Dr. Kosztics István, a Pécsett működő Rácz Aladár Közösségi Ház igazgatójának búcsúztató beszéde Kovács József Hontalan ravatalánál.

Búcsú Levél Kovács József Hontalan Költő Barátomhoz!

Kedves Hontalan, Jákó, Józsi, vagy ahogy osztrák barátaink szólítottak Josef!

Te már a hallhatatlan kölök társasságából mosolyogsz vissza ránk. Együtt lehetsz mindazokkal, akik példaképeid voltak. A szabadságharcos Petőfivel, az avantgárd zseni József Attilával, a szerelmet és az emberi arcot túlpartra vivő Nagy Lászlóval, a nyilasok által tarkón lőtt Radnóti Miklóssal, a puszták népe írójával, lllyés Gyulával, a Barbárok írójával, Móricz Zsigmonddal, a Recsket megjáró Faludy Györggyel és mindazokkal, akiket megidéztél írásaidban. Te voltál az a magyar költő, aki egyedülálló módón, minden művészi féltékenységet félretéve említetted meg a világ és a magyar irodalom nagyjait műveidben.

Perlekedhetnék is veled, mind József Attila a Mamával, hogy miért Te mentél el, hogy mért hagytál itt minket, hiszen eddig is alig volt muskétásunk, nehéz tüzérünk, aki fel merte emelni szavat nemzetségünkért. Kettős aranypánt volt a homlokodon, nem csak a cigány, hanem a magyar kultúrát is magadénak tudhattad hat éves korodtól. Ekkor az 56-os események miatt később kezdődő tanításig megtanultál olvasni édesanyádtól kapott Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese című könyvéből. Itt hagytál minket a júdásokkal, az önjelölt vezérekkel, cigány királyokkal, a rongyainkat, alamizsnáinkat gombokért eladó kufárokkal.

De nem perlekedhetek veled, mert te meg írtad, megharcoltad kenyered egészét. Most van itt az idő, hogy akik eddig nem értettek, különcnek tartottak, elolvassák végre műveidet és megértsék, hogy legalább akkora hazafi voltál kard nélkül, is mint Petőfi.

Mert szeretted az égbolt kék színét, a mezők zöld színét, és a vérpiros kereket zászlónkon. De a nemzeti trikolort sem engedted bántani, kevesen írtak olyan szépen róla, mint Te. Volt olyan március 15-i fellépésed Bécsben ahol nem csak a kokárdát viselted büszkén, hanem a Kossuth nótát is énekelted.

Szeretetd a magyar hont, szülő városodat, Mohácsot, a benne élő embereket, nemzetiségieket, a fekete síkot, a promenádot, a templomok kupoláit, Dunát, a szigetet, a pizsama presszót, Petrovics bárját, a vadász vendéglőt, a lipóti boltot, a piac ízeit és a többi mohácsi apró kis botlott.

Hontalan csak annyira voltál, mint mi magyarok és cigányok, mert soha nem akartál nyíltan utalni arra, hogy ázsiai gyökereinkkel keleten nyugatra vágyunk. Nyugaton Pedig keletre tekintünk vissza. Két kalandozó nép vagyunk, talán azért tudunk sok mindenben egy húron pendülni.

Irigyelve néztelek mikor beteg ágyadon már az angyalokkal társalogtál kérdeztem többször, hogy álmodsz –e? Mert azt hittem, hogy átadhatsz valamit a titokból, melyet az angyalok súgtak neked.

Remélem, odaát megkapod a babér koszrút, és az angyalok hárfa zenéjére táncolnak veled.

Hamarosan újra írok!

Dr. Kosztics István

Pécs, 2017. október 6. az Aradi vértanúk napján.

Elhangzott: 2017 október 6-án du. 13. 00 órakor a temetési búcsúztatón a Mohácsi Köztemetőben.