"Nincs sikeres Magyarország sikeres roma emancipáció nélkül!" - írja az Élet és Irodalomban Orsós János pedagógus, Setét Jenő polgárjogi aktivista.
„A szabad, demokratikus, szolidáris Magyarország egészen elképzelhetetlen a romák társadalmi és gazdasági emancipációja nélkül.”
(Majtényi László)
Nagy örömmel olvastuk Majtényi László írását az ÉS-ben (A köztársaság végső alkotmánya, 2020/47., nov. 20.). Legutóbb a reformkorban fordult elő, hogy fontos szerzők az ország elnyomottjait elhelyezték a demokratizálás széles kontextusában. Majtényi László cikke 90 százalékban foglalkozik a sajtószabadsággal, a választási rendszerrel, az egykamarás parlamenttel és más „klasszikus” alkotmányjogi kérdésekkel, s a cikk közepén, a szöveg mintegy 10 százalékában a romák és a demokrácia viszonyával.
Ezzel Majtényi László ünnepélyesen megnyitotta a magyar alkotmányjogi diskurzust a romák előtt. Mást is meg akar nyitni a kitaszított páriák előtt: a közoktatást, a közigazgatást és a törvényhozást. A romák emancipációja nélkül el sem tudja képzelni a demokratikus Magyarországot. Gondos filológusként azt is jelzi, ki e gondolatok forrása: az ismert nevek között egy Magyarországon kevésbé ismert: Bhím Ráo Rámdzsí Ámbédkar, az indiai alkotmány atyja. Figyeljünk e jelzésre: Majtényi László a legjobb szerzőkre támaszkodik a Magyar Köztársaság végső alkotmányát előkészítő tanulmányaiban. Ámbédkar alkotmánya mintául talán távolinak tűnik, de példa nélkül álló sikertörténet. Az alacsony sorból igazságügy-miniszterré emelkedett jogtudós által fogalmazott kódex őrködik a világ egyetlen olyan fejlődő országának demokráciája felett, amely államiságának minden percét diktatúra nélkül élhette le.
Szeptember végén Ónody-Molnár Dóra a Jelen hetilapban készített egy interjút A „c” betű nem került ki mögülünk címmel a Dr. Ámbédkar Iskoláról. Ennek a beszélgetésnek egyik központi gondolata, hogy a szegregáció Magyarországon össztársadalmi igény. Vártuk a cáfolatokat, de nem jöttek. Úgy látszik, mindenki elfogadja, hogy ez így van. A baloldalon politizáló értelmiségi szülők ugyanúgy a cigánymentes iskolába adják a gyereküket, mint a jobboldaliak. Senki sem igényli, hogy a minőségi oktatást nyújtó intézmények színesítsék a diákösszetételüket. Senki sem kér a gyereke mellé cigány padtársat.
Ebben a közhangulatban Majtényi László azt javasolja az ellenzéki pártoknak: tegyenek komoly ajánlatot a romáknak. Úgy számol, hogy politikai földcsuszamlást idézne elő, ha a romák harmada a demokratikus Magyarország képviselőire szavazna. A szerencsi választókörzet szavazóköri adatainak elemzése megerősítheti ezt a számolást. Azokban a szavazókörökben, ahol csak romák élnek, jelenleg közel 100 százaléka van a Fidesznek. Diktatúrákat idéző helyzet ez. A természetes állapot az lenne, amit Amerikában láthattunk: a spanyol ajkú fiatalok 75, az ázsiai származású fiatalok 83, a fekete fiatalok 88 százléka szavazott a progresszív elnökjelöltre. Georgiában biztosan ez döntötte el a választást, de Arizonában sem nyerhetett volna Biden a rezervátumok indián szavazói nélkül.
Az ellenzék akkor lesz alkalmas a demokratikus értékeken alapuló kormányzásra, ha az amerikai vagy indiai pártokhoz hasonlóan a hazai legnagyobb kisebbséget érdemi, nélkülözhetetlen partnernek tekinti a demokrácia újjáépítésében. Az utolsó választásokon a baloldal egyetlen pártja sem indított egyetlen roma jelöltet esélyes helyen. Jelenleg az a „baloldal” „koncepciója”, hogy a Jobbikot megkérdőjelezhetetlen partnerként nyomná le a be sem vont roma vezetők torkán. Láttuk, milyen választási eredményt hoz ez a politika egy borsodi választókörzetben.
