Tragikus hirtelenséggel autóbaleset következtében elhunyt Kiss Jánosné Ica, az Országos Roma Önkormányzat képviselője, a Baranya megyei cigányság vezetője - tájékoztatta a család a RomNet-et.
Az elhunyt ismert roma politikus családja a RomNet-hez eljuttatott közleményében tudatta: nagyon megtisztelő a család részére, hogy az Országos Roma Önkormányzat órákon belül a saját halottjának tekintette Baranya megye képviselő asszonyát, de mint írták, „ismerve a politikus sajátos személyiségét, a család elfogadja az Országos Önkormányzat döntését, de egyben tájékoztatni szeretnénk mindenkit arról, hogy az esetlegesen ezzel járó anyagi támogatást nagy tisztelettel köszönjük, de nem szeretnénk igénybe venni”.
Kiss Jánosné gyászszertatásának időpontjáról és a roma szokás szerinti virrasztásáról a család a RomNet-en keresztül tájékoztatja a magyarországi cigányságot, az elhunyt politikus munkatársait. ismerőseit, tisztelőit.
Kiss Jánosné, Ica néni
Berkesden született 1956. november 12-én. Férjével, nemrég ünnepelték a 48. házassági évfordulójukat. Szegény családban nőtt fel, három testvére van. Egy nővére, Ibolya, egy húga Edit és egy öccse István. Férjével, Jancsival Perekeden lakott. Lánya, Andrea születése után a perekedi TSZ-ben dolgozott 6-7 évig a mezőgazdaságban, állattenyésztésben. Berkesdre költözésük után saját állattenyésztéssel foglalkoztak a férjével együtt. Ezután közel 10 évig szódát és zöldségeket árusított egyéni vállalkozóként. 2003-ban kezdte el képviselői pályafutását. Bár csak 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezett, ezután több képzésen is részt vett, (pl. térségi foglalkoztatási menedzser) hogy képezze magát, ezzel segítse elő képviselői munkásságát, melynek a család mellett a későbbi életét szentelte. 2003-ban bekerült a Berkesdi Cigány Nemzetiségi Önkormányzatba, ahol, attól kezdve ő töltötte be az elnöki pozíciót, idén az ötödik önkormányzati ciklusában. 2003 óta az Országos Roma Önkormányzat képviselőjeként is az ötödik önkormányzati ciklusát töltötte, immár 17 éve. Az országos önkormányzatnak mindig meghatározó képviselője volt. Több önkormányzati cikluson keresztül volt képviselője a Baranya Megyei Cigány Nemzetiségi Önkormányzatnak és a berkesdi települési önkormányzatnak. A településen működő nyugdíjas szervezetnek is aktív megbecsült személye volt. Berkesden és egész Baranya megye területén segítette a romákat, képviselte érdekeiket. A megyében számos település roma önkormányzatával, számos civil szervezettel, iskolákkal állt szoros együttműködésben. A képviselők felnéztek rá, mindig fontos volt a véleménye, akár a magánéletükben is. Egyesületével is segítette a roma származású, rossz sorsú személyeket, gyermekeket a megye egész területén. Egyesülete révén tartott Tanoda programot a hátrányos helyzetű gyermekek részére, több éve foglalkoztatott hátrányos helyzetű berkesdi roma származású lakosokat.
Fontosnak tartotta a roma kultúrát, hagyományokat, hívő asszony lévén nagy hangsúlyt fektetett a vallásra, mi sem bizonyítja jobban, hogy minden évben zarándok utakat szervezett. 2003-ban részt vett az Országos Cigány Önkormányzat vatikáni zarándokútján, ahol II. János Pál Pápa fogadta először a magyarországi cigány érdekképviselet prominens személyeit.
Életében fontos szerepet játszott a gyermekek felkarolása, a lovári nyelv, melyet anyanyelvi szinten beszélt és a lovári kultúra megőrzése és átadása a fiatal nemzedéknek.
A közelmúltban tragédiák sorozata érte, férje, Jancsi, aki ugyanúgy társa volt a politikai életben is, mint a magánéletben, agyvérzésen esett át, és ápolásra szorult. Ica néni akkor sem hátrált a problémák elől, és a hitével, kitartásával lábra állította férjét, emellett igazgatta megyéje roma önkormányzatait, pályázatokat valósított meg. Igazi lovári Cigányasszony volt! Nagy igazságérzetű, erős, határozott akaratú ember volt! Halála is képviselői feladata ellátása közben érte.
