Bár ez már nem a 30-as évek Európája,az illúzióikat veszítő görögök és magyarok az egyszerű válaszok jegyében kezdik a zsidókat,a cigányokat,a melegeket és a külföldieket vádolni a maguk baja miatt.
Európa új fasisztái – ahogy William Wheeler szombati írásából kiderül, bevándorlónak lenni Görögországban ma nem éppen életbiztosítás. Ennek élő példája legalábbis Ali Rahimi, az a 27 éves afgán férfi, akire egy görögökből álló banda tavaly szeptemberben támadt rá Athén központjában. A verésen kívül Rahimi néhány késszúrást is kapott; hogy megúszta a halált, azt valószínűleg csak a lélekjelenlétének és maradék erejének köszönhette, amellyel visszamenekült a lakásába. A támadók egyébként ide is követték, de tátongó sebbel a szíve felett sikerült rájuk vágnia az ajtót. (Rahimi egyik társa a támadás után úgy döntött, elhagyja Görögországot, és inkább visszatér Afganisztánba.)
Az Afrikából és Ázsiából érkező bevándorlók számára Görögország az Európai Unió kapuja. Egymillióan vannak a balkáni országban, köszönhetően annak, hogy Athénnak máig nem sikerült működő bevándorláspolitikát összehoznia, és azoknak a törvényeknek, amelyek megengedik, hogy az Európai Unióból azokba a tagországokba küldjék vissza a menekülteket, ahol eredetileg a területére beléptek.
Athén néhány negyede az újfasiszták miatt már-már háborús övezetre hasonlít: az éjszakában egyre több rasszista huligán tűnik fel, akik bandákba verődve vadásznak áldozataikra. E huligánok egyike Themisz Szkordeli, a Rahimi-támadás egyik fő vádlottja. Õt ezen a kétes dicsőségen kívül kitünteti az is, hogy a szélsőjobboldali Arany Hajnal színeiben indult a júniusi parlamenti választásokon is, és bár neki a törvényhozásba végül nem sikerült bekerülnie, az Arany Hajnal lazán átlépte a bejutási küszöböt. A szélsőjobb támogatottsága azóta is csak nő: a görög rendőrök körében a felmérések szerint 50 százalékon áll – írja Wheeler.
A szélsőjobb a régi ellenségeskedésekre és az új félelmekre játszik rá szerte az öreg kontinensen. Bár ez már nem a harmincas évek Európája, az olyan országok, mint Magyarország és Görögország illúzióikat veszítő polgárai az egyszerű válaszokra és olyan pártokra szavaznak, amelyek az ismert bűnbakokat – a zsidókat, a cigányokat, a melegeket és a külföldieket – vádolják az ország minden bajáért. Cikkében Wheeler ennek kapcsán a magyarországi romagyilkosságokat említi, hozzátéve, „Görögországtól eltérően” – írja – Magyarországon nagy múltja van a fasiszta szervezeteknek, beleértve a Magyar Nemzeti Arcvonalt is, azt az antiszemita, cigányellenes szervezetet, amelyik minden évben újfasiszta találkozót szervez, és kiképzőtáborokat tart egy volt szovjet katonai bázison. Ezekről a kiképzőtáborokról mondja Domina Kristóf, a romagyilkosságok nyomán alapított Athena Intézet igazgatója, hogy olyanok, mint „az inkubátor a Breivik-félék számára”. (A szélsőjobboldali norvég férfi 77 embert ölt meg tavaly július 22-én. Augusztusban életfogytiglanra ítélték.)
De Magyarországon nem csak a MNA-ból áll a szélsőjobb. Ott van a parlamentbe 2010-ben bekerült Jobbik is, amely szavazóbázisa mozgósításáért gyakorta gyűlöletmenetekkel és megfélemlítéssel véteti észre magát. Noha a Jobbik szereti elhatárolni magát a tőle jobbra álló szervezetektől, augusztusban megmutatta a valódi arcát, amikor az egyik országgyűlési képviselője is felszólalt egy devecseri gyűlésen. A megmozdulásra a magyarországi szélsőjobb több szervezete és vezére is elment, csúcspontját akkor érte el az esemény, amikor valamelyikük elékezdett arról beszélni, hogy „a romáknak meg kell dögleniük, meg kell ölnötök őket, és meg kell tisztítani az országot” – idéz egy szemtanút Wheeler.
Az Athena honlapján 13 ország 114 szélsőjobboldali és neofasiszta szervezetének tevékenységét követi. Bár jelentések szerint ezek a szervezetek kapcsolatban állanak egymással, és néha utaznak is kiképzés, illetve fegyverek reményében, európai szinten eddig senki nem foglalkozott a problémával.
Mivel a Fidesz próbálja visszaszerezni a Jobbikhoz vándorolt híveit, nem fog fellépni az ilyesféle megnyilvánulásokkal szemben. 2010-es hatalomra kerülése óta a kormánypárt saját hadjáratot indított a demokrácia ellen, amelynek éppúgy része „a választási csaláshoz rajzolt” szavazókörzet, mint az igazságszolgáltatás és a sajtó feletti hatalom megszerzése, és maga az új alkotmány. Brüsszeli részről Neelie Kroes médiabiztos ugyan megpendítette, hogy a médiatörvény miatt kész kezdeményezni eljárást Magyarország ellen, és felfüggeszteni Budapest szavazati jogát is, ám végül semmi nem történt – valószínűleg azért, mert az Európai Uniónak nincs mechanizmusa, hogy keresztülvigye ezt a „nukleáris opciót”.
„Európa vezetőinek nem szabad engedniük az eszmék harcában. A nyilvánosság előtt kell elítélniük a rasszista doktrínával előálló pártokat, amelyek gyűlöletbeszédet okádnak magukból, és világosan meg kell határozniuk és védelmezniük Európa közös értékeit. Ebben benne van egy páneurópai monitoringrendszer kifejlesztése is a gyűlöletbeszédek kiszűrésére és a szélsőjobboldali szervezetek határokon átívelő tevékenységének vizsgálatára. Ha ez nem történik meg, Európának a még több xenofób erőszak és a demokratikus rend összeomlásának kísértetével kell szembenéznie” – zárja gondolatmenetét a New York Times szerzője.