A Magyarországon működő oktatási szegregáció csak egy tükre az össztársadalmi el nem fogadásnak. Ahogy a szegregált iskolákban tanuló roma gyerekek nem kaphatják meg mindazt a tudást, amit nem cigány társaik megkapnak, az élet minden más területéből ugyanígy ki vannak hagyva a romák. Harminc év úgynevezett „demokrácia” után sem látni sem roma banki ügyintézőt, sem cigány gimnáziumi tanárt, se orvost, se roma parlamenti képviselőt. Valódi demokráciáról akkor beszélhetnénk, ha a hazai cigányság előtt nyitva állnának azok a kapuk, amelyek lehetővé tehetnék, hogy a hazai cigányság érdemi részese legyen a demokráciának, a polgárosodásnak. Ennek hiányában a romák a hatalom eldobható játékszerei. A mai helyzet az, hogy a romák problémáit és az őket sújtó előítéleteket és kirekesztéseket, az etnikai elnyomás tényét sem ismeri el sem a közvélemény, sem a politikum, miközben évtizedek óta kutatások, elemzések, civil és emberi jogi jelentések tömegesen dokumentálják ezeket és ezek működési mechanizmusait napjaink jelenvalóságában.
Mérges Buddha című filmünkben az a jóslat hangzik el, hogy a romák emancipációjához még 200 évre van szüksége Magyarországnak. Miután elolvastuk Majtényi László írását, még egy dolog erősödött meg bennünk. A nyugati demokrácia értékeinek megteremtése, létrehozása, követése, betartása ugyanolyan állapotban van, mint az oktatási integráció, roma emancipáció megléte a magyar társadalomban. Tehát, ha az emancipáció 200 év, akkor a demokrácia is 200 év múlva várható.
„Az alkotmány rózsája a tiétek, /Tövíseit a nép közé vetétek; /Ide a rózsa néhány levelét /S vegyétek vissza a tövis felét!”
A demokratikus Magyarország nem teheti meg, hogy fenntartsa a hazai romák politikai kizsákmányolását és kirekesztését a közös társadalmi döntésekből.
A demokratikus Magyarország nem teheti meg, hogy nevetség tárgyává tegye az emberi jogokat és szó nélkül hagyja azok megsértését, valamint a törvények betűjébe és szellemébe ütköző diszkriminatív gyakorlatokat, nem teheti meg, hogy lemondva állampolgárainak egyenlőségéről az állam maga finanszírozza, tartsa fenn a romák „mindenbeli”, így fizikai, térbeli, társadalmi, oktatási, munkaerőpiaci, médiából való és politikai kirekesztését.
A demokratikus Magyarország nem teheti meg, hogy továbbra is puszta hazugság és sosem teljesülő ámító ígéret maradjon a többi nemzetiséggel ellentétben a romák nemzetiségi intézményeinek létrehozása és az egyenlő hozzáférés biztosítása a társadalmi javak újraelosztásában.
A demokratikus Magyarország nem teheti meg, hogy a társadalmi kirekesztés kemény munkával felépített falai lebontásának ne lásson neki további halogatás nélkül, célzott hátránykiegyenlítő és deszegregációs intézkedésekkel, és ne biztosítsa a romák részvételét és reprezentációját a közoktatásban, a piaci és közalkalmazotti foglalkoztatásban, a közhivatalokban, a tananyagokban, a médiában, a nemzeti emlékezetpolitikában.
Egy szolidáris Magyarország nem teheti meg, hogy ne nézzen szembe a távolabbi és a közelmúlt történelme során a hazai roma közösségekkel szemben elkövetett olyan bűnökkel mint a rasszista jogszabályok, pogromok és népirtás.
Ugyanígy nem teheti meg, hogy ne nézzen szembe a napjainkban, a jelenben elkövetett, tervezett és fenntartott, politikai akaratra épülő, rendszerszerű, állami hátrányokozással és hátrányfokozással.
Leírunk néhány példát azokra az állami intézkedésekre és jogszabályi változtatásokra, amelyeket az alkotmányozási folyamat keretében meg kell tenni a romák esélyegyenlőségének érdekében:
A magyar állam végre hozza létre a romák nemzetiségi jogait megjelenítő kulturális és tudományos intézményeket. A roma kultúra kapja meg ugyanazt a rangot, amelyet más nemzetiségek élveznek. A romák hazai jelenlétét méltóan és láthatóan tükrözzék a közterületi emlékművek és elnevezések.
