A program vezetője szerint a társadalmi üzenetet ugyan sikerült átadni, de a kitűzött fejlesztéseket nehéz végigvinni az állam támogatása nélkül.
Az észak-borsodi Bódvalenkén 2009-ben, Pásztor Eszter kezdeményezésére indult Freskófalu-projektet kettős célzattal hívták életre: cigány származású festőművészek alkotásainak bemutatásával hozzájárulni az előítéletek lebontásához, és turisztikai célpontként segíteni a falu mélyszegénységben élő lakosait. A projekt első szakasza most lezárult: elkészült a harmincharmadik, utolsó freskó.
 |
A freskók – pontosabban szekkók, hiszen a freskókkal ellentétben nem nedves vakolatra festettek – legnagyobb részét cigány festőművészek alkották, az utolsó mű elkészítésére azonban a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány legtehetségesebb diákjait kérték fel. Az alapítvány igazgatója, L. Ritók Nóra – aki a hvg.hu Nyomor széle blogjának szerzője is – nem először dolgozott együtt Pásztor Eszterrel, és ezúttal is örömmel fogadta a felkérést. Kérdésünkre elmondta, hogy a bódvalenkei projekt csak akkor vihető sikerre a jövőben, ha sikerül szélesebb körű együttműködést kötni az önkormányzattal és különböző civil szervezetekkel.
 |
Pásztor Eszter projektvezető nagyon büszke az elért eredményekre, de megjegyezte, hogy sokkal gördülékenyebb lett volna a projekt, ha "az állam odateszi magát", és sikerült volna központi beruházási forrásokat szerezni. Õk minden lehetséges pályázaton indultak, de vagy már a benyújtás napján visszadobták azt, vagy hosszú idő után, nevetséges indokkal utasították vissza. A bódvalenkeiek egyedül a Sárkányünnep elnevezésű cigány művészeti fesztivál esetében láttak állami pénzt, ezt a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával sikerült megrendezni.
 |
A kitűzött célok között szerepelt a falu turisztikai attrakcióvá varázslása – ez az érkező látogatók száma alapján részben már meg is valósult, az infrastruktúra viszont még mindig nem épült ki. A látogatókat vendégül látó háztartásokba például még a víz sincs bevezetve, pályázati támogatások hiányában pedig nincs pénz megnyitni a régóta tervezett vendéglőt és kempinget sem.
A faluban az egy főre jutó havi átlagjövedelem a projekt indulásakor 16 ezer forint volt, 2013 februárjában azoban már csak 8 ezer forintban mérték, "hol van ez a KSH által közölt létminimumtól?" – kérdezi Pásztor.
 |
A nehézségek ellenére azonban szép sikereket ért el a kezdeményezés, Európában és az Egyesült Államokban is felfigyeltek Bódvalenkére. A projektet külön kiemelték az Európai Roma Fórumon, mint követendő példát, majd az Európai Parlament cigány integrációs rendezvényén is bemutatták a freskófalut, ahol a helyi asszonykórus is fellépett. A nemzetközi és hazai figyelemnek is köszönhetően szép számmal érkeznek adományok a faluba, főleg étel formájában, de a projektvezető szerint – bármennyire is örül a nagylelkű segítségnek – nem ez a helyes út, továbbra is a munkahelyteremtés az elsődleges cél.
 |
A leglátványosabb fejlődést a gyerekek érték el Bódvalenkén – 2009 nyarán a falu 27 általános iskolásából 23 bukott meg, idén azonban 35 diákból már csak egyetlen egynek kellett évet ismételnie. Pásztor Eszter elmondta, mindhárom – a bódvalenkei gyerekeket befogadó – környékbeli iskola igazgatója megkereste őt, hogy eldicsekedjen azok elképesztő fejlődésével. "Ha semmi mást nem érünk el, már ezért megérte". A kulturális élet a freskók mellett a teljesen önkéntesen szerveződött asszonykórus munkásságában mutatkozik meg.
 |
"A falu kinyílt, globális céljait elérte" – írta le Pásztor a helyben tapasztalt társadalmi változásokat. A Bódvalenkére látogatók egy része félve érkezik a faluba. Félnek a kulturális különbségektől, de a túra végén egytől egyig pozitívan csalódnak. Olyan kölcsönös párbeszéd jött létre, melynek segítségével a helybéliek és a látogatók egymástól tanulnak, így szélesedik mindkét csoport látóköre – ezáltal pedig egy lépéssel közelebb kerülünk egymás megértéséhez és elfogadásához, a társadalmi különbségek csökkenéséhez.
