HÍRDETÉS


JEGYZETEK
vissza

Mr. Roma: Kanadába jöttem 13.

betűméret csökkentése betűméret növelése
2012 Szeptember 08    Forrás: RomNet


Ez a cikk archív

Többedmagammal már régóta fontolgattuk, hogy elhagyjuk szülőföldünket Magyarországot. Nehezen szántuk el rá magunkat, de úgy gondoltuk, hogy Magyarország már élhetetlenné vált számunkra cigányokra.

Hirdetmény

Kanadai életünk újabb szakaszhoz érkezett. Akik nyomon követték írásaimat azok jól tudják, hogy kanadai „pályafutásunk” Calgaryban kezdődött, majd az új világban ért kezdeti  „sokk” miatt a harmadik napon, - ami ínformátlanságunk (úgy is írhatnám, hogy tudatlanságunk) eredményeként alakult ki - Hamiltonba „menekültünk”, ahol hét – kihívásokkal teli – gyönyörű hónapot töltöttünk.

 

Hamiltonról rosszat jóformán nem lehet mondani, azon kívül, hogy munkát találni majdnem, hogy szinte lehetetlen. Ha találsz is valami munkafélét, azt jóformán helyi viszonylat szerint éhbérért teszed. Amikor sikerült találnom valamilyen gyári munkát, akkor a Connan a barbár című film egyik jelenetében éreztem magam, amikor a főszereplő még gyermek és rabszolgaként valamit a tengelye körül tolt körbe és körbe, és rabszolgahajcsárai korbáccsal motiválták nagyobb teljesítmény nyújtására. Egy kicsit eltúlozva az én esetemben is csak a korbács hiányzott irányító beosztású „munkatársaim” kezéből, ahol két napig tevékenykedtem fémhulladék újrahasznosító munkásként. Természetesen nem adtam fel, és továbbra is kutattam a lehetőségeket, ahol megvillanthatom az általam sem ismert rejtett képességeimet az építőiparban. Dolgoztam kerítés építő mesterek segédjeként is, ahol sikerült napi 10 órában néhány ezer kilogramm árút (gyorsbeton, faoszlopok stb.) megmozgatnom.

 

Azt a kevés rosszat, amit hamiltoni tartózkodásom idején tapasztaltam, azt az Ontario Work bürokráciája okozta. Az eddigi kanadai tartózkodásom alatt csak itt érezhettem azt, hogy nem vagyok egyenjogú ember a kanadai állampolgárokkal. Ez az érzés nem is akkor tört fel belőlem, amikor személyesen szemtől szemben csevegtünk a köz munkásaival, hanem akkor, amikor a feleslegesen kipostázott felszólító leveleik hónapról, hónapra a postaládánkban landolt, okozva ezzel nekünk újabb kihívást, hogy a hanyag adminisztrációs munkájuknak köszönhetően életbe tartsuk támogatásukat. 

 

Betelt a pohár

 

A hamiltoni bürokráciának és a munkanélküliségnek köszönhetően sógorom hirdetések útján kutatta az újabb munkalehetőségeket, ezúton Calgaryban. A Google fordítót segítségét igénybevevő sógorom hirdetései nem csak süket fülekre talált, mert a hirdetésre többen is válaszoltak, elsősorban Magyarországból kivándorolt Kanadában letelepült vállalkozók. Hogy őszinte legyek eddig nem túl sok jó tapasztalatunk volt a Hamiltonban vállalkozó karriert befutó menekült „testvéreinkről”, mert a gerincességgel és a tisztességgel gyakran még köszönő viszonyban sem álltak. Természetesen mindig vannak kivételek. A nem „testvéri” eredetű magyar vállalkozók már jobb képet festettek, mert a tisztességgel már már szinte baráti viszonyt ápoltak. Ha megegyeztél velük egy munkában és az árban, akkor az adott szavukban bátran bízhattál, és nem kellett remegő gyomorral várnod a fizetésed napját, hogy ugyan megkapod e a fizetésed kellő mértékben és időben. Valamint azon sem kellett aggódnod, hogy ha kiállsz a házad elé reggel hatkor, akkor biztosan érted mennek, mert „testvéri” vállalkozóink gyakran megtették azt, hogy egy szó, vagy sms nélkül nem vettek fel a megbeszélt helyen. Valamint béredből örömmel vonták le az utaztatásod költségét, ami a nem roma vállalkozóknak eszébe sem jutott. De a végén, mint a mesékben mindig a jó győzedelmeskedik, mert a rossz megkapja kellő büntetését. Ha mással nem is , akkor azzal, hogy az új bevándorlási törvény módosításával elfogy a magyar refugee munkaerő, ami sokak vállalkozó karrierjének végét is jelenti egyben. Nem is beszélve arról a kanadai rendszerről, amik a menekültek puszta létéből tartották fel magukat. Hogy példát is mondjak ilyen a menekültek nyelvi képzése, aminek igénybevételét a segélyezéshez kötötték. Vagy a különböző „ingyen” igénybe vehető tolmácsolási szolgáltatások, egészségügyi ellátások, szociális szolgáltatók, akik mind pusztán a menekültek létezéséből tartották fel magukat és zsebelték be az utánuk járó normatívákat.

