A megyei közgyűlés és a megyei rendőr-főkapitányság vezetője Az év rendőre címet adományozta Orsós Zoltánnak. Azon dolgozik, hogy fehér asztal mellett oldódjanak meg a konfliktusok.

Orsós Zoltán, a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának vizsgáló tisztje jó kapcsolatot ápol mind a kollégáival, mind a külső partnerekkel, így például a kisebbségi önkormányzatokkal, civil szervezetekkel. Neki köszönhetően a megyében jelentősen javult a többségi társadalom és a cigányság közötti kommunikáció. Kiemelt szerepet vállalt annak a programnak a kidolgozásában, amelynek célja, hogy megkönnyítse a cigány származásúak alkalmazását rendészeti területen. Tevékenysége és nyilvános szereplései jelentősen javítják a rendőrség imázsát, olvasható az elismerés indokolásában.

– Cigány, vagy roma? 

– Szerintem mindegy, de inkább cigány emberként szoktam magamat aposztrofálni.

– Mi a szerepe a munkájában a származásának?    

– Nagyon jó tanulóidő volt az a hét év, amit a szekszárdi rendőrkapitányságon töltöttem vizsgálóként. Ráláttam az ott folyó munkára, s tapasztalhattam, hogy a kuncsaftjaink jelentős része cigány számozású volt. Három éve dolgozom a főkapitányságon abban a beosztásban, amelyet régen roma összekötőnek, most meg kicsit elegánsabban kisebbségi referensnek neveznek. Sokkal könnyebb ezt a munkát úgy végezni, hogy egyrészt közülük való vagyok, másrészt meg dolgoztam bűnügyi területen is. A munkám jelentős része a kapcsolattartás a megye területén a rendőrség vezetői és a cigányság képviselői között. Már más megyékből is kértek tőlünk segítséget, hogy hasonló módon kialakítsák ezt a fajta kapcsolatrendszert. Foglalkozom ezen kívül a bűnmegelőzési területen vagyonvédelemmel. Rendszeresen előadásokat tartunk iskolákban, nyugdíjas klubokban.

– Korábban, vagy már rendőrként érte-e Önt sérelem a származása miatt? 

– Amikor a kollégák elfogadtak, akkor már inkább csak az előnyét élveztem a nép- és helyismeretemnek. Például  egy-egy házkutatás alkalmával sokkal könnyebb volt a dolgunk, ha én már előtte megbeszéltem az érintettel, hogy mit is keresünk ott, s milyen jogszabályok alapján cselekszünk. Azt is sikerült megértetnem, hogy a nyomozati cselekmény mindenképpen megtörténik. Ha ő úgy áll hozzá, akkor esetleg egyszerűbb a megoldás. Később már több kolléga hívott zűrösebbnek számító helyszínekre.

– A nyelvet ismeri? 

– Mindent értek, de sajnos csak minimális szinten beszélem az archaikus roma beás nyelvet. A nagyszüleink még jól beszélték, a szülők generációja közül már csak néhányan. Az utánuk következő generáció pedig már egyáltalán nincs ennek a tudásnak a birtokában. Talán az még számít valamennyit, hogy nyelvvizsgát lehet tenni, de előbb-utóbb sajnos biztosan kihal ez nyelv.

– Mi a sikereinek a titka?

– Minden a személyeken és személyes kapcsolatokon múlik. A megyei roma vezetőkkel akár éjjel kettőkor is beszélünk, ha történik valami. A főkapitány engedélyével az egész megye területére mehetek, ha szükséges. A munkám célja, hogy az asztal mellett, s ne az utcán oldódjanak meg az esteleges konfliktusok.   

Príma (díjas) népi zenekar tagja 

Bogyiszlón született, zenész családból. Öt-hat nemzedék óta muzsikusok az őseik. Ma már az unokák játszanak a hajdani legendás együttes jogutód zenekarában. Igaz, egy cigány gyereknek többet kellett tudni mint másnak, hogy ugyanazt a jegyet elérje az iskolában. Ugyanakkor nekik, mármint unokatestvérével, barátjával, zenésztársával, Mihalovics Zsolttal együtt azért könnyebb volt, a magyar népzenét is játszó zenekar népszerűsége miatt. Unokatestvére pedagógus az általános iskolában, nagyapja Orsós Kis János prímás a népművészet mestere volt. A Bogyiszlói Zenekar tavaly megkapta a megyei Príma-díjat.