HÍRDETÉS


HÍREINK
vissza

Gettófalvakból roma autonómia sarjadhat Borsodban

betűméret csökkentése betűméret növelése
2014 Szeptember 22    Forrás: Czene Gábor - Népszabadság


Ez a cikk archív

A rendszerváltáskor pesszimistának tartották, aztán kiderült, hogy túl derűlátó volt. Ladányi János szociológus most arra figyelmeztet: az északkeleti peremvidéken létrejöhet egy cigány autonóm terület, amely idővel akár el is szakadhat Magyarországtól.

Hirdetmény

– Több mint tíz év telt el azóta, hogy utoljára – az időközben elhunyt Kemény István szociológus vezetésével – országos felmérés készült a romákról.

 

– Valóban régóta nem készült átfogó cigánykutatás Magyarországon, de a trendek azért jól láthatók. A romák kirekesztésének módja az elmúlt száz évben többször is megváltozott. A két világháború között...

 

– Muszáj ilyen messziről indítani?

 

– Ahhoz, hogy megértsük, mi történik napjainkban – igen. Ne ijedjen meg, rövid leszek. Szóval: a két világháború között lényegében a teljes cigány népesség kirekesztett volt. A romák túlnyomó többsége szélsőségesen szegregált körülmények között, döntően falun lakott, nagyon sokan iskolába sem jártak. Nem volt rendes kereseti lehetőségük, ennek ellenére a helyi munkamegosztásban betöltöttek bizonyos funkciókat. Rosszul fizetett és lenézett munkákat végeztek, de vályogvetőkre például szükség volt, hisz a falusi házak jellemzően vályogból épültek. A második világháború után a különböző téeszesítési és iparosítási hullámokkal lépésről lépésre kezdtek betagozódni a munkaerőpiacra. Döntően a nehéziparban, az építőiparban kaptak munkát. Rosszul fizetett, rossz körülmények között végzett munka volt ez is. Mégis, alacsony szinten, de biztos megélhetést jelentett számukra.

 

– Szélesebb rétegeket érintett, mint a vályogvetés?

 

– Jóval szélesebb rétegeket. Az integráció szempontjából azonban sokkal fontosabb, hogy a romák addig a társadalmon kívül léteztek, az államszocialista korszakban viszont elkezdtek betagozódni a társadalomba. Akár úgy, hogy ingáztak, akár úgy, hogy elindultak, beköltöztek a városokba. Nagyon lényeges, hogy együtt dolgoztak a nem cigányokkal. A romák zöme a társadalom alján, de egyre inkább a társadalmi hierarchián belül helyezkedett el.

 

A rendszerváltás után, mint tudjuk, megint megváltozott a helyzet. Óriási tömegek – elsőnek a kvalifikálatlan, alacsonyan képzett munkások – vesztették el a létbiztonságukat, közöttük erősen felülreprezentáltak voltak a romák. A legszegényebbek, akik nem tudták fizetni a lakbért, a rezsit, visszaköltözni kényszerültek azokba a falvakba, ahonnan elvándoroltak. Olyan falvakba, ahol azért voltak nagyon alacsonyak a telek- és házárak, mert a környéken még az előző rendszerben, az úgynevezett teljes foglalkoztatottság időszakában sem volt munkahely. Tudomásom szerint Magyarország és a magyarországi cigányok történetében először fordult elő, hogy számottevő réteg feleslegessé vált: nem rövid, hanem hosszú távon, generációkon átívelően nem képes olyasfajta munkát találni, amelyre a piacgazdaságban szükség lenne.

 

– Beszúrok néhány adatot a korábbi elemzéseiből. Az ezredforduló táján mintegy 700 ezren éltek szociális, gazdasági és lakóhelyi értelemben tartósan kirekesztett körülmények között. Körükben a cigányok aránya mintegy 30 százalékot tett ki. 2012-re a mélyszegénységben tengődők száma legalább egymillióra nőtt, valószínűleg a romák aránya is magasabb lett.

 

– Amit a két világháború közötti, illetve a második világháború és a rendszerváltás közötti időszakról mondtam, többé-kevésbé egységesen vonatkozik a teljes cigány népességre. A rendszerváltás után bizonyos fokú differenciálódás figyelhető meg. Az ezredfordulóról származó adataink szerint a romák 10-15 százaléka indult meg a középosztályosodás útján, 40 százalék volt a végletesen leszakadtak aránya, a fennmaradó 45-50 százalék a két kategória közé esett. Most úgy látom, hogy az utóbbi legalább tíz évben ismét új folyamat zajlik. Valami hasonló játszódik le, mint az egész magyar társadalomban, csak a romáknál extrém, szélsőséges formában. A középosztályosodási stratégiák jelentős része ellehetetlenült. Sok roma, aki az államszocializmus időszakában rengeteget dolgozva integrálódott a társadalomba – nem szegregált környéken nagy házat épített, iskoláztatta a gyerekeit –, munkanélkülivé vált, és a családjával együtt valamelyik cigány gettóban találta magát.

