Zárt közösség, amelynek tagjai saját vezetőik által könnyen manipulálhatók – így összegzik a szakértők, miért felülreprezentált a cigányság a választási csalásokban. A java szerintük még hátravan.
Maffia-bűncselekményként, de legalábbis bűnszövetségben elkövetett deliktumként kellene értékelni a választás rendje elleni bűntettet – már ilyen javaslatokon is gondolkodnak jogász körökben. Ahogy az utóbbi napokban egyre-másra nyilvánosságra kerülő, a voksolók szervezett szállítását leleplező felvételek is bizonyították, számos esetben nem lenne bonyolult igazolni a szövetkezést.
 |
A 2014-es országgyűlési választáshoz közeledve rendszeresen érkeznek települési cigány vezetőktől, kisebbségi hangadóktól olyan e-mailek országgyűlési képviselőjelöltek postafiókjába, amelyekben a levélíró egy-egy közösség nevében ajánlgatja a szolgálatait – állították a HVG-nek inkognitót kérő címzettek. Olykor ők maguk figyelmeztetnek, hogy el kellene már kezdeni a kampányt. Pénzről konkrétan nem, csak olyasformán esik szó, hogy a működési feltételekre, például a kampányautó üzemanyagára kérnek ellentételezést – utalt egy, a politikában évtizedek óta tevékenykedő informátorunk arra, hogy 1994 óta egészen bizonyosan működött a cigányságnak az a fajta szervezett választási mozgósítása, amely vidéki választókörzetekben olykor el is dönthette, döntheti a voksolás kimenetelét. Hogy létezik ilyen gyakorlat, eddig is nyílt titok volt, jogerős ítéletek is születtek ilyen ügyekben (például Benkő Tibor, Baktalórántháza volt fideszes alpolgármestere ellen, aki Papcsák Ferenc országgyűlési képviselő korábbi választási körzetében a rá szavazó – többségében cigány – választóknak fizetett). A botrányos bajai időközi választás a szélesebb körű ismertséget is meghozta az effajta voksvadászatoknak, és a folytatás – úgy tűnik – kódolva van. A Baján történtek legalábbis nem riasztották el a csalók felbujtóit. A múlt héten az ellenzéki közös jelölt, Takács István győzelmével zárult fóti időközi választás megismétlését is azért írta elő a bíróság, mert szervezetten fuvaroztak az urnákhoz szavazókat, igaz, úgy tudjuk, itt többségében nem cigányokat.
Ételosztást, a jelöltet is bemutató „romanap” finanszírozását kampányok idején maga is „vállalta”, de pénzt szavazatokért cserébe sohasem adott – állította a HVG informátora, hozzátéve, hogy a tarifát azonban ismeri. Átlagosan egymillió forintba kerül 500 biztos voks. A pénz fele utólag jár, így garantálható az eredményesség, amit leginkább az úgynevezett láncszavazás tesz lehetővé (oly módon, hogy az első beépített szavazó üres borítékot ad le, a szelvényt pedig kihozza, amit aztán a „segítő” által ellenőrzött körülmények között, kitöltve átad a következőnek, aki kihozza a saját üres lapját, és így tovább). Ez a módszer, ellentétben a szavazók autós szállításával, az új választási törvény szerint is tilos marad.
Észak-, Északkelet-Magyarországon minden nagy pártnak, még a Jobbiknak is van „díszcigánya”, aki segíti a mozgósítást – derül ki a HVG kutakodása alapján. A mindenkori kormánypártok – így 2014-ben a Fidesz – helyzete a legegyszerűbb: a cigány kisebbség vezetői többnyire helyi vállalkozók, nagyban függenek az önkormányzati, állami megrendelésektől, a választásra jogosult romák pedig a közmunka lehetőségétől.
