Egy éve, hogy megérkeztünk Kanadába. Mit is mondhatnék, ügyünk alakulása még mindig nem előrehaladott. Még mindig a bírósági tárgyalást várjuk, hogy eldöntsék menekült kérelmünk jogosultságát.

Egy éve, hogy megérkeztünk Kanadába. Mit is mondhatnék, ügyünk alakulása még mindig nem előrehaladott. Még mindig a bírósági tárgyalást várjuk, hogy eldöntsék menekült kérelmünk jogosultságát. Kanadai létünk során sok mindenen keresztül mentünk, harcoltunk a kanadai bürokráciával, a bürokrácia kiszolgálóinak előítéletével (amit a jelenlegi kormányzó politika ültetett el kicsi buksijukban). Megismerkedhettünk a kanadai egészségügyi ellátással, oktatással és munkamorállal, szociális és jogi rendszerükkel, kulturális szokásaikkal, hagyományaikkal és még sorolhatnám. Látogatást tettünk a Niagara vízesésénél, elutaztunk Torontóba. Átutaztuk autóval fél Kanadát, hogy Ontario tartományból eljussunk Albertába, azon belül Calgaryba.  Nem utolsó momentumként most a Sziklás-hegység lábánál élünk, ami havas csúcsaival elképesztő látvány nyújt még messzi távolságból is. Ugye párom és sógornőm egy-egy gyermeknek adott életet. A mi lányunk Hamiltonban, az Õ fiuk Calgaryban született. Õk ketten automatikusan kanadai állampolgárrá váltak, már meg is kapták kanadai útlevelüket, hogy mindenre felkészülve utazásra késszen várjuk ítéletünket.

Érdekes egy demokrácia ez, ahol keveredik a kapitalizmus egy kis szocializmussal. Miért is? Tény az, hogy itt minden embert a pénz hajt. Az összes nagy cég, és márkaképviselet jelen van az országban. Az emberek többsége napi sok órában és több helyen dolgozik azért, hogy minél jobb minőségű életet biztosítson családjának. Itt egy fizetésből meglehet élni úgy, hogy közben a házad törlesztő részleteit is ki tudod egyenlíteni. Ha a lehetőség adott, és a családban mindkét fél tud dolgozni, akkor már telik luxus dolgokra, nyaralásokra, új autóra stb. általában igaz az az állítás, hogy ha hitelre veszel egy házat, annak a törlesztő részlete sokkal alacsonyabb, mint ha bérelnél egy hasonló adottságokkal rendelkezőt. Röviden. Kanada azon részén, ahol egy kicsit erősebb a gazdaság (pl.: Alberta), nagy igény van munkaerőre. Egyes „pletykák” szerint maga Calgary is még 500 ezer fő munkás kezet tudna felszippantani a foglalkozások minden területén. Természetesen az az állítás is megállja a helyét, ha minél több az elérhető munkás, akkor a bérek összege is alacsonyabb. Szóval a kereslet és a kínálat függvénye alapján alakulnak a bérek is. Hogy egy példát is mondjak. A mindenki által jól ismert Mc Donald’s 2007-ben képes volt 20 dollár órabért fizetni alkalmazottainak, most ez az összeg napjainkban 11-12 dollár között van. Albertában a minimál bér, ha nem is tudom megmondani pontosan 9,45 dollár magasságában van. Ez tartományonként változik.