Állítsák vissza a politikai-társadalmi döntésekben való részvételt biztosító kedvezményes mandátumot, oly módon, hogy a jelenlegi teljesíthetetlen feltételeit írják át, a valóságot figyelembe vevő, teljesíthető paraméterekkel.
Az állam szerezzen szigorú szabályokkal érvényt a hátrányos megkülönböztetést és az etnikai alapú elkülönítést tiltó alkotmányos és ágazati törvényekben fellelhető rendelkezéseknek.
A magyar állam fokozatosan, belátható időn belül számoljon fel minden olyan állami finanszírozási mechanizmust, amely a jövedelmi szegények és köztük kiemelkedően a romák elkülönítését szolgálják, illetve direkt vagy indirekt módon ezt idézik elő például a közoktatásban, az otthonteremtési, családtámogatási, település és városfejlesztési, felnőttképzési és szociális ellátó rendszerekben. A foglalkoztatásban pedig bértámogatással és célzott adókedvezménnyel lépjen fel hátrányaik felszámolása érdekében.
A végrehajtó hatalom tartsa tiszteletben a bíróságoknak a romák jogai ügyében hozott döntéseit, ugyanúgy, mint minden más ügyben is. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság zavartalanul folytathassa önálló tevékenységét. Állítsák vissza az önálló kisebbségi ombudsman intézményét.
A szociálpolitikában ki kell mondani, hogy a szegénységi küszöbre kerülő állampolgárok ügyében a magyar állam az emberi méltóság megőrzése érdekében lép fel, éspedig a rászorultság elve alapján. A nyugdíjminimumhoz kötött szociális juttatások értékálló voltát általános érvénnyel kell rögzíteni. A közműtartozások problémáját olyan intézkedéscsomaggal kell kezelni, amelyben az előre fizetős mérőórák és az adósságrendezés egységes rendszerbe illeszkednek. Az államnak tudatosan emelnie kell a szociális bérlakások arányát a lakáspiacon.
Az oktatásban magas szintű jogszabálynak kell előírnia a deszegregációt. Ezzel kell lezárni a Magyarországgal szemben az Európa Unióban évek óta folyó szégyenletes kötelezettségszegési eljárást. Ehhez szükség van az Országos Integrációs Hálózat újjászervezésére. Az egyházi és alapítványi iskolákat hatékony jogszabályi eszközökkel ösztönözni kell arra, hogy állami támogatásuk arányában vegyék ki a részüket a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók neveléséből. A tankötelezettséget vissza kell emelni egységesen 18 évre. A halmozottan hátrányos helyzetű diákoknak olyan állami ösztöndíjat kell biztosítani a gimnáziumokban és a felsőoktatásban, amely meghaladja a szakképzésben elérhető állami ösztöndíjak, illetve a munkanélküli státusban elérhető állami juttatások összegét. Az államnak továbbtanulást népszerűsítő kampánnyal kell megcéloznia a felső tagozatokban tanuló hátrányos helyzetű diákokat, tanáraikat és a szülőket. A NAT és a kerettantervek írják elő a romák pozitív bemutatását a történelem-, irodalom- és más tananyagokban.
Összefoglalva szeretnénk hangot adni örömünknek, hogy Majtényi László „nyitása” új alapokra helyezi a romák, nem romák diskurzusát és lehetséges együttműködését, amelynek fókusza a valóban szabad, szolidáris és demokratikus Magyarország, amely szembenéz eddigi sok ponton kirekesztő múltjával és jelenével. De mindez azt is jelenti, hogy valódi és gyakorlati módon akar érvényt szerezni az alkotmány egyik fontos rendezőelvének, amelyet mindvégig szem előtt kíván tartani, ezek pedig az állampolgárok közötti egyenlőség és a diszkriminációmentes állam és annak mindenki számára azonos minőségű, épp ezért hátrányokozás-mentes közszolgáltatásai. Ez az az alap, amelyet el tudunk fogadni, amelyet támogatunk, és amely minimális feltétele annak, hogy ne csak alkalomszerűen és hárításképpen pufogtatott talmi egyenlőségünk legyen, hanem tartalmi és valódi, megélhető. Mert nincs sikeres Magyarország sikeres roma emancipáció nélkül!
(Orsós János pedagógus, Setét Jenő polgárjogi aktivista)
