2024 March 29., Friday/Gedeon, Johanna napja van. .

Keresés

Add meg amire keresni szeretnél!

Nehéz helyzetben a Rácz Aladár Közösségi Ház Pécsett
2012. 09. 14. 00:00

A cigány kultúra és közösség üde színfoltja Pécsett a Rácz Aladár Közösségi Ház. A karbantartott épület mostanában kikerült a politikai kedvencek közül, így akár be is zárhat.

Dr. Kosztics István, a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület elnöke valamikor a Pécsi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke is volt. Ma már szervezetével együtt visszalépett a politikai színtértől, de harminc év küzdelmeiből bőven merített tapasztalatot. A jövőt kissé keserűen látja.

 

- Már a nyolcvanas években programot indított a város a György-telep, a Pipacs és Fűzfa utcai állapotok felszámolása, megszüntetése érdekében – tekintett egy kicsit vissza dr. Kosztics István. – Ehhez képest ma még mindig napirenden van György-telep, pedig ha az elmúlt harminc évben évente-kétévente csak egy családot kiemelünk onnan, segítjük a beilleszkedését, ma már nem lenne miről beszélni. Az öt szegregátumot azóta sem számolta fel a város.

 

- Ez meglehetősen borús felütés volt.

 

- Még folytathatom a sort. A 2000-es évek elején, amikor a város és a megye egyszínű vezetésű volt, felvetettem, egységesen támogassák a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesületet évente két-kétmillió forinttal, de akkor úgy döntöttek, hogy nem az alulról szerveződést, hanem a középszintet támogatják. Ma már csak úgy lehet központi támogatáshoz jutni, ha besorakoznánk az országos önkormányzat alá, de inkább úgy döntöttünk, távol tartjuk magunkat a politikától. A helyi kisebbségi önkormányzat nem perspektíva, nem lehet hatékonyan dolgozni. Pedig az elmúlt években sok pályázatot nyertünk, több uniós program is fut nálunk, lényegében ebből vagyunk még talpon. De hogy meddig…

 

- Politikai okok miatt kerültek ki a pályázati körből?

 

- Ezt nem mondtam. Tény, hogy többek között az uniós pályázati ellenőrök is azt állapították meg, hogy a legtisztább, legpontosabb elszámolást a cigány egyesületek közül mi végeztük, ugyanakkor az is tény, hogy beszűkültek a pályázati lehetőségek. A kormányváltást követően ez valahol érthető is, hiszen az új kormány át akarta tekinteni a rendszert, gátat akart szabni az elfolyó pénzeknek. De amíg négy-öt éve, ha kiírtak száz pályázatot a bennünket érintő kérdésekre, abból féltucatnyit baranyai pályázó nyert el, ma jó, ha egyet. Úgy érzem, csökkent a megye lobbiereje, de az eddig ideáramló pénzeket sem használtuk fel jól.

 

- Miért?

 

- Nézze, Baranyán belül fejlesztési pénzek segítségével hova jutott Bóly, Villány, vagy Pécsvárad és térsége. De a sokmilliárd forint ellenére arra nem jutott, hogy például Gilvánfán, vagy Alsószentmártonban egy kis összeszerelő üzemet felépítsenek, ami munkát adna a helyieknek. Nem csoda, hogy a végletekig leszakadtak ezek a térségek. A programok félidejében sem mondta senki, hogy állj, gondoljuk át az egészet, hol tudnánk kevés pénzből sokat segíteni. Igaz, nem is volt a döntéshozó testületekben a cigány érdekképviseletek részéről senki.

 

- Ha a kevés pályázati pénz is eltűnik, mi lesz a jövő?

 

- Nem tudom. Most még november végéig fut egy projektünk, éppen a korrekt elszámolásunk miatt több esetben is konzorciumi tagok voltunk más pályázatokban, ez 60-70 millió forintot jelentett. Ebből fenn tudtuk tartani a házat, tudtuk fizetni az alkalmazottakat, meg tudtuk tartani a rendezvényeket. Most is várunk pályázatok elbírálására, de ha kedvezőtlen lesz számunkra a döntés, bezárhatunk. Nem lesz más lehetőségünk, eladjuk az ingatlant, és kisebbe költözünk.

 

- Lehet, hogy mégis csak vissza kellene térni a politikai porondra?

 

- Nem hiszek benne. Szóba került György-telep, szinte megszámolni sem tudom, hány civil szervezet nyüzsgött, nyüzsög ott, úgymond segítő szándékkal. De amikor arra került sor, egy 12 gyerekes asszony törött lábbal kénytelen volt beutazni a Belvárosba egy liter öblítőért, mert a segítők nem vitték ki neki. Persze ez szélsőséges példa, de valahogy azt látom, képtelenek vagyunk összefogni az érdekeinkért, és itt nem csak a cigányságra gondolok, hiszen az átlag magyar fogyasztót is rendre átverik az áruházláncok, a multik. Nem tartom megoldásnak azt sem, hogy hagyjuk el az országot, itt születtünk, ide köt minden, itt szeretnénk boldogulni. Cigányok, magyarok egyaránt.

 

- Pedig éppen most szerveződött Roma Gárda néven érdekérvényesítő szervezet.

 

- Na, éppen ezért nem szeretnénk visszatérni a politikai színpadra. Tudom, tudjuk, kik állnak mögötte. Egyik oldalról sem tartom jó ötletnek az ehhez hasonló szervezeteket. Hiába van valaki, aki aprólékos munkával évek, évtizedek óta kis lépésekkel próbál haladni, ha érkezik egy másik, aki hangzatos szavakkal, azonnali megoldást ígér, de közben nincs mögötte tartalom. Sajnos a kereskedelmi tévéknek óriási a hatása, ha itt sikerülne elérni, hogy minden három, cigánysággal kapcsolatos negatív hírre egy pozitív jusson, már más lenne a megítélés. Elég lenne egy Szakcsi Lakatos Bélát említenem, de hogy ne országosan ismert előadóról beszéljek, a szomszédban folyik egy ház felújítása, minden hétvégén Nagyatádról érkezik egy cigány brigád, akik mindenféle munkafelügyelő irányítása nélkül példásan dolgoznak. Elismerem, a kereskedelmi tévék tehetségkutatói némileg árnyalják a képet, de talán csak a lelkiismeretüket akarják megnyugtatni.

 

- Mi lesz tehát a Ház sorsa?

 

- Nem tudom, várjuk a november végét.