A napokban hatalmas vihart kavart, hogy a DK és az MSZP is polgármesternek jelölte Pásztor Albertet Miskolcon. E viharnak köszönhetően kilépett a DK-ból Hell Nagy István, továbbá többen is komoly ...

Magas színvonalú diskurzus folyt a döntés ellen és mellett is. Azonban fájdalmasan hasít belém a tudat, hogy ebből a vitából a cigányok újfent kimaradtak. Nem vesznek komolyan bennünket és nem is kíváncsiak a véleményünkre. A kérdést magyar ügyként kezelik, pedig leginkább rólunk, cigányokról van szó. Senki sem veszi a fáradságot, hogy bennünket megkérdezzen, hogyan vélekedünk erről a döntésről? Átnéznek rajtunk még akkor is, amikor belénk marnak, ismételten. Valójában meg is érdemeljük, hogy komolytalannak véljenek bennünket, hiszen nem tudtunk hosszú évtizedeken keresztül még annyit sem kikényszeríteni, hogy egy ilyen megalázó döntés előtt megkérdezzenek, vagy egyáltalán számításba vegyék a reakciónkat. A hiteles erő hiánya ezt eredményezi!

Pásztor Albert támogatása mérföld a magyar közéletben, véleményem szerintem a cigányok történelmében is. Pásztor, ha úgy vesszük egy szimbólum, a magyarok hitehagyottságának szimbóluma, a lemondás jelképe, ami azt sugalmazza, hogy a magyar társadalom képes lemondani tagjairól, a magyarországi cigányságról. A magyar nemzet lemondott cigány honfitársairól, azokról, akik több évszázada élnek ebben a hazában, vállalva minden jót és legtöbbször rosszat is.  Szemléletes mondatával lemondott a cigányság integrációjáról is „nem hisz az integrációban”. Ugyanis „muszáj megértenünk, van-e a szociális helyzeten túlmenően valamilyen mélyebb, föltárható oka annak, hogy azokat a bűncselekményeket, amelyek a lakosság közbiztonság-érzetét leginkább befolyásolják, jelentős arányban követik el olyanok, akiket a közvélekedés romáknak tekint.”

Pásztor Albert és az ő szimbolikus lemondása mögé felsorakoztak a baloldali pártok és ezzel együtt magukévá tették azt is, hogy lemondanak a cigányokról és azok integrációjáról is.

Magunkra maradtunk, a történtek, s az elhangzott kijelentések igazolják ezt. Nem kellünk senkinek. Mi vagyunk az összmagyar sorstragédiáért, a kifosztott ország nyomorúságáért a hibásak. Talán jobb is, hogy nyíltan kimondták azt, amit gondolnak rólunk, így nem hitegetjük és csapjuk be magunkat azzal, hogy mennyire szeretnek bennünket. Nem szeretnek, nem tisztelnek, nem vesznek bennünket semmibe sem! Magunkra maradtunk, sorsunkért egyedül saját magunkat okolhatjuk! Mi, cigányok egyedül a Jóisten kegyelmében bizakodhatunk. Azonban önérzetes lemondással, a jövő generációjáért érzett felelősségteljes munkálkodással komoly tényezővé válhatunk! OPRE ROMA!

Kamarás István

történész, politológus

Albertirsa, 2014. július 9.

A RomNet.hu a nyilvánosságra hozott olvasói jegyzetért semmilyen jogdíjat nem fizet, egyéb kötelezettséget azokkal kapcsolatban nem vállal, azt szerkesztés nélkül közli. A közölt jegyzetek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül azonosul, azokat saját elképzelése szerint szabadon választja ki, és fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött jegyzetet mégse hozza nyilvánosságra, illetve utólag eltávolítsa azt szerkesztett felületeiről. Jegyzeteiket a [email protected] címre várjuk.