Az alábbi jegyzetem 2006-ban íródott. Csupán azért tartom fontosnak közzétételét, és ajánlani az olvasóknak, mert aktualitása van, mert napjainkban szem-és fültanúi lehetünk a „cigány politika” ...

Azok a szereplők, akik annak idején ellenezték az etnikai alapú politizálást napjainkban felébredtek „csipkerózsika álmukból”. Beismerik, hogy a 25 éves cigány érdekképviseletük zátonyra futott, ráébredtek arra,-akár a jobb, akár a bal oldalt nézzük-,hogy mindig a mindenkori hatalom kiszolgálói, játékszerei, díszcigányai  voltak. („Itt az ideje, hogy a cigányság rájöjjön arra, hogy sem a jobb, sem a bal oldalhoz nem tartozunk, mert mi cigányok nem kellünk senkinek” mondotta a napokban Horváth Aladár)

De! Szeretném leszögezni, nem a kárörvendő roma ember szólal meg bennem, csupán „tükröt” szertnék mutatni. Ugyanis a „helyzet” a roma politizálás, a rendszerváltás óta változatlan: ma sincs egyértelmű álláspnt annak megítélésében, hogy szociális, vagy etnikai kérdés-e a cigány ügy, a romák asszimilációját, vagy integrációját képviseli a roma politika. Ugyanakkor egyre erősödik -roma politikán belül-, a generciós probléma . Át kellene-e adni a stafétabotot a fiataloknak, vagy velük együtt kellene politizálni...egyes roma politikusok szerint „kialakulóban” van egy új/régi érdekképvisleti rendszer, nevezetesen a vajda rendszer. (Ennek a mindigis „besúgó” rendszernek soha semmilyen körülményyek között nem szabad teret adni....)

Úgy gondolom, amíg ezekre az alapkérdésekre nincs megfelelő válasz,addig valós, igazi cigány érdekképviseletről nem beszélhetünk.

Mindezek ellenére szorítok a „fiúknak” az etnikai alapú politizáláshoz, és ahhoz, hogy elérjék azt a bizonyos küszöböt....,

hogy meglépjék a Kolompár Orbán-i  0008-ast.

Hajrá fiúk!!!

Kísérlet önálló roma párt felállítására(részlet)

Szükség van-e etnikai alapon szerveződő roma pártra?

A vélemények cigány és nem cigány politikusok és értelmiségiek körében erősen megoszlanak:

A cigány párt megalapításának gondolatát elsőként Farkas Flórián vetette fel, 1998-ban.

A Roma Parlament elnöke – 1998-ban – nem tartotta elvetendő konstrukciónak az etnikai pártot, de csak abban az esetben, ha az egész ország egy választókörzetnek számítana. Ez azt jelentené, hogy nem csak 450 ezer, hanem akár 25-30 ezer szavazat elérésével mandátumot szerezhetne a cigány párt. De ehhez módosítani kellene a választójogi törvényt, amire nem sok esély van.

A Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke szerint egy etnikai párt felerősítené a szélsőjobboldali indulatokat. Horváth szerint a rendszerváltás veszteseinek kellene pártot alapítani, a lecsúszott nagyipari- és szakmunkások számára. Egy olyan rétegpártot hozna létre, amely a szegénység ellen, az esélyegyenlőségért küzd.

Ladányi János szociológus nem hisz abban, hogy egy cigány párt képes lesz átlépni az öt százalékos bejutási küszöböt, sőt már azon is csodálkozna, ha az egy százalékos határon túljutna. Megítélése szerint az etnikai alapú politizálás a roma és nem roma társadalomra nézve is veszélyes lenne.

Tény, hogy a kisebbségi önkormányzati rendszer felállásával a roma civil szervezetek mozgástere beszűkült.

Ennek oka részben a kisebbségi önkormányzati rendszerre vezethető vissza, ahol az országos önkormányzat megválasztásakor a "győztes mindent visz" elve érvényesül, és az így létrejött országos önkormányzatok az adott kisebbség egyedüli 'legitim' képviselőjének státusát élvezik.

Ennek a ténynek a felismerése vezérelte Kolompár Orbánt, mint az Országos Cigány Önkormányzat elnökét, és mint a Magyarországi Cigány Szervezetek Fóruma elnökét, hogy a 2006-os választásokon egy önálló roma pártot állítson fel, a romák érdekében: „a jövőért, a munkáért, a megbecsülésért, önmagunkért”.

A választási eredményekről Osztojkán Béla, a Világunk főszerkesztője a következőket írja: „Ám azokban a megyékben, ahol indultak a párt jelöltjei, (Baranya megye, Bács- Kiskun megye, Heves megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Tolna megye, Zala megye, Nógrád megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ) mindössze 4459 szavazat jutott a területi listára. Hihető-e, hogy ezekben a megyékben csupán 4459 választásra jogosult roma ember élt szavazati jogával.....mi lehet az oka annak, hogy 8 megye 29 választókerületéből az MCF Roma Összefogás Párt hívó szavára még félszázaléknyi szavazat sem érkezett?”

Fenti kérdésre a választ nem tudom megadni, de néhány prominens roma politikus véleménye tükrözi azt a tényt, hogy napjainkban Magyarországon nem beszélhetünk roma politikáról, csakis pártpolitikáról:

-  „a cigányok döntöttek....ez egyértelmű válasz volt a cigányok részéről......ez nem a romák kezdeményezése, hanem Kolompár Orbán és társai helyezkedése volt, ami kudarcba fulladt.”

- Kolompár Orbánnak le kellene vonnia a következtetést: tevékenykedhet-e tovább az Országos Cigány Önkormányzat elnökeként: a párt a vártnál is jobban alul teljesített, ez nevetséges és siralmas – mondotta Farkas Flórián.

- Átütő győzelmet arattak a cigányok nyolc megyében az OCÖ-MCF Roma Összefogás Párt felett. Ezt vártuk. Ezt reméltük. És ezt akartuk-nyilatkozta Zsigó Jenő.

-         Fontos jelzés a politikai elitnek, hogy a magyarországi cigányság képes országos listát állítani....első nekifutásra szép eredményt ért el a párt- mondotta Makai István.

Mindezen vélemények arra engednek következtetni, hogy:

1. a magyarországi cigányság -egy része- képes lenne etnikai alapon is megszervezni önmagát, ahol az érdekvédelem és érdekképviselet célja nem az asszimiláció, hanem az integráció (a nyelv, a kultúra fejlesztése, az identitás megerősítése)

2. a nyelvileg asszimilálódott cigány származású politikusok többségének, illetve a  „helyezkedni jól tudó” oláh cigány politikusoknak nem érdeke egy roma párt felállítása, ugyanis egy nagyon heterogén összetételű roma társadalom valódi érdekeit képviselni sokkal nehezebb, mint megfelelni egy-egy párt érdekeinek.....(2006. Vajda Imre)