2024 March 29., Friday/Gedeon, Johanna napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

Szuhay Péter: Az együttélés védelmében, avagy egy képtelen metaforáról
2012. 03. 27. 00:00

Az előadó már első mondatával világossá tette, hogy ő maga cigány, s ez fel is jogosította őt arra, hogy „őszintén” és kertelés nélkül beszéljen a cigányokról.

Kezdetben a körmendi rendőr szakközépiskola kék egyenruhás hallgatói merev értetlenséggel (illetlenség volna ugyanis bambán-t mondani) bámulták az előttük föl és alá mászkáló, őket hol nehezen megválaszolható kérdésekkel bombázó, hol provokáló fiatalembert. Mosolyra vagy talán kisebb kacajra csak akkor fakadtak, amikor „magyarcigányul” utánozta az egyik jól menő „cigány bűnözőt”. Az előadó már első mondatával világossá tette, hogy ő maga cigány, s ez fel is jogosította őt arra, hogy „őszintén” és kertelés nélkül beszéljen a cigányokról. A hallgatóság feltehetően nem olvasta Forgács István 2011. októberében a Hírszerző hírportálján Ha Ti vagytok a cigányok, nem tartozom közétek címen megjelent vitaindító szövegét, s azt sem tudták, hogy ők maguk milyen dokumentumfilm fejezeteinek lesznek vágóképei. Nem tudhatták, hogy milyen propaganda anyag elkészítéséhez asszisztálnak.

 

Mert talán nem sértem meg Pesty Lászlót és fekete dobozát, ha valahol itt tapogatózom A cigány-magyar együttélés március 7-én az MTV 1-en bemutatott filmje értelmezésekor. (http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/03/09/17/Pesty_Fekete_Doboz_2012_marcius_7__A.aspx) Amíg Forgács István „független romaügyi szakértő” írása csak a Hírszerzőn jelenik meg, s azt átveszi néhány roma hírportál, meg néhány szélsőjobbos fórum (egyik szerint például „Ritka emberfajta ő. Éspedig nem azért, mert cigány értelmiségi – abból egyre több van. Olyanból azonban, akit nem a fővárosi ultraliberális szellemi beltenyészet ölében dédelgettek harcos „jogvédővé”, aki nem saját vélt, vagy valós sérelmeinek „faji diszkriminációvá hisztizéséből óhajt megélni – hát, olyanból bizony komoly hiány mutatkozik kis hazánkban.”), s legfeljebb néhány hivatásszerű levelezőt késztett vitára, addig valószínűleg nem sok vizet zavar az írás. Még akkor sem, ha egyik-másik helyen az év legfontosabb írásaként emlegetik a cikket. De amikor közel egy órás film lesz a közszolgálati csatornán szellemiségéből, sőt, túlburjánzásából, akkor már igazán baj van. Mert már rég nem arról van szó, hogy meggyőződéses politikai gyűlölködők immár legitimálva érzik a cigányokról szóló beszédmódjukat, és hitelesnek tartanak a cigányokról „mondott” minden „tényt”, hanem mert a járatlan nézők százezrei hiszik el azt, amit mesteri rafinériával és manipulációval eléjük varázsolnak.

 

A film főszereplője Forgács István. Egy szorgos zalaegerszegi cigány családba születik, első gyermekként. Szülei mindent megtesznek, hogy őt és egyetlen testvérét tanítassák. S ő is megtesz mindent, hogy ne korcsoportja értékeit kövesse, hanem felsőbb iskolákban tanuljon. Látjuk még többször is otthonában Lakatos Attilát, aki magát borsod-megyei vajdának nevezte ki, s akit annak idején a miskolci rendőrkapitány is akként tisztelt, s akiben a cigány romantikát kedvelők, az egzotikus cigány képét elfogadók valóban vajdát látnak, s komolyan gondolják, hogy a cigányok között csak ő képes „rendet” tartani. Megismerkedhetünk a süteményekkel terhelt családi asztalnál főhősünk édesapjával és édesanyjával, akik vitték valamire, akik a cigányok előtt álló sikeres út lehetőségét példázzák. Szinte minden témánál megtudjuk, hogyan is van ez a tíz gyermeket nevelő Bancsók Istvánnál és a kétgyermekes Gerner Klaudiánál. (A megfontolatlan, és a megfontolt cigány családnál.) Aztán megismerkedünk Kovács Edgárral, az uszkai Magyarországi Szabadkeresztény Egyház pásztorával és két presbiterével, akik elmesélik megtérésük történetét. A lelkipásztor a lopás, csalás, hazudozás többszöri elkövetése után megvilágosodott és megtért, sőt, tavaly októberben 23 ezer ember előtt kért a magyar nemzettől bocsánatot a cigány nemzete nevében a sok lopások, verekedések és lázadások bűnének elkövetése miatt. (Vajon ez a bocsátkérés elindít majd egy bocsánatkérő hullámot? Mert volna kiknek, volna miért, és volna kiktől.)

 

A film helyszíne Lakatos Attila és a szülők konszolidált polgári otthona, a körmendi rendőr szakközépiskola nagyterme, az uszkai gyülekezeti terem, a két megszólaló cigány szereplő szegényes és szűken fényképezett otthona, valamint vágóképek vissza-visszatérő sokaságában a cigányok nyomorúságának konkrét helyek feletti „díszletei”: „putrik”, házkörüli csupasz-szemetes földek, málló vakolatok, lepusztult házsorok, a cigánytelepek kormos füstjei. És szereplői: dologtalan, csellengő, esetleg egymást püfölő fiatalok, rongyos, maszatos gyerekek.

 

A film témái: a cigány családok magas gyermekszáma („a jól meggondolták a hét gyereket” kérdéssel, „amikor apám a bányában dolgozott akkor eltarthatott nyolc gyermeket” megállapítással, „a minden negyedik óvodás cigány gyerek” fenyegetőzéssel), a cigányok korai gyermekvállalása, a cigányok és magyarok együttélése, a cigányoktól való félelem jogossága (a rendőrtanulók és általában a rendőrség felmentése: „nem is vagytok rasszisták”), a cigányok bűnözése (a kisebb lopásoktól a rézkábelek felszedéséig, mint cigánybűnözésig), a cigányok összetartása (a cigányok az őket kiszipolyozó uzsorásokat védik, s nekimennek a rendőröknek is, mert – s ezt már én teszem hozzá – az uzsorás az egyetlen ember, aki pillanatnyi pénzzavarában kisegíti a nélkülözőt). S ekkor jönnek a megtérés történetek. Ahol Jézus Krisztust felismerték, ahová a szeretet beköltözött, ott persze békesség van magyarok és cigányok között, nincs bűnözés, korai elhálás, sok gyerek, s nem szenvednek szükséget sem. (S megint csak én teszem hozzá: Uszka kapcsán az elhallgatással hazudik a film, mert az 1970-es években Kopasz Jenő szabadkeresztény lelkész a Kádár-rendszer tiltása ellenére gyülekezetek sorát alapította a Felső-Tisza környékén. Ezek közül Uszka vált a kisegyházi térítés, és a szegény cigányok élete megváltásának metaforájává. Ezenközben a történeti egyházak részéről sosem tapasztalhattuk ezt a „buzgalmat”.)

 

A film igyekszik elhitetni, hogy csakis a cigányok felelősek sorsuk alakulásáért és társadalmi helyzetükért. Aki „kiemelkedett”, az szerethető ember, azt és annak gyermekeit nem is bántja a társadalom, sőt, mindent el is követ, hogy egyenlőség legyen. Főhősünk előadást tartott a rendőr tanulóknak, de nem volt módja (nem volt dramaturgiai funkciója), hogy legalább ekkora energiával meglátogasson egy-két szegény családot, hogy választ kapjon kijelentéseire, melyeket fel nem tett kérdéseknek is tekinthetünk. „Nem tartozom közétek, ha szerintetek fiatalon szülni, és a nyomorba sokat szülni kulturális jog és érték. Nem tartozom közétek, ha a családon belüli erőszakról nem akartok tudni a cigánysoron, vagy arról, hogy mennyi a cigány-gyerek a lelencben, az elítélt cigány férfi Baracskán. Nem tartozom közétek, ha egy társaságban az hangzik el, hogy a többségi társadalomban mindenki rohadt rasszista, és nem tartozom közétek akkor sem, amikor mindenáron sorsközösséget kellene vállalnunk más kisebbségekkel.” Pedig ha megteszi, talán általa megérthettük volna (és ő is megérthette volna), hogy a társadalom alsó régióiban született gyermekek miért nem tudják azt a karriert végigjárni, amit neki sikerült. Hogy miért is van több gyermek egy szegény és cigány családban, hogy miért születik pár évvel korában mostanában a cigány anyák első gyermeke, mint a Kádár-korszak idején, hogy miért is ülnek annyian a cigány férfiak a börtönben. És amit elhallgatásiból nem formálhatunk kérdésekké: gyakorta olvashatunk arról, hogy „immár a cigányok második generációja nő fel úgy, hogy nem tudja mi a rendszeres munka”. Pedig csak azt nem tudja, hogy mi a jó munkahely, mi a jó fizetés, de azt, hogy hogyan kell keményen dolgozni, azt megtanulta.

 

Most Pesty Lászlónak, Forgács Istvánnak, de leginkább az MTV-nek kell bocsánatot kérnie Magyarország polgáraitól (cigányoktól és nem cigányoktól egyaránt), mert Magyarországot „menthetetlennek” nevezték, s megpróbálták ezt velünk, nézőkkel is elhitetni. A fentebb idézett filmvégi mondatok ugyanis békétlenséget keltőek, uszítóak; azt mondják, hogy ez az ország a cigányok miatt, a cigányok által lehetetlenné tett együttélés miatt süllyed el. Ezek a mondatok erkölcsi igazolást adnak visszamenőlegesen is arra, ami az elmúlt egy esztendőben Gyöngyöspatán történt, ami az „érpataki modell” által történik, s amik a romák elleni támadások során történtek.