Viszont Kanadában a kőkemény szocializmus is jelen van. A kanadai szociális háló olyan erősen és sűrűn van fonva, hogy ha az ember (család) véletlenül munkanélkülivé válna, akkor az állam nem engedi az egyént és családot lecsúszni. Viszont Kanadában erősebb a család, mint ez egyén támogatása. A nem magas jövedelemmel rendelkező családok rendelkezésére állnak a különböző gyermekek után járó támogatások, a felnőttek részére munkanélküli ellátások vehetők igénybe, ami család esetében elégséges arra, hogy háza törlesztő részletét, vagy a lakbért és a rezsit fizetni tudja. A támogatási rendszer próbálja kivédeni a hajléktalanná válást családok esetében. Egy egyén „védelme” sokkal nehezebb. Mivel a támogatási rendszer nem veszi figyelembe az egy főre jutó kiadások nagyságát, és csak a támogatott személyek mennyiségével (fő) számol, így egy fő támogatott esetében a támogatás kevés ahhoz, hogy a társadalmi létrán való lecsúszást megállítsa. Hogy itt is egy példát hozzak. Egy négy fős család esetében (ha senki nem dolgozik) akkor a támogatások összege Albertában (tartományonként változnak az összegek és a támogatási típusok) elérheti a 2000 dollárt, ami tartalmazza a két felnőtt és a két gyermek után járó szociális támogatást, valamint a két gyermek után kapható családi pótlékot. Egy nem drága ház (két szoba+nappali) bérlése kb. 1000 dollár + rezsi (200-300 dollár) esetén a családnak marad 700-800 dollár étkezésre és egyéb kisebb kiadásokra. Valamint igénybe tudják venni az úgynevezett Food Bankokat, ahol térítés mentesen juthatnak kb. két bevásárló kocsi élelmiszerhez, ami általában húst nem tartalmaz, de ezen kívül mindent (édesség, tejtermék, kenyér, gyümölcs stb.). Ezt a lehetőséget havi egyszer lehet igénybe venni. Ha csak ezekkel a támogatásokkal számolunk, akkor ez elégséges ahhoz, hogy a család egy rövidebb időszakot átvészeljen, míg nem találnak megfelelő munkát. És nem szabad megfeledkezni ebben a helyzetben a külső családtagok támogatásáról sem.

Egyedülálló egyén esetén ugyanezzel az adottságokkal (2 szoba+nappali) és az egy főre jutó támogatással, ami kb. 500 dollár, a lecsúszás megállíthatatlan. A menekültek sincsenek jobb helyzetben, ha család, ha egyedi támogatottak veszünk figyelembe. Calgaryban már több családról tudunk, akiktől egyszerűen megvonták a támogatást, mindenféle elő és utó jelzés nélkül. Ebbe a szituációba mi is beleestünk.

De az élet Kanadában sem fenékig tejfel. Calgaryban lévő tartózkodásunk alatt számos munkát kipróbáltam. Fogalmazhatnék úgy is, hogy már minden voltam, csak akasztott ember nem. E rövid négyhónapos tartózkodásunk (Calgaryban) alatt több szélhámos munkaadóval – így kifizetetlen munkabérrel -, korrupt kisfőnökkel találkoztam. Jelenleg a parkoló bizniszben dolgozom, amiben hatalmas pénz van, de természetesen nem nekem. Jövedelmem csak arra elég, hogy a számlákat rendezzük, valamint mindig legyen valami étel az asztalon. De ez sem rossz.

Közelednek az ünnepek, egyre jobban érzem Magyarország, a család és a barátok hiányát. Csak a magyarországi gazdasági, politikai állapot nyugtatja szívem, hogy jó helyen vagyok.

Túl vagyunk a Mikuláson, és már a karácsonyra készülődünk, a fenyőfát is már. Fejfájásunkat már csak a karácsonyfa talp és a díszek beszerzése, és a bejgli, zserbó elkészítése okozza. Milyen ünnep is az, ahol ezek az étkek nem készülnek el, annak ellenére, hogy tudom, hogy számos családnál ez kimarad az ünnepi lakomából, mert nem tudják előteremteni a rávalót. Lehet, hogy a mi „lakománkból” is kimarad, mert senki nem tudja elkészíteni, és a próbálkozásunk nagy valószínűséggel fulladhat majd kudarcba.

Sorsunkat még mindig nem tudjuk, nagy valószínűséggel a közeli hónapokban végre megtudjuk tárgyalásunk időpontját. A várakozástól és a bizonytalanságtól semmi sem rosszabb. A szívünk haza húz, az eszünk maradásra bíztat.

Ezúton is kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket és egy boldogabb, szebb jövőt!

Folyt köv.
 
Az előző írásokat itt olvashatja