Debrecen – Kivívta az elismerést a fiatal debreceni tudós: Aranypánt-díjjal jutalmazta a Roma Sajtóközpont.
Horváth József 27 éves. Szeret sportolni és a laboratóriumi köpeny alatt Superman-es pólót visel. A fiatalember ugyanis a Debreceni Egyetem kutatója. Rossz körülmények között, a karcagi cigánytelepen nevelkedett. Most rákkutatással foglalkozik. Munkájával és eddigi életpályájával kivívta az elismerést és ő lett a Roma Sajtóközpont idén alapított Aranypánt-díjának első tulajdonosa.
Horváth József munkáját Aranypánt-díjjal ismerték el
Dehir: A Debreceni Egyetem Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetének egyik laboratóriumában vagyunk. Hogyan került kapcsolatba ezzel a tudománnyal?
Horváth József: Én sokáig jogász, pontosabban ügyvéd szerettem volna lenni. Nagyon vonzott a történelem és az irodalom. A középiskolámat Pécsen kezdtem de a szüleim válása miatt haza kerültem Karcagra. Az ottani biológia tanárnőm felfedezte, hogy van tehetségem ehhez a tudományhoz is. Különböző versenyeken vettem részt, pályamunkákat írtam. Végül találtam egy olyan területet, a molekuláris biológia és a biokémia, amelyben nagyon elmélyültem. Ekkor éreztem, hogy megtaláltam önmagamat, és ezt szeretném csinálni. Beadtam a jelentkezésemet a Debreceni Egyetemre 2006-ban. Az alapképzés után biológiából szereztem oklevelet, majd a mesterképzésen molekuláris genetikából.
Dehir: Most pedig rákkutatásban dolgozik. Pontosan melyik területen?
Horváth József: Másodéves Phd. hallgatóként a saját kutatási területemen dolgozom, ami a szájüregi rákkal kapcsolatos. Próbálunk olyan jelzőmolekulákat, szakszóval biomarkereket találni nyálban, amelyek a korai felismerést segítik. Azt tudni kell, hogy a szájüregi rák tekintetében Európában Magyarország első helyen áll. Mind az új betegségek megjelenésének számában, mind a halálozásban. Ráadásul ezt a daganatfajtát jelen pillanatban csak olyan fázisban tudják kimutatni, amikor már fizikai jelei vannak, vagyis elváltozások jelennek meg a szájban. Ilyenkor már sok esetben megállíthatatlan a betegség terjedése. Ezért van szükség a korai kimutatására, mert ezzel jelentősen nőhet a betegek túlélési esélyei.
Rákkutatással foglalkozik a fiatal debreceni tudós
Dehir: A rákkutatásban végzett munka eredménye lett a Roma Sajtóközpont idén először átadott Aranypánt-díja. Milyen érzés volt, hogy ilyen fiatalon kapta meg az elismerést?
Horváth József: Egy kedves barátom jelölt erre a díjra. Az első körbe több mint 50 versenyző jutott be. Ezekből választottak ki tíz legjobbat, közöttük engem is, akikre az interneten lehetett szavazni. Én nem sok reményt fűztem hozzá, hiszen a többi versenyző jóval idősebb volt, így sokkal több mindent értek el az életútjuk során. Nagyon jól esett, mikor a végén az én nevemet mondták ki, de nagyon meglepett.
Dehir: A Roma Sajtóközpont kiírása szerint a díjjal olyan hétköznapi hősökre akarják felhívni a figyelmet, akik munkájukkal példaként szolgálnak környezetük számára. Friss díjazottként hogy érzi: ön miben lehet példaképe a jelen és jövő generációinak?
Horváth József: Munkámmal próbálom megmutatni, hogy igenis van remény. Mi is ki tudunk törni akármilyen nehéz helyzetből és teljesen mindegy, hogy cigány vagy nem cigány származású az ember. Mindig van kiút, mindig lehet próbálkozni és bárki elérheti a célját. Remélem, hogy sok embernek leszek példa arra, hogy érdemes folytatni a tanulást. Mert más kiút nincs!
