Ezzel a dallal búcsúzunk a legendás cigány zenész-énekestől, Csóré Bélától, akinek dalain, nótáin generációk nőttek fel, milliók hallgatták és énekelték slágereit.
Jómagam nemcsak gyerekkoromban, hanem akár ma is örömmel hallgattam, dúdoltam, énekeltem a számait, mert szép emlékeket idézett bennem. Ha szomorúság, vagy öröm volt az emberben, Csóré Bélát hallgatott, a cigánybálokban Csóré Béla számokat kért a zenészektől, és ha olyan kivételes szerencsében lehetett része, ha egy bálban maga a legenda muzsikált, azért imádkozott, az estének soha ne legyen vége, és újra és újra kérte a számokat.
Talán a sors iróniája, hogy Csóré Béla épp Valentin napon, a szerelmesek ünnepén hagyott itt minket. Azon a napon, amikor a szeretetet és a szerelmet ünnepeljük, amiről egész életében énekelt, és dalaival helyettünk tett vallomást.
Csóré Béla nótái minden cigánybálon, családi rendezvényen hallhatóak voltak, neve garanciát jelentett a lelki feltöltődést nyújtó zenére. Generációnknak nincs olyan tagja, aki ne ismerte volna egyedi hangszínű nótáit, és nincs olyan lakodalmas zenész se, aki ne tanulta volna meg számait, vagy ne próbálta volna utánozni stílusát. Csóré Béla valóban egy élő legenda volt, aki mindig hű maradt nevéhez, és a cigányságához!
Ha ismertségét, elfogadottságát, rajongótáborát kamatoztatni tudta volna, akkor az ország leggazdagabb zenészeként élhetett volna, példát mutatva és segítve generációknak. Sikeressége, tehetsége, egyéni stílusú előadásmódjának milliós rajongótábora megkérdőjelezhetetlen volt, hiszen nem volt olyan cigány család, ahol ne lett volna két-három Csóré Béla kazetta, és ne hallgatták volna egy héten legalább egyszer. Sok millió embernek szerzett örömöt, dalaival ott volt velük sok évtizeden át örömben, bánatban, szomorúságban egyaránt. Sajnos Csóré Bélát sem kezelte, tartotta úgy a teljes magyar társadalom, ahogy azt ő megérdemelte volna, de talán Õ ettől volt igazi, így tudott csordultig tele leni a szíve zenével, szeretettel, odaadással, alázattal.
Csóré Béla megmaradt egyszerű cigány embernek, egyszerű cigány zenésznek, aki eggyé vált minden szegény sorsú emberrel, akinek dalait a viskókban tengődők is igazán magukénak érezhették. Gitárjából, szintetizátorából virágszirmok és szívek röppentek ki a dallamokkal együtt, és oly mélyen megmaradt az emberek elméjében, lelkében és szívében, hogy azok a pillanatok örök emlékként beivódva halálukig elkísérnek mindenkit.
„Ha ,ég egyszer felvehetném a gitárom….” énekelte…
Sajnos már soha többé nem tudja kezébe venni hangszerét, nem ülhet le a szintetizátora mögé, és nem énekelhet. De a kazetták, a videók megőrzik majd nekünk hangját, alakját, amit soha nem fogunk elfeledni.
Csóré Bála 1967. október 25-én született. Túl fiatal volt még a halálhoz, agyvérzésének hírére százezrek imádkoztak napokon át, de sajnos elragadta a halál.
A legendás cigány zenész-énekest igazi sztárhoz méltó módon búcsúztattuk el a Veszprém megyei Devecserben az Újtemetőben. Szomorúságunkat fokozta, hogy a cigányság gyásznapján, február 23-án helyeztük végső nyugalomra. Gyászszertartásán a legnagyobb slágerei szóltak a hangszórókból. Mielőtt családi körben a végső nyughelyére kísérték volna, a koporsójat szállító Mercedes autó egy kört tett a temetőben, hogy a kordonon kívül álló több száz, végtisztességet tévő rajongóktól elbúcsúzhasson.
Az ország legtávolabbi pontjairól is érkezett búcsúzók a Koronavírus miatt érvényben lévő szabályok alapján csak a közel két órás szertartás végén róhatták le a tiszteletüket Csóré Béla sírjánál, amelyet virágerdő borított. Nagyon sok gyászoló gitárt formázó koszorúkkal vett végtisztességet az 53 éves korában agyvérzés miatt elhunyt zenésztől.
Csóré Béla mellé hófehér gitárját is eltemették, hogy a túlvilágon is zenélhessen.
Az örök világosság fényeskedjen neked, Legenda, mert ez a minimum, ami kijár neked! Sok millió embernek szereztél örömöt. Legyen színes az álmod, ahogy azzá tetted életünket, mert ott voltál velük sok évtizeden át örömben, bánatban, szomorúságban egyaránt.
Csillag lettél az égen, és örökké világítani fogsz!
Isten vigyázza örök álmodat, nyugodj békében!
Hidvégi-B. Attila