Kiszolgáltatottság – ez a kulcsszó Krémer Ferenc jogszociológus szerint, aki hangsúlyozza: a cigányok túlsúlya a választási csalásban legfeljebb feltételezhető, bizonyosan nem ismert, ráadásul annyiban fals is az elmélet, hogy nagyvárosokban, ahol a legzsúfoltabbak a választói körzetek, e „gettómódszer” nem működik. Csakhogy a nagyvárosok elővárosi körzeteiben is szokás mozgósítani a helyi cigányságot; úgy tudni, hasonlóra készülnek a Józsefvárosban is. Krémer, akit megnyilatkozásai alapján inkább baloldali-liberális értelmiségiként szokás jellemezni, lényegében ugyanazt mondja, mint a jobboldal által felkapott romaügyi szakértő – a Pesty Fekete Doboz vitatott dokumentumfilmjének cigány származású főszereplője –, Forgács István, a debreceni Wáli István Református Roma Szakkollégium tanácsadója: a kialakult helyzetben a nagy politikai pártok is felelősek.
Felelősek mint a csalások haszonélvezői, illetve abban is, hogy negyed évszázad alatt nem neveltek ki a Forgács által pozitív példaként említett Járóka Lívia fideszes néppárti EP-képviselőhöz hasonló professzionális – képzett, hiteles, tanult – cigány politikust. „Mást sem hall a cigányság a saját vezetőitől, mint hogy a politika általában kihasznál, elnyom bennünket, majd négy vagy nyolc év múlva ugyanezek a vezetők felcsapnak politikusnak, és azt kérik: szavazz rám. Mitől lenne ezek után érték a romák szemében a képviseleti demokrácia?” – kérdezi Forgács, aki azt tapasztalja, hogy a cigányok javára írt, az említettnél sokkal hétköznapibb sztereotípiák – például a család és a gyerekek megbecsülése – is eltűnőben vannak.
A szegénység önmagában is közösségszervező erő, az pedig politikaszervezési közhely, hogy a szavazatvadászok lecsapnak a jól szervezett közösségekre. Sík Endre kisebbségszociológus, a Tárki tudományos tanácsadója Mikszáth, Móricz írásait citálja, amikor azt mondja: nem korunk találmánya meggyalázni a képviseleti demokrácia rendszerét. Márpedig ha így tesz az, aki fölesküdött rá, miféle ethosz tisztelete várható el a végrehajtó bérszavazóktól? „Értékes tűzifát kap egy számára értéktelen papírcetliért” – ez már egy volt rendőrtiszt véleménye, aki szerint Baja és Fót csak ízelítő volt a 2014-ben várható országgyűlési választási kampányidőszakhoz képest. Ezért tartaná helyesnek a választás rendje elleni bűncselekmény következetesebb üldözését, és ha bizonyítható, a bűnszervezet feltárását.
Amit Krémer kiszolgáltatottságnak nevez, Forgács sok esetben szolgaöntudatnak mondja, de a lényeg hasonló: a saját kontraszelektált vezetői által manipulált sokaságot használja a nagypolitika, számára fillérekért. Ráadásul nemcsak önkormányzati és országgyűlési választásokon, hanem belső pártviszályok eldöntésében, nyomásgyakorlásban is. Ennek segítségével is eredményesen folyt például a hatalomátvétel a Pest megyei MSZP-ben, ahol jelenleg megkérdőjelezhetetlen a befolyása Fekete Zoltánnak, a Népi Platform elnökének. Õ később Fóton lett pártelnök, mielőtt azonban e posztra megválasztották volna, a kétezres évek elején kulcsszerepet játszott kisebb környékbeli települések alapszervezeteinek felduzzasztásában új tagokkal. Az akkor leigazolt aktivisták közül sokan az ország más és más tájára valósiak, feltűnően sok közöttük a cigány (az erre utalást is rasszizmusnak mondta Fekete egy korábbi beszélgetés során a HVG-nek). Az éveken keresztül hatékonyan szervezkedő fóti pártelnök a választásokon mindenesetre nem sokra ment a taktikázásokkal: egy tavaszi időközi önkormányzati voksoláson Dunakeszin induló felesége maradt alul a megyei közgyűlési megméretésben. S bár Takács István személyében legutóbb az ő bizalmasa nyert Fóton, a választók buszoztatása miatt meg kell ismételni a voksolást. Ráadásul – még ha a bíróság egyik esetben sem nevezte meg a haszonélvező pártokat – a baloldal ezzel elvesztette azt a Baján szerzett kétes dicsőséget, amely szerint választás megismételtetésére csak a Fidesz manipulációi miatt kerülhet sor.
RÁDI ANTÓNIA