 

Calgary

 

Sógorom álláskereső hirdetésére egy Magyarországról áttelepült festő vállalkozó jelentkezését véltük a legjobbnak, ezért fel is vettük vele a kapcsolatot. Vállalkozónkkal tisztáztuk képességeinket és megegyeztünk abban, hogy elutazunk Calgaryba egy hétre próbamunkára. Gondoltuk, hogy úgy tisztességes, ha képességeinkről nem csak szóban, hanem a gyakorlatban is egyeztetünk. Megállapodásunk arról szólt, hogy egy hét alatt kiderül az, hogy 1. bírjuk e a munkát, 2. munkáltatónknak megfelel e a munkához való viszonyunk. Az egy hét eltelte után mindkét fél örömmel nyugtázta, hogy a kölcsönös elvárt feltételek mindkét fél részére megfelelnek. A szóbeli megállapodás megszületett. Nem maradt más hátra, mint hogy megszervezzük családjaink Hamiltonból Calgaryba költöztetését.

 

Költözés

 

Nem volt egyszerű költözésünk megszervezése. Alapvetően azon kellett tanakodnunk, hogy mindent kezdjük a nulláról, vagy magunkkal viszünk a bútorainkon kívül szinte mindent. Abban maradtunk, hogy viszünk amit tudunk. Így az utazást úgy oldottuk meg, hogy a lányok repülővel veszik be Calgaryt, mi meg a földi támadást választottuk. Utunkban velünk tartottak Hamiltonban megismert új barátaink is. Így mi fiúk hárman autót béreltünk, megpakoltuk amennyire tudtuk és nekivágtunk a 3500 kilométeres túránknak, amit 48 óra alatt teljesítettünk folyamatos vezetés mellett, minimális pihenőkkel. Túránknak voltak érdekes pillanatai, amikor már úgy gondoltuk, hogy nem tart ki üzemanyagunk a következő benzinkútig, mert itt a kutak is több száz kilométerre vannak egymástól, és megesik, hogy valamelyik nem üzemel éjszaka. A lányok útja gyorsabb volt (4 óra), ők 10 napra rá követtek minket, mire már a házunkat kibéreltük, és nekik csak el kellett foglalniuk szobáikat.

 

Fekete leves

 

A munkánk röviden arról szólt, hogy a belső festéshez (fújáshoz) készítettük elő az ajtókat ablakokat. Az az csiszoltunk reggeltől estig. A munka jellege soha nem szerepelt a gyermeki álmaimban, de ha egyszer valamit megfizetnek azt örömmel végzi az ember. Vállalkozónk által felkínált munkánk nem kezdődött zökkenőmentesen mivel megérkezésünk napjaiban nem tartottak igényt munkánkra. Majd igényt tartottak, majd újra nem. Egy szónak is száz a vége az első hónapban 10 napot dolgoztam, amiből természetesen itt sem lehet megélni. Vállalkozónk hangulata úgy változott, mint az időjárás. Egyik nap halálra elégedett volt munkánkkal, a másik nap kevésbé. Egyik nap még órabérben dolgoztunk, a másik nap már teljesítményben kellett volna. Vállalkozónknál a kötél ott szakadt el, amikor már sokadszorra jeleztük, hogy szükségünk volna egy „munkáltatói szerződésre”. Ez itt nem egy bonyolult folyamat. A szerződés abból áll, hogy egy fejléces papíron silányan megfogalmazva közlik a neved, és azt , hogy hol és mennyit keresel egy héten. Semmi olyan szigorú kritérium nincs benne, mint Magyarországon, hogy Isten bocsássa meg még személyes adatokat is közöljünk rajta, mint mondjuk a születési dátum.

