Több mint két évtizeddel a rendszerváltoztatás után sokak részéről megjelent a gyakorta jogos kritika a politikai struktúra felé, miszerint az egypártrendszert váltó sokszínű, virágzó ...
Ez utóbbi esetben két jelentős politikai erő mérkőzik meg a választások során. Ezek mellett a kisebb pártok eltörpülnek, nem karakteresek, ugyanis ha tüzetesebben utánuk nézünk, akkor kiderül, hogy az egyik vagy a másik nagy párt holdudvarához tartoznak, könnyen szétrombolhatókká vagy beolvaszthatókká válnak.
A rendszerváltás alapgondolatát szem előtt tartva pedig igenis óvni kell a demokratikus berendezkedést, mely igényli, sőt követeli a többpártiságot. Valójában ezért is rakták kicsire —4%-ra— a választási küszöböt, hogy ezzel is serkentsék az aktív politikai szereplést. Sajnos idővel a sokszínű választási akarat alább hagyott és a választási törvény módosításával elindultunk a kétpártiság felé, amely nagyon közel van a mindenki által utálatosnak vélt és elutasított egypártisághoz, tehát a valós diktatúrához.
A második Orbán-kormány ez ügyben sikeresnek mondható lépésével visszatért a III. Magyar Köztársaság alapgondolatához. Olyan választási rendszert hozott létre, amely mentén több kispártnak is lehetősége nyílt a választáson való bemutatkozásra, szereplésre.
Az optimista megközelítés szerint a jogalkotó egyértelmű szándéka voltaképp, hogy kettőnél több választási alternatíva kerüljön a választópolgárok elé annak érdekében, hogy minél színesebb és élvezhetőbb legyen a modern demokrácia. Alternatívát biztosítva ezzel azoknak is, akik a nagypártok közül egyiket sem érezték sajátjuknak.
Pesszimista megközelítésből szemlélve pedig az eseményeket a jogalkotó törekvése, hogy felhíguljon a nem Fidesz-es pártok és szavazók száma: szétaprózódva szavazatokat vonjanak el a riválistól.
Bármelyik alternatívát is szerette volna a törvényhozó hangsúlyozni, egy biztos: ez a jogalkotói akarat nagyban kedvezett azoknak a most indult kispártoknak, akik komoly szándékkal vettek részt a mostani választáson. A törvényalkotó sikere, hogy a következő országgyűlési választások is sokszínűek, üdék és élvezhetőbbek lesznek. Előre jósolható több kispárt elindulása az országgyűlési választásokon, melyet a demokratikus többlet miatt mindenképp támogatni illik. Ellenben fontos hangsúlyozni azt is, hogy a „biznisz pártok” sajnálatos és negatív tevékenysége miatt sok ember szkeptikusan, csalódottan és kiábrándultan viseltetik majd azon kispártok felé is, akik igenis komolyan gondolják az érdekképviseletet.
A demokrácia alapértékei közzé tartozik az elszámoltathatóság is. Felkérem ezért az Állami Számvevőszéket, hogy ne csak az egymilliós kampány tételek tekintetében járjon el a törvény teljes szigorával, hanem a százmilliók esetében is. Vizsgálja meg, hogy melyek azok a kispártok, akik a több százmilliós nagyságrendű közpénzt nem kampányra, hanem saját céljaikra fordították. Kérem ezt azért, hogy azok a pártok, akik esetleg kihasználták a jogalkotó jóhiszeműségét és visszaéltek a demokrácia alapgondolataival, a törvény adta lehetőségek teljes szigorával kiszoríthatóvá váljanak a magyar közéletből.
Emellett továbbá felszólítok minden pártot, hogy tegye átláthatóvá, mind az Állami Számvevőszék, mind pedig a választópolgárok előtt, hogy az adófizetők pénzét —tehát a több százmilliós közpénzt— milyen módon, formában, mennyiségben és minőségben fordították érdemi kampányra.
Napjaink kiélezett, társadalmi feszültségekkel teli időszakában pedig létkérdés, hogy ezt a Magyarországi Cigány Párt elsőként tegye meg.
Albertirsa, 2014. április 13.
Kamarás István
történész, politológus
A RomNet.hu a nyilvánosságra hozott olvasói jegyzetért semmilyen jogdíjat nem fizet, egyéb kötelezettséget azokkal kapcsolatban nem vállal, azt szerkesztés nélkül közli. A közölt jegyzetek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül azonosul, azokat saját elképzelése szerint szabadon választja ki, és fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött jegyzetet mégse hozza nyilvánosságra, illetve utólag eltávolítsa azt szerkesztett felületeiről. Jegyzeteiket a [email protected] címre várjuk.