Schmidt Ágnes, a Baranya megyei, Fekete Láng Egyesület irodavezetője és projektmenedzsere írt egy szívhez szóló írást az utolsó találkozásukról, a baleset előtti órákról, mely a Geresdlaki Konferencián volt. Éppen innen tartott hazafelé, Berkesdre.
Ágnes így búcsúzott el Ica nénitől:
„Mindig nehéz, ha eltávozik valaki közülünk. Ha a halál hirtelen jön, még nehezebb...Viszont ha a halál karnyújtásnyira van, akkor egyszerűen hihetetlen, érthetetlen és felfoghatatlan...
Tegnap egy konferenciára voltunk hivatalosak, egész délelőtt egymás mellett ültünk és beszélgettünk Ica nénivel...Talán én beszéltem vele utoljára, és alig fél óra múlva megtörtént a szörnyű tragédia...
Előző nap kapta a hírt, hogy egy munka, amiben segítettem neki sikerrel zárult, együtt örültünk...Megbeszéltük, hogy mik a további teendők...A konferencián elhangzottakkal kapcsolatban tervei voltak, nagyon is élt, eszébe sem volt a halál...A halál, ami egy szörnyű, alattomos és kiszámíthatatlan rém, ugyanakkor mindannyiunk felett álló hatalom...Jól látszik , hogy mennyire Isten kezében vagyunk mind...Mi csak apró porszemek vagyunk, Isten egyetlen másodperc alatt felülírhatja a terveinket, s csak ő tudja miért teszi...
Döbbenten állok tegnap délután óta...Nevetgéltünk, pogácsát ettünk, beszélgettünk. Most is, mint mindig rácsodálkoztam Ica nénire. Ugyanaz jutott eszembe most is, mint az első találkozásunkkor: Milyen szép asszony még mindig, így túl a hatvanon is, milyen gyönyörű lehetett fiatal korában... Szőkére festett haja gondosan hátra fogva, egyszerűen, mégis elegánsan....és mosolygott, ahogy szinte mindig tette...Mikor elfogyott az asztalunkról a pogácsa, hozott még , azt mondta: Gyere Lányom, együnk még olyan jól esik! Mindig Kincsemnek, vagy Lányomnak szólított, ahogy a nála fiatalabb nőket általában. Mindig kedves volt és mindig nevetett. Nem úgy jópofizósan csak bele a világba, mert ha nem tetszett neki valami, azt bizony kimondta , bele a szemünkbe, és nem csomagolta be a mondandóját. Határozott, erős, tekintélyt parancsoló személyiség volt. Õ nem Ica néni volt csak simán, ő "AZ" Ica néni volt. Fogalom...Jelenség. Megismerkedésünk óta mindig felnéztem rá és volt bennem egy fajta tartás tőle, pedig ahogy mondom, mindig kedves és mosolygós volt velem szemben is. De éppen azért, mert ő "AZ " Ica néni volt. Jó magam például soha nem tegeztem, mindig magáztam és csókolommal köszöntem neki...
A konferencia végén azt mondta, kár, hogy nem adtak kávét, úgy inna egy finom kapucsínót. Ahogy mondta , bennem is feltámadt a kávé utáni vágy és azon gondolkodtam hova ülhetnénk be egy fekete nedűre...A másik útitársam azonban időre ment valahova, s sietnünk kellett vissza Pécsre. Álltam már felöltözve Ica néni mellett, hogy induljunk, ám ő lassabban készülődött, s mondta, menj csak Lányom, ha siettek, megyek én is mindjárt...Nem hagytam ott könnyű szívvel, szerettem volna ha iszunk egy kávét valahol...S talán akkor másképp alakult volna minden...Apróságokon, véletleneken múlik minden, az egész életünk...Hihetetlen, felfoghatatlan, hogy az asszony, aki élettel telve nevetgélt velünk, fél óra múlva már az életéért küzdött egy mentő helikopterben...S ezúttal, tőle szokatlanul - nem ő nyerte a küzdelmet...
Tegnap szegényebbé vált a roma politikai élet, szegényebbé vált Berkesd és Baranya megye...Tegnap délután óta szegényebb a világ!
Isten nyugosztalja Drága Ica néni!”