 

Viszont a kötél nállam is elszakadt, amikor vállalkozónk minden problémáját csak e-mailen közölte, úgy, hogy előtte váltunk el egymástól pár órája. A szemből szembe politikát nem ismerte, a levelezési stílusa megengedhetetlen volt. A végeredmény az együttműködésünk megszakítása lett. Szóval a kanadai magyar vállalkozók többségéről eddig is megvolt a véleményem, de most igazán negatív lett. Természetesen tisztelet a nem kevés kivételnek. Halkan jegyezem meg, hogy ha valaki munkát keres Kanadában, akkor a keresést ne a magyar vállalkozóknál kezdje.

 

A remény hal meg utoljára

 

Festői karrieremet félbetörve, újabb napok teltek el állások keresésével. Calgarynak egyik előnye a, hogy nem kell túl sokat kutakodnod, hogy munkát találj. Egy-két nap elteltével már a tisztasági bizniszben tevékenykedtem, mint szőnyegtisztító, amit igen jól meg is fizettek. De munka csak alkalmi volt ezért gyorsan keresnem kellett egy másikat. Jelenleg sofőrként egy olyan cégnek dolgozom, aki bio élelmiszer házhozszállítással tevékenykedik. Hétvégenként meg azokat büntetgetem, akik nem hajlandók parkoló díjat fizetni autójuk után. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy a munkahelyek sikeres felkutatásának feltétele egy legalább középfokú angol nyelvtudás, és Calgaryban szükség van egy saját autóra is a nagy távolságok miatt. Az autók drágábbak, mint Ontárióban, de a kötelező biztosítás a töredéke az ottani áraknak. Én 77 dollárért kötöttem meg a havi biztosításomat, a benzin jelenleg 1,59 – 1,89 kanadai dollár között kapható.

 

Szóval kanadai éltünket Calgaryban folytatjuk, és várjuk ügyünk előrehaladását. A pletykák szerint több magyarországi romát további kanadai maradásra kényszerítettek, amikor a bírósági határozat alapján elkellett hagyniuk az országot, azzal az indokkal, hogy aktájukat újranyitották. Ez valami olyasmit jelent a kanadai romák többségének, hogy Kanada kimondatlanul, de nem biztonságos országnak tartja Magyarországot. A zavar csak ott van, hogy ennek ellenére már többen elhagyták Kanadát. Azt, hogy ők ezt saját felelőségükre tették, vagy Kanada toloncolta ki őket, arról nem sokat tudni.

 

Folyt köv.
 
Az előző írásokat itt olvashatja



Hirdetmény
Ehhez a cikkhez eddig 1 hozzászólás érkezett.

#1   ABC  | 2012 Szeptember 10 21:10:45 like(0) dislike(0)

"A zavar csak ott van, hogy ennek ellenére már többen elhagyták Kanadát. Azt, hogy ők ezt saját felelőségükre tették, vagy Kanada toloncolta ki őket, arról nem sokat tudni."

 

Igayából a nagy zavar ott van, hogy nem a ROMÁK adták be a menekültügyi kérelmüket, hanem a magyarok, a fehér bőrű , szőke hajú magyarok, akiket semmi bántódás, semmi diszkrimináció nem ért Magyarországon, és ha megkérdezed őket arról, hogy mi lenne, ha haza kellene menniük, akkor azt felelik, hogy semmi nem történne, ha haza kell menniük, nekik jó otthon is és haza is mennek. Hidd el és nem is éri őket semmi baj, semmi megkülönböztetésben nincs részük. Inkább maradtak volna otthon, ezzel adva lehetőséget azoknak a cigányoknak, akiken látszik az, hogy cigányok, és emiatt valóban bajban vannak Magyarországon. De persze ők nem jutnek el Kanadába. Csak ezek az élősködő parazita bűnözők. Ezek miatt rossz a sok romának, akik egy jobb, megbecsült életre vágynak. A bíróságon pedig bizonyítani kellene azt, hogy ő roma, és emiatt hátrányos helyzetben van. Sőt, már a repülőtéren is!!!




vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2019 Október   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031   
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Ösztöndíj a cigány értelmiségért

  • A romák is a Fidesz-KDNP jelöltjeit fogják támogatni

  • Romagyilkosságok - Tíz éve történt a nagycsécsi támadás

  • A SOMNAKAJ NOVEMBERBEN UTOLJÁRA A NEMZETI SZÍNHÁZBAN

  • Ösztöndíj pályázat roma fiataloknak



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt