet visszavonására hívta föl, a képviselő-testületeket.

 

Hét önkormányzat visszavonta rendeletét, három nem: Sátoraljaújhely, Szerencs és Taktaharkány.                                

 

2014 végére a miskolci önkormányzat egy tucat házat leromboltatott a számozott utcákban és más szegénytelepeken. A szélsőjobboldali pártok és a hatóságok által vegzált roma családok közül legalább harminc már elköltözött a városból.

 

2015. április 28-án a Kúria megsemmisítette a miskolci önkormányzati rendelet szociális lakhatásra vonatkozó módosításait, diszkriminatívnak minősítve azokat. A Kúria elé került indítványt a B-A-Z megyei Kormányhivatal nyújtotta be, miután eredménytelenül szólította fel az önkormányzatot a rendelet módosítására. A Kúria azonban csak a társadalmi származás és vagyoni helyzet szerinti diszkriminációval foglalkozott, az etnikaival nem.

 

2015. június 5-én az alapvető jogok biztosa jelentést bocsátott ki a miskolci lakhatási helyzetről. A biztos jelentése szerint az a rendelkezés, amelynek értelmében a bérlőknek ki kell költözniük Miskolcról, „elfogadhatatlan az egyenlő bánásmód elvének szempontjából”. Székely László számos átfogó javaslatot terjesztett elő a miskolci lakhatási helyzetre vonatkozóan: felhívta a figyelmet a lakhatási szegregáció fenntarthatatlanságára, a város számára szakmai segítséget és célzott támogatást kért az államtól, a civil társadalomtól pedig aktív közreműködést. A jelentés felszólította a címzettet a nyomortelepek fokozatos megszüntetésére, a szegregátumok újbóli kialakulásának megelőzését célzó programok indítására, valamint intézkedési terv kidolgozására a hajléktalanná tett családok lakhatásának megoldására. Jelentése a miskolci rendeletre reagáló önkormányzatok döntéseit is elítélte.

 

A razziákkal kapcsolatban a biztos megállapította, hogy azokat gyakran ismétlődően, tömeges jelleggel végezték, és explicit jogszabályi felhatalmazás nélkül szervezték. Annak módja, ahogyan az ellenőrzéseket végrehajtották, sértette az érintett személyek tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jogát, valamint korlátozta a magánélethez és a tájékozott önrendelkezéshez való jogukat is. A közös ellenőrzések 90 százaléka a szegregált, elszegényedett, főként romák által lakott környékeket célozta, megsértve ezáltal az egyenlő bánásmód követelményét. Az önkormányzatot arra szólította fel, hogy haladéktalanul állítsa le ezeket a tevékenységeket, és vonja vissza a közösségi együttélést szabályozó helyi rendeleteket.  

 

Az ombudsmani vizsgálati jelentést a miskolci polgármester a TV2 Mokkacímű műsorában, Bayer Zsolt, a párt és Miskolc fizetett propagandistája a városi tévében utasította el.

 

Ezután nem volt meglepő, hogy a miskolci önkormányzat nem tartotta be a biztos által meghatározott 2015. augusztus 1-jei intézkedési határidőt, és az azóta eltelt időszak során sem tett egyetlen korrekt lépést sem. Kriza egy tévéműsorból üzent, hogy nem fogja abbahagyni az „ellenőrzéseket”, mert „bűnmegelőzési céllal” teszik.

 

Az EU jogérvényesülési biztosa, Věra Jourová 2015 júniusában kijelentette, hogy a miskolci önkormányzat lépései szembemennek mind a Nemzeti Romaintegrációs Stratégiák Európai Uniós Keretrendszerével, mind Magyarország saját társadalmi felzárkóztatási stratégiájával. 2015. július 15-én az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) ismertette határozatát a NEKI panaszbeadványával kapcsolatban. Az EBH határozata szerint az önkormányzatnak – álláspontjával ellentétben – a lakásbérleti szerződés megszűnése után is fennáll szociális ellátási kötelezettsége. A hatóság közvetett diszkriminációnak minősítette, hogy az ominózus önkormányzati rendelet elfogadása idején érvényben volt Integrált Városfejlesztési Stratégia által előírt lépésekből az önkormányzat egyet sem tett meg. Az EBH megítélése szerint a stadionrekonstrukció nem teremt jogszerű alapot arra, hogy a számozott utcákban lakó bérlőket a hajléktalanság veszélyének tegyék ki. A határozat arra kötelezi az önkormányzatot, hogy 2015. szeptember 30‑ig készítsen intézkedési tervet azon bérlők megfelelő lakhatáshoz juttatásáról, akik már hajléktalanná váltak, illetve ki vannak téve a hajléktalanság veszélyének, másrészt készítsen intézkedési tervet a számozott utcák bérlőinek lakhatásáról 2015. december 31‑ig. Arra is felszólították Miskolc városát, hogy a diszkriminatív gyakorlatnak már az intézkedési tervek elkészülte előtt vessen véget. A hatóság 500 000 Ft (!) bírságot is kiszabott. 2015 októberében a Kúria határozatban mondta ki, hogy az önkormányzatok egyrészt nem gyakorolhatnak nyomást bizonyos csoportokra abból a célból, hogy azok elhagyják a települést, másrészt nem gördíthetnek akadályt azok elé, akik a településre szeretnének költözni. A bíróság szerint jogszerűtlen és diszkriminatív, ha egy önkormányzat megvonja a szociális juttatásokat egy csoporttól.

 

A miskolci önkormányzat felülvizsgálatot kért az Egyenlő Bánásmód Hatóság döntésével kapcsolatban. Noha a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kimondta, hogy a felülvizsgálati eljárás nem jelenti az EBH-döntés végrehajtásának felfüggesztését, az önkormányzat egyetlen lépést sem tett az intézkedési tervek létrehozása érdekében. Épp ellenkezőleg, Kriza Ákos polgármester kijelentette, hogy az önkormányzat nem állítja le sem a kilakoltatásokat, sem az „ellenőrzéseket”.

 

A polgármesternek a magyar igazságszolgáltatást szembeköpő nyilatkozatai után a jogvédők (a Társaság a Szabadságjogokért és a NEKI) pert indítottak a miskolci önkormányzat ellen.

 

2015. szeptember 29‑én Miskolcon járt Robert Berschinski, az USA külügyminisztériumának emberi jogokkal foglalkozó csoportfőnöke, s az amerikai nagykövet, Colleen Bell társaságában bejárták a számozott utcákat. Berschinski közölte a sajtóval: az Egyesült Államoknak aggályai vannak azzal kapcsolatban, ahogyan az itteni közösséggel bánnak.

 

2016. január 25-én a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elutasította a miskolci önkormányzat felülvizsgálati kérelmét, helybenhagyva az EBH korábbi határozatát.

 

A magyar hatóságok határozatai és az európai uniós állásfoglalások ellenére is folytatódott Miskolcon a roma családok vegzálása, folyamatosan érkeztek a kilakoltatási értesítések, folyamatosak voltak a kilakoltatások és a házrombolások. Ekkorra a számozott utcákban lakók száma jelentősen csökkent, a becslések szerint az eredetileg ott lakó 900 emberből mintegy 350–400 közötti távozhatott.

 

A kilakoltatási folyamatban közreműködő Máltai Szeretetszolgálat képviselője 2015. október 2‑án, a miskolci roma önkormányzat által szervezett műhelybeszélgetésen kiselőadást tartott az „erőszakmentes kilakoltatás” filozófiájáról. E szerint a gyermekes családokat még a kilakoltatások előtt el kell helyezni valahol, mert a kisgyermekekben komoly traumát okozhat a rendőrök és egyéb hatósági személyek durva látványa. Ezért ők minden esetben arra törekednek, hogy erőszakmentesen és gond nélkül menjenek végbe a szomorú és elkerülhetetlen kilakoltatások...

 

Miskolc közgyűlése Szociális Lakásügynökséget hozott létre, melyet a Máltai működtet: a város a Szeretetszolgálat kezelésébe ad harminc lakást, így Vecsei Miklósék harminc (!) lakhatás nélkül maradt család elhelyezéséről dönthetnek.

