Soha többé nem lesz még egyszer a világon ilyen dátum. 2012.12.12. Emlékezetes hamarosan jó emlékű lesz a mai nap. Több ezer diák áll a parlament előtt, a kemény mínuszokban, követelve jogaiknak ...

Nem kellett betörniük a tévé székházba, tankot ellopni, köveket dobálni a rendőrökre, autókat gyújtogatni, molotov koktélokkal támadni.

Rágyújtok egy cigarettára és elgondolkodom. Egy 600 ezer fős kisebbség tagja vagyok, egy megnyomorított, megalázott, kitaszított, bűnözőnek és vérfertőzőnek nevezett népcsoporté. Tűrjük a rúgásokat és tartjuk az arcunkat a pofonokra. Megfelelvén a közmondásnak. „nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja” . Legények vagyunk, vagy lelkünkben megnyomorított, akaratgyenge, büszkeségétől megfosztott és szolgasorsával azonosuló kisebbség?

- Minek kell történnie ahhoz, hogy végre mi is kiálljunk Önmagunkért, gyermekeinkért, jelenünkért és jövőnkért?

- Meddig tűrjük még a politika kisstílű, mindnyájunkat megnyomorító önző és ostoba manipulációit?

- Mikor fogunk végre közösen fellépni a népcsoportunkat ért diszkriminációk ellen? (oktatás, egészségügy, foglalkoztatás, kultúra, politikai képviselet, állampolgári és alapvető emberi jogaink gyakorlása stb.)

- El jön –e az az idő, amikor képesek leszünk bátran kiállni a Magyarországon egyre nagyobb mértékben elhatalmasodó nyílt anticiganizmus ellen?

- Tudunk-e valaha politikai minimumokat meghatározni a cigányság létének jobbítására akkor, amikor közösségünkből százezrek élnek az afrikai nyomort felülíró életkörülmények között hazánkban, Európa és a világ szívében?

- Felnőttek vagyunk-e elégé ahhoz, hogy a cigányság érdekeit pártpolitika fölé helyezzük, mert a cigánytelepen nem jobboldali és baloldali nyomor van, hanem emberileg tarthatatlan és elviselhetetlenül fájdalmas szellemi és fizikai nincstelenség, kilátástalanság, SORSTALANSÁG?

- Lesz-e bennünk annyi tartás, hogy ellent mondjunk a lejárt szavatosságú kampánytésztáknak, kampánycsirkefarhátoknak?

2012.12.12. Az utolsó ilyen nap, nem lesz több, míg világ a világ, ilyen évforduló, hó-forduló és napforduló egyben.

Legyen ez figyelmezetés számunkra! Adjunk egymásnak mi „romavezetők” egy napot, egy plusz napot! Üljünk le, szívjunk el egy cigarettát és gondolkozzunk közösen! Mert feladatunk és kötelességünk van: „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés!”

Budapest, 2012. 12.12.                                               Ifj. Bogdán János

                                                                               Nyugalmazott OCÖ szóvivő

                                          (NAV vagyonosodási vizsgálatra berendelve 2013 január 4-re)