Többen jelezték, hogy egy kicsit többet írjak magunkról is. Most, akkor közlöm veletek, hogy jól vagyunk. A rokonok is jól vannak.
Kanadai tartózkodásunk elmúl néhány (4) hónapjában nem túl sok minden történt velünk. A kanadai szociális ellátórendszer által kötelezően ránk rótt iskolalátogatás leköti energiánkat. Nem sok mindenre marad időnk a már megszokott ügyintézési folyamatokon kívül.
A napokban ép Torontóba kellett utaznunk, hogy aláírjuk a fogadott ügyvédünk megbízólevelét. Ez csak azért történhetett meg, mert Kanadában él a Legal-aid rendszere. Ezt a jogsegélyszolgálatot azok vehetik igénybe, akiknek az éves jövedelme nem halad meg bizonyos összeget (állítólag évi 15 000 dollárt). Így ügyvédünk díjazásának terhe nem a mi vállunkat nyomja, hanem valószínűsítem, hogy a kanadai adófizetőkét. Általában 16 munkaórát szokott fedezni a Legal-aid, ami elegendő munkaóra ahhoz, hogy a menekültstátuszhoz szükséges ügyed lebonyolításra kerüljön. Az ügyvédünk nem közölte velünk, hogy mennyi munkaórát kapott utánunk, de hát, ha nem, akkor nem. Bízunk benne, hogy elegendőt. A mi esetünkben (4 fő) közös kérelem lett beadva a Legal-aidre, amiről fingunk sincs, hogy mivel másabb ha külön lett volna megkérelmezve. Feltételezhetném azt is, hogy ügyünket együtt tárgyalják a bíróságon, de itt egyéni elbírálások vannak, nem csoportosak.
Nem is olyan túl rég beadtuk a kérelmünket a munkavállalási engedélyre. Ez sem egy egyszerű folyamat, pláne nem gyors. Itt a közigazgatás kurva lassú, ellenben a különböző ipari létesítményekkel, ahol a melósoktól az előírásoknak megfelelő munkatempó dupláját követelik meg. Szóval a kötelezően előírt nagy orvosi vizsgálatot követően egy hónapra lehet beadni az igényt, erre a work permitre. Az igény postára adását követően a sógoromnak három hétre meg is érkezett. Én csak három nappal vártam többet érkezésére. A következő lépés a Social Insurance Number nevű kártya igénylése. Na, ha ez megérkezik, akkor már van rá esélyed arra, hogy munkát találj. Az álmaid munkahelyének megtalálásának az esélye egyenes arányosan nő az angol nyelvtudásoddal. De nem lehetetlen nyelvtudás nélkül sem munkát találni. Találkoztunk már itt olyan honfitársakkal, akiknek három év is kevés volt ahhoz, hogy megszólaljanak angolul, viszont belekóstoltak már a kanadai munkavilágba.
Ja igen. Párnappal ezelőtt én és a sógor letettük a kanadai kresz vizsgát, így G1(85 dollár) jogosítvány büszke tulajdonosaivá váltunk. Persze nem sokat érünk vele, mert önmagában ez mit sem ér. Ezzel a jogosítvánnyal tulajdonosa, csak akkor vezethet, ha ül mellette egy G jogosítvánnyal rendelkező, de akkor is csak városban kocsikázhat. A sógor nem sokat tud angolul, de legyőzte az akadályokat a kitartó tesztírási gyakorlatozások által. Itt nem törekednek a kresz kérdésekben arra, hogy trükkös, csavaros kérdésekkel megvezessenek. Itt felteszik a kérdést, és négy válaszadási lehetőségből ki kell választani a helyeset. Sőt a teszt nincs időhöz kötve, valamit annyiszor próbálod meg egymást követően, ugyanazon napon, ahányszor csak akarod.
Mint írtam a G1 jogosítvány önmagában nem sokat ér, ezért befizettünk a G road (út) tesztre, ami itt egy autópályán való vezetési vizsga. Na jó, most sokan mondhatják, hogy de nagy dolog. Azért az itten autópályák, azon kívül, hogy ingyenesek, sokkal félelmetesebbek, mint magyar társaik. Itt általában a négysávos utakat kamionok tömkelege foglalja el, úgy, hogy bőven meghaladják a kötelezően előírt legmagasabb sebességet. Szóval az elején mi is bevoltunk szarva ezeken az utakon. Mivel jogosítványunkról a nagykövetségtől kértünk egy hitelesített fordítást, így a G2 road tesztet (városi vezetési vizsga)kihagyhatjuk, és a kötelező 8 hónapos gyakorlási időt sem kell kivárnunk, hogy G road tesztet csinálhassunk. Ha ez sikerül, akkor olcsóbban kapunk kötelező felelőség biztosítást az autónkra, ami igazából nem is az autóra szól , mint Magyarországon, hanem a vezetőre és a kocsira együttesen. A kocsit csak az vezetheti, akinek a nevére szól a biztosítás. Ez a biztosítás szólhat több ember nevére is. Ha nem sikerül, akkor már csak a G2 vezetési tesztre jelentkezhetünk, és csak ezután tehetünk újra G vezetési vizsgát.
Többen jelezték, hogy egy kicsit többet írjak magunkról is. Most, akkor közlöm veletek, hogy jól vagyunk. A rokonok is jól vannak. A drágám már a hetedik hónapjában van és nagyon várjuk a lányunk világrajövetelét. Már a babaruhákat megvásároltuk, úgy néz ki, hogy kitart egy darabig. Az Ontario Worktől kapni fogunk egy kis pénzt babaágyra és babahordozóra, ami nagyjából fedezi ezek költségeit (kb. 400 dollár alapáron). Szóval májusig még sok mindent be kell szereznünk (fürdető kád, textil és eldobható pelenkák stb.). Nem lesz olcsó, de még mindig a töredéke a magyar árakhoz képest. Az újszülöttet a korházból csak autós bébi hordozóval adják ki. Ha ez nincs, akkor a gyereked sem viszed haza.
Olvasom, hogy Mohácsi Viktória után Kertész Ákos Kossuth díjas író is Torontóba menekült. Felnyílhatna már a magyar csipások szeme, hogy lássák mit művelnek abban az országban. Tényleg bátrabban mondhatja ki Kanadában ez ember, hogy roma, mint hogy magyar, mert ez már nemzetközileg is ciki.
Folyt köv.
Az előző írásokat itt olvashatja