 

A roma önkormányzat és szakértőik általában késve értesültek a soron következő kiebrudalásról. Csak azt tudhatták előre, hogy kik/hányan készülnek külföldre (elsősorban Kanadába), mert azok a családok „származási igazolásért” fordultak az irodájukhoz. Ennek alapján úgy becsüljük, hogy mintegy száz számozott utcai család indult el Kanadába. Ismereteink szerint minden miskolci kérelmező megkapta a politikai menekült státuszt! Körülbelül ugyanennyi család szóródott szét Miskolc nyomortelepein, főleg rokonoknál vagy kunyhókat bérelve a környék elhagyatottabb részein. Nyolc család részesült önkormányzati bérlakásban, kettő pedig pénzbeli térítéssel hagyta el a várost.

 

Az általunk megkérdezettek legtöbbször a város, de valószínűleg az ország legnagyobb és leggyorsabban növő nyomortelepét említették mint új kényszerlakhelyet. Lyukóbányán és Lyukóvölgyben sokan jelezték, hogy nincs érvényes lakcímkártyájuk. Ha a hontalanná válók valamilyen trükkel nem tudnak lakcímkártyát igényelni, kizárhatják őket az oktatási és az egészségügyi szolgáltatásokból.

 

Tisztességes ítélet

2018. december 12-én – a közel három évvel korábban a jogvédők által kezdeményezett perben – a Miskolci Törvényszék elsőfokú ítéletet hozott: a város önkormányzata éveken át megalázta, zaklatta, emberi méltóságában folyamatosan megsértette a város szegénytelepeinek lakóit.

 

A TASZ roma programjának vezetője, Jovánovics Eszter közleményében így fogalmaz: „Fontosnak tartottuk azt is, hogy az egyenként jogellenesnek talált intézkedésekről és az ahhoz társuló nyilvános, önkormányzati kommunikációról mondja ki a bíróság, hogy ezek összefüggtek, egymást erősítették, céljuk egymásra épülve a szegénytelepi romák elüldözése volt. A nyilvános önkormányzati kommunikáció ugyanis folyamatosan összemosta a Kanadában szerencsét próbálók, a fészekrakók, a bűnelkövetők, lakbérhátralékosok körét. E leegyszerűsítő, általánosító, egyszersmind megbélyegző üzenetek révén a rendteremtés és »kitakarítás«, vagyis az elűzés címzettjeivé egy egész népcsoport, a miskolci romák váltak.”


A bíróság Miskolc önkormányzatát eltiltotta a jövőbeli jogsértéstől, erkölcsi jóvátételre, továbbá tízmilliós közérdekű bírságra kötelezte a várost. Bizarr eleme az ítéletnek, hogy ezt az összeget az állam és az önkormányzat fizetett alvállalkozójának, a Máltai Szeretetszolgálatnak ítélte oda a bíróság, hogy „a szegénytelepeken integrációs céllal” elköltse azt.

 

Kérdés, hogy a Kúria másodfokon jogállami vagy politikai döntést hoz‑e majd. A miskolci bírósági döntéssel majdnem egy időben szavazták meg a parlamentben, hogy 2020‑tól az ilyen politikailag „kényes ügyekben” a kormány igazságügy-minisztere által kijelölt bíró fog ítélkezni.

 

Ugyanakkor álláspontom szerint a Miskolci Törvényszék ítéletének indoklása az apartheid bűncselekmények tényállását is rögzíti. Miskolc vezetése olyan emberiségellenes (emberiességellenes) cselekményeket hajtott végre, amelyek a nemzetközi egyezmények és a magyar jogszabályok szerint is „a békét, a népek szabadságát, a nemzeti, népi, faji vagy vallási csoportok létét és elnyomásmentes élethez való jogát veszélyeztetik”. Krizának és társainak, ha nem lesz újra szabad magyar jogállam, akkor Hágában kell bíróság elé állnia a miskolci cigány családok elüldözéséért.

 

(Köszönettel tartozom Havas Gábornak és Révész Sándornak a cikkem megírásához nyújtott segítségükért.)

 



Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2019 Június   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Az ukrán nagykövet is elítélte a kárpátaljai romák elleni támadást

  • Közmunkások lázadása - Ne legyen kötelező méltatlan munkát elfogadni

  • Fizetős játszótérről nyilatkozott, elvitték a rendőrök

  • Járóka Lívia: véget kell vetni a kárpátaljai romák bántalmazásának!

  • Ungvári roma jogvédő: a kárpátaljai romák nagyon nehéz időket élnek át



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt