Másfél hónapja tartózkodunk Kanadában. Lassan, de biztosan tapossuk ki utunkat új hazánkban. Kényelmesen berendezkedtünk új házunkban, amit már sajátunknak érzünk.

Másfél hónapja tartózkodunk Kanadában. Lassan, de biztosan tapossuk ki utunkat új hazánkban. Kényelmesen berendezkedtünk új házunkban, ahol két napig tartó takarítás és pakolgatás után már sajátunknak éreztünk. Ekkor került elő egy egér, akit az egyik lány látott, ezzel okozva nekünk álmatlan éjszakát, mert barátnőink nem voltak hajlandóak aludni. Hiába sikerült őket ágyba parancsolnunk, álmukban is mindenhol egeret láttak, ezért sikoltoztak. Másnap megnyugtatásuk miatt ledeszkáztuk a pincelejárót, és dollárban mérve sem keveset költöttünk különböző mérgekre, csapdákra és riasztókra. Három egeret fogtunk s jól bevált egércsapdával, azóta nem láttunk több egeret. Az életünk újra nyugodt.

Internetünk még nincs, de már találtunk egy olyan szolgáltatót, amelyiknél létezik „korlátlan” letöltés. Landlordunk (háztulajdonos) volt olyan kedves és megrendelte nekünk a szolgáltatást.  Az internetes szolgáltatók fényévekkel vannak lemaradva a magyar szolgáltatóktól. A telefonos szolgáltatók viszont fényévekkel vannak előrébb. A mobil telefonért havi díjat fizetünk 25 dollárt, ami korlátlan – vonalas és szolgáltatóktól független mobil – hívást jelent Ontario tartományban. A teljes kanadai lefedettség sem lehet drágább 50 dollárnál (kb. 12 000 ft.). Ez egy kanadai minimálbérrel (2011-ben ez 10,25 dollár/óra) számolva is kevesebb, mint öt óra munkát jelent. Magyarországon ez négynapi napszám a földeken, és még akkor sem tudunk telefonálni korlátlanul.

Kötelező orvosi vizsgálat

Az előre megkért időpontra elmentünk egy klinikára, ahol elvégezték rajtunk a kötelező vizsgálatokat, hogy megkaphassuk társadalmi biztosítási kártyánkat (Social Insurance Number), ami szükséges ahhoz, hogy a jövőben munkát vállalhassunk. Az ehhez szükséges papírokat még az országba való belépéskor megkaptuk a bevándorlási hivataltól. A vizsgálat során megmérték súlyunkat, magasságunkat. Vért vettek, és vizeletmintát adtunk. Valamint megvizsgálták fülünket, szemünket, légzésünket, torkunkat és hasfalunkat. Valamint kaptunk egy nyomtatványt, amivel még egy tüdőszűrésen is átkell esnünk, de ezért már egy másik intézményt kellett meglátogatnunk. Az eredményeket nem kapjuk meg, ezt egyenesen az emigrációs hivatalnak küldik. A vizsgálatokat követően be kell adnunk a kérelmünket a társadalmi biztosítás szám/kártya kiadására, amit kb. két hónap múlva kapunk meg. De a folyamat menetét még nem ismerjük.

Karácsony

A kanadaiak már mikulás napján felöltöztetik fáikat, házaik udvarát. Szép látvány az, amikor házak tucatja van különböző díszekkel felruházva. A belvárosban és a különböző bevásárló központokban viszont nem jellemző az a karácsonyi felhajtás, amit a magyar közönség már megszokott. Szenteste éjszakáját barátaink otthonában töltöttük, és fogyasztottuk el a felszolgált ünnepi vacsorát. Utazótársaim kissé depresszióba esve (talán családjaik hiányának okán) kántálták közösen, hogy ők mennek haza.

Érdekes, hogy vannak emberek, akiknek semmi sem elég jó. Laktunk Calgaryban egy párnapot, ahol már írtam, hogy tényleg káosz volt. Eltöltöttünk barátainknál egy bő hónapot, ott a bogarak csípéseit kellett elviselnünk, de az tényleg nem volt egy kellemes élmény. Utazótársaim, akkor elsősorban a panelra, a négy fal közé zárásra panaszkodtak, és a kert hiányára. Most, hogy kertes házunk, saját mosógépünk, szárítónk (a mosás havi 40-50 dollárt is felemészt) van, az egér a fő bűnös. Rajtam kívül mindenki úgy retteg az egértől, mint ha az maga lenne a sátán, és az a mi elpusztításunkon dolgoskodna.  Most mindenki panelba akar visszamenni. Ha megyünk, akkor biztos, hogy lesz egy újabb ok, amiért az sem lesz jó. Szóval nehezen viselem a pesszimizmust, ezért arra a döntésre jutottam, hogy ha újabb költözés lesz, akkor azt már külön-külön párban valósítjuk meg. Nem vagyok hajlandó újabb kifogásokat és pesszimista kirohanásokat hallgatni. Arról már nem is beszélve, hogy egyéves lakásszerződést kötöttünk a ház tulajdonosával, így a szabad költözésünk joga is korlátozott.

Érdekes dolog még az is, hogy az emberek többsége rögtön, azonnal akar mindent még itt Kanadában is. Sok embernek meg sem fordul a fejében, hogy ez így nem megy. Mindenért meg kell küzdeni, és igen is szenvedni kell érte. Az ingyen ebéd világa már a múlté. Sokan még a kötelező angol nyelvi képzést is megkerülik. Kérdezem én! Mi az egyetlen haszna annak, ha az ember fiát hazaparancsolják a nem önkéntes alapon választott anyaországába? Az angol nyelv elsajátítása! Magyarországon ezért sokan többszázezer forintokat gombolnak le különböző iskoláknak, itt ez ingyenes, amit a szociális ellátásért cserében kellene kötelezően látogatni.

Szóval ilyen és ehhez hasonló, szétszórt gondolatmenetek kíséretében telt el a karácsonyom. Kicsit szegényesen, de azért nincs okom panaszra.

Szilveszter

A szilveszterünk sem volt különösen kiemelkedő. Otthon négyesben telt el. A legolcsóbb pezsgőből (8 dollár/üveg) vettünk két üveggel. Igaz soha sem szerettem a pezsgőt, de itt kiváló ízű nedűvel találkoztam. Nem is maradt italunkból kanadai idő szerint délután kilenc órára, így csak a magyar újévre koccintottunk.

Folyt. köv.

Az előző írásokat itt olvashatja »