Bár a közbeszédben 6-7 éve erősödött meg a nyílt cigányellenesség, a magyar társadalom romaképe a kilencvenes évek óta változatlan.

„A bűnözési hajlam a cigányoknak a vérében van” – ezzel az állítással a magyar lakosság 60 százaléka értett egyet 2011-ben. Azt gondolnánk, hogy az ilyen típusú vélemények – az olaszliszkai gyilkosság és a Jobbik megerősödése, a Magyar Gárda feltűnése kapcsán – 2006 után váltak ennyire meghatározóvá, ám a Tárki vizsgálatai ezt cáfolják.

Az adatok azt mutatják, hogy a kilencvenes évektől nagyjából hasonlóan látja a magyar társadalom a cigányságot. E kérdésre 1994-ben a válaszolók 64 százaléka felelt igennel, az ezredfordulóra néhány százalékot csökkent ugyan ez az arány, de 2008-ra visszaerősödött.

Szintén nagyjából állandó értékeket kaptak a kutatók két évtizede „a cigányoknak több támogatást kell adni, mint a nem cigányoknak” vagy a „csak helyeselni lehet, hogy még vannak olyan szórakozóhelyek, ahová a cigányokat nem engedik be” állítások kapcsán.  Az előbbit 2011-ben a lakosság 11, az utóbbit 42 százaléka gondolta.

A múlt héten bemutatott Társadalmi riport egyik tanulmánya azt bizonyítja, hogy a cigánysággal kapcsolatos attitűdök alig változtak, dacára annak, hogy a közbeszédben a korábbi, jellemzően „politikailag korrekt” terminusok után az utóbbi 5-6 évben egyre inkább elterjedtek a szélsőjobboldali, sokszor cigányellenes megnyilvánulások. (Az olaszliszkai gyilkosság után a szélsőjobboldal által „felmelegített” – kriminológiai kifejezésből politikai üzenetté váló – cigánybűnözés szót már nem csak szélsőjobboldal használja.)

A Tárki-kutatás szerint – nem meglepő módon – a Jobbik szimpatizánsai a leginkább cigányellenesek (e csoport 46 százaléka tekinthető annak). Elgondolkodtató azonban, hogy az MSZP szavazóinak harmada (33 százalék), a Fidesz szavazóinak majdnem harmada (31 százalék) és az LMP-sek ötöde (22 százaléka) is cigányellenesnek mondható.  

A kutatók azt találták, hogy a más kérdésekben meghatározó társadalmi-demográfiai jellemzők közül csak néhánynak van mérhető hatása a cigányellenességre. A nők, az idősek és az egyedül élők egy kicsit elfogadóbbak e tekintetben. Érdekes, hogy a legszegényebbek a legkevésbé cigányellenesek.