Vass Zoltán Nagytiszteletű úr, a Torontòi Első Magyar Református Egyház (TEMRE) lelkipásztora szeretettel invitált az 1956-os forradalom és szabadságharc alkalmából megrendezett ünnepségre.

Az ünnepség, melyet Áder János köztársasági elnök jelenléte tett emlékezetesebbé, nagyon színvonalasra sikeredett.  A rendezvény során  -melyben szó sem esett a cigány mártírokról és hősökről-  megerősödött bennem az a gondolat, hogy `56-os cigány elődeink minden bizonnyal hittek abban, hogy ez az ország végre az övek is lesz és nem csak "vendégmnunkásként" tekintenek majd rájuk. Azon az ominózus napon bizonyára abban a reményben indultak el útjukra, hogy születendő gyermekeiket nem fogják többé lenézni, szép és büszke életet élhetnek, s hogy végre nem  csak kötelességeik lesznek e nehéz sorsú népnek, hanem jogaik is.

A remény elszállt, …!

Kikialtották 1989. október 23-án a harmadik Magyar Köztársaságot, amelynek legitimitását az 1956-os forradalom és szabadságharc adta. A mártírok kihullott véréből sarjadó harmadik köztársaság egyeseknek elhozta a jogokat és a soha nem remélt jólétet. 

Nekünk, cigányoknak pedig továbbra is maradt a kötelezettség: elfogadni, hogy ki van jelölve a társadalomban elfoglalt szerepünk, mely nem más, mint az olcsó, rabszolga munkaerő. Kötelességünk elfogadni a börtönök fogságát, amennyiben nem akarjuk, hogy családunk éhen vesszen. El kell fogadnunk a lélekromboló alkoholizmust, ha nem tudjuk feldolgozni mindennapi nehézsegeinket. Szemet kell hunynunk afelett, hogy szüleink harminc évvel korábban halnak meg az átlagosnál. Kötelességünk elfogadni a ránk erőltetett nincstelenséget és a kilátástalan jövőképet is.

A cigány hősök, martírok reményei  megvalósultak-e? Kócos mártíromsága, Bizsu hősiessége és szenvedése meghozta-e számunkra a várt elfogadást és a lehetőségeket?

Sajnos Kòcos, a fiatal cigánylány és a többi roma mártír feleslegesen áldozta életét, mert mi semmit nem kaptunk azért, amit ez a forradalom és szabadságharc kivívott magának. A remény ugyanis elszállt és jöttek az újabb elnyomók.

A mi cigány forradalmunk még csak ezután fog elérkezni! Akkor, mikor tűz lobban a cigányok szemében és szívében. Akkor, amikor a lehorgasztott fejek felemelkednek és az összegörnyedt testek kiegyenesednek. Akkor, amikor saját magunkért és nem másokért fogunk küzdeni, ha kell, mindent feláldozva. 

Mikor újból büszke cigányok merünk majd lenni, csak ekkor fog bekövetkezni a cigányság forradalma! Ekkor fog elérkezni a cigányság igazi, saját reménye is!

Kamarás István

történész, politológus

Torontó, 2013. október 25.