 

„Újrakasztosodás” indult meg: a társadalmi kirekesztés a szociális szempontból heterogén roma népességet szociális helyzettől függetlenül egyre egységesebben sújtja. A városokból, tehetősebb falvakból kiszorítják a cigányokat. Jellemzően a legszegényebbeket, de nem csak őket. Ennek a miskolci „gettófelszámolási program” a legújabb és leglátványosabb fejleménye. Budapestről és más városokból, szerencsésebb helyzetű falvakból is rengeteg család kényszerült elköltözni. Közben megnőtt a szélsőségesen kirekesztett és szélsőségesen szegény réteg. A szociális segélyeket megkurtították: rövidebb ideig és kisebb összeg jár, azt is közmunkához kötik. A hazai közmunkák pedig körülbelül úgy viszonyulnak a munkához, mint a katonazene a zenéhez.

 

– Szlovákiában, amikor durván lefaragták a szociális kiadásokat – ennek pont tíz éve –, éhséglázadások törtek ki. Nálunk viszont, amikor az Orbán-kormány ugyanezt megtette, nem történt semmi.

 

– Nemcsak a cigányok, hanem általában a nagyon hátrányos helyzetű kisebbségek esetében is rendkívül ritka, hogy hosszabb ideig tartó, nagy területet érintő lázadás törjön ki. A szlovákiai tiltakozások pedig egész Kelet-Szlovákiára kiterjedtek, és hosszú ideig eltartottak. Mindez éppen parlamenti választások előtt történt. Azt gondolom, hogy ilyesmi a titkosszolgálatok közreműködése nélkül nem jöhet létre. Nagyon remélem, hogy Magyarországon senkinek nem fűződik érdeke ahhoz, hogy a titkosszolgálatok révén felpiszkálja a cigányokat.

 

– Még a szocialisták voltak kormányon, amikor „új Trianon” kialakulásának a veszélyére figyelmeztetett. Jelesül arra, hogy létrejöhet egy olyan, cigányok lakta autonóm terület, amelyet az északkeleti peremvidékek alkotnak, és amely – akár a határon túli legszegényebb térségekkel egyesülve – leválhat Magyarországról. Szerette volna felrázni a közvéleményt?

 

– A legutóbbi évtizedekben erősen megnőtt a szegregált településeken és településrészeken élők aránya. A Csereháton – Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi, északkeleti részén – kezdenek összeérni a gettófalvak. Ilyen se volt még a magyar történelemben soha. Innen kivonult az állam, feladta az országnak ezt a részét. Csak arra használja, hogy ide szorítsa ki a legkilátástalanabb helyzetben lévő rétegeket. A nem cigány népesség elöregszik vagy elköltözik. Mindez valóban azzal fenyeget, hogy lesznek, akik a területi autonómiában látják a probléma megoldását, vagy hogy a romák idővel valamilyen területi autonómiát fognak követelni maguknak, és akár el is szakadhatnak Magyarországtól.

 

– Komolyan mondja?

 

– Teljesen komolyan.

 

– Miért szakadnának el a romák? Vagy – maradjunk az enyhébb változatnál – miért akarnának autonómiát?

 

– Miért ne akarnának autonómiát egy olyan területen, ahol többségben lesznek? Ilyesmit az emberek általában el se tudnak képzelni – egészen addig, amíg be nem következik.

 

– Ehhez politikai öntudatra is szükség lenne, csakhogy a roma pártkezdeményezések elbuktak.

 

– Az etnikai pártok alapítását megértem, de nagyon veszélyes kerülő útnak tartom. Abból azonban, hogy az eddigi pártkísérletek kudarcot vallottak, nem következik az, hogy mindig így is marad. Máshol a világban, más elnyomott kisebbség esetében is úgy volt, hogy sokáig nem ment, aztán egyszer csak sikerült. Ehhez persze az kell, hogy a többségi társadalom ne hagyjon nyitva más lehetőséget. Ha a felemelkedés nem megy együtt, akkor a romák önállóan fogják megpróbálni. Nem állítom, hogy ez mindenképpen bekövetkezik. Annyit mondok, hogy reális lehetőségről beszélek, ami – nem feltétlenül holnap, talán csak néhány évtized múlva – a jelenleginél is tragikusabb következményekkel járhat.

 

– Nem tart attól, hogy hisztériakeltéssel fogják vádolni?

 

– Huszonöt évvel ezelőtt azt mondták rám, hogy túl pesszimista vagyok. Aztán kiderült, hogy hurráoptimista voltam. Legképtelenebb rémálomként sem tudtam volna elképzelni, hogy az történik majd Magyarországon, ami történt.

 

Névjegy

Ladányi János 1949-ben született Újpesten. Egyetemi tanulmányait 1967–71 között végezte a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen. Egyetemi doktori címét ugyanitt védte meg 1973-ban. 1975-től 2013-as nyugdíjazásáig az egyetem szociológia tanszékén dolgozott, azóta a Wesley János Lelkészképző Főiskolán tanít szociológiát.

Főleg szociálpolitikai, település- és városszociológiai, iskolaszociológiai, valamint a piacgazdasági átmenet időszakának szociális és etnikai konfliktusaival foglalkozó kutatásokat végzett és kurzusokat tanított. Több külföldi egyetemen dolgozott vendégoktatóként és kutatóként. 2008 óta a Magyar Tudományos Akadémia doktora.



Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2019 Július   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031    
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Romagyilkosságok: kérdések, tíz év után is

  • A megtámadott kárpátaljai romákért emelt szót Farkas Félix a parlamentben

  • A Jezsuita Roma Szakkollégium felvételi felhívása

  • Szálka a szemben: az Auróra küzdelme az önkormányzattal

  • Csemer Gézára emlékeztek



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt