Yehudi Menuhin, John Coltrane, Louis Amstrong, Dizzy Gillespie, Ella Fitzgerald, Django Reinhardt képei köszöntik a belépő látogatókat Felsőőrsön, a Snétberger Zenei Tehetség Központban ...

A reggel kilenckor még lézengő gyerekek és a régóta talpon lévő felnőttek készülődnek a tízes kezdéssel induló tanórákra. Az egyik tanteremből szaxofon hangok törik meg a csendet folyamatosan ismételgetve a begyakorolt sorokat, majd egy kisfiú tűnik fel lassan, álmosan lépegetve, gitárját szorítva a hóna alá. Még le sem ül a szabadban lévő "előszobában", felengednek az apró ujjak szorításai, és bontogatva az akkordokat csendülnek fel az ismert dallamok.

Michael Webb angoltanár most fejezi be az órát a szabadban a gyerekekkel. Mosolyogva jön felénk, bemutatkozunk és mintha már egy ideje ismernénk egymást, elkezdünk beszélgetni a gyerekekről, a tanárokról, a környezetről, a természetről, a csendről, a zenéről. Megtudom, hogy ahány gyerek annyi féle nyelvtudással van itt. Főként a nagyobbak, akik már esetleg második éve töltik itt a nyár egy részét tanulják az angol és a német nyelvet tudatosabban. A kisebbek elrévedeznek, látszik, ahogy mozog az ujjuk a képzeletbeli bundokon. Pedig nagyon fontos a nyelvtudás, legyen szó továbbtanulásról, külföldi munkáról, vagy más országbeli zenészekkel történő itthoni munkáról.
A Kodály teremben Snétberger Ferenc gitárművész gyakorol két nagyobb fiúval, akik a mesterrel több alkalommal koncerteztek már együtt. A teremben hömpölyög a zene, kintről árad a napfény, a zöld lombok szinte bekéredzkednek az ablakon.

- Hogy kerülnek a tehetség központba a gyerekek - kérdezzük az iskola alapítóját.

- Ez az iskola hátrányos helyzetű, főként roma gyerekeknek létesült, és idén már második éve működünk. Egyre ismertebbek vagyunk itthon, és külföldre is elterjedt a hírünk. A kiválasztás egyébként úgy történik, hogy folyamatosan járom az országot, és meghallgatom a jelentkező gyerekeket. A srácok három percet játszanak, amit videóra veszünk. Ez az idő többnyire elég nekem, ebből ugyanis leszűrhető, hogy tehetséges-e az illető vagy sem. A felvételt aztán megnézem otthon, és ez alapján döntünk. A kiválasztás után a mentorok, animátorok elmennek a családokhoz, és felmérik a gyerek anyagi hátterét, hogy élnek, ki van igazán rászorulva. Ez egyébként nagyon nehéz. Sok tehetséges és szegény gyerek van. Persze vannak kevésbé tehetségesek, vagy akik megtehetnék, hogy zenei tanulmányokat folytassanak, mivel a család tudná finanszírozni, ők kiesnek a rostán. Idén például visszahívtuk azokat a diákokat, akik tavaly nem tudtak jönni. Most értek meg a tanulásra. Előfordul olyan is, hogy az egy hét próbaidő után derül ki mégsem idevalók, és az is előfordul, hogy haza kell menniük, mert pénzt kell keresni a családnak. Ezek a gyerekek többnyire zenész családból jönnek, ismerik az autentikus zenét, a romazenét, de sokan nem hallottak még a jazz óriásairól. Zenekari gyakorlatnál, ami fontos tárgy nálunk, lehet érezni, hogy milyen zenét szeretnek. Más zenei irányba elmenni, na az nagyon érdekes ebben az egészben. Ebben a korban mindenre nagyon fogékonyak. Minket is elkapott annak idején a különböző stílusú és minőségű muzsika. Vannak ilyen korszakok, de valahogy rájönnek a jóra, mert a zenének nagyon nagy intelligenciája van.

- A diákoknak van lehetőségük színpadon játszani a képzés idején?

-Nyáron nagyon sokat játszanak, szerintem még túl sokat is. Köztudott, hogy ezen a környéken sok fesztivál van ilyenkor. De hát ez a nyár és így kapnak egyfajta rutint. Fejlődni kell, és a nívót tartani. Én az óráimon mindent felveszek, amit oktatok, aztán visszajátsszuk, és együtt meghallgatjuk. Ilyenkor derül ki, hogy kellett volna, mik a kijavítandó hibák.

- Ahogy beszélgettem a gyerekekkel kiderült, hogy később igen sokan külföldön akarnak játszani.

-Külföldön lehet, hogy több lehetőség van, de sokszor el vannak tévedve az emberek. Azt hiszik, hogy nagyobb gázsit kapnak, pedig ez nem így van. Tény, hogy Budapesten sajnos kevés a hely, sok a jó zenész, és nincs annyi lehetőség, mint például Berlinben, ahol például egyre több amerikai zenész hallható, a válság miatt sajnos senkinek nem könnyű.

- A kottával hogy állnak a gyerekek?

- Sokan még nagyon kezdők. Az ember, ha hallja őket, azt hiheti, hogy már profik. Van köztük tényleg, aki nagyon tehetséges, de ez nem főiskola, hanem egy zenei képzés. A gyerekeket úgy választom ki, hogy azért már tudnak játszani. Szerintem a fele ismeri a kottát a másik fele nem. Nekünk pedig ez az egyik legfontosabb dolog. Azok a gyerekek, akik zenekarban akarnak játszani külföldön akár, nagyon jól kell tudni kottát olvasni. Ráadásul a maguk által komponált műveket is csak ebben a formában tudják lejegyezni. Kezdik lassan megtanulni, de hát a 12 hét nem nagy idő.

- Utánkövetés folyik?

Abszolút. Azért csináltuk ezt a központot. Nekik az lenne a legrosszabb, hogy ha a 12 hét után magukra hagynánk őket és nem lenne, aki figyeli a további fejlődésüket. A mentorok kijárnak az év folyamán az iskolákba és a tanárokkal valamint a szülőkkel is több ízben beszélgetnek. Idén például két gyereket vettek fel a zeneakadémiára.

- Amikor először hallottam egy interjúban nyilatkozni Önt erről az akkor még csak tervezett létesítményről, azt gondoltam, hogy nagyon nehéz dolga lesz.

- Igen. És ez folyamatosan nehéz helyzet. A gyerekek nagyon jó körülmények között vannak itt. Teljesen ingyenes az oktatás, a hangszer használat, tehát minden lehetőség megvan ahhoz, hogy megmutassák és fejlesszék a tudásukat, tehetségüket, de én nem tudok hatvan gyereken segíteni. Persze mint mondtam, nem engedjük el a kezüket, de nekik kell tudni, hogy mit akarnak elérni az életben és nagyon kell akarni, sokat gyakorolni és tanulni. Egyébként 12 hét a zenetanulásé. Az, hogy ezt a pályázatot az elején megnyertük, egy dolog, de ezt fenn is kell tartani. Nagyon sok pénz kell, hogy működjön.

- A környéken lakók elfogadták már ezt a tábort?

- Szerintem igen. Az építkezés során nagyon érdeklődtek a helybeliek, hogy mi is épül itt, de mi nem zavarunk senkit, a zene nem hallatszik le.

- Hogy állnak a gyerekek az improvizációval?

- Az improvizációhoz vagy van valakinek készsége, vagy nincs, ez pedig a jazzben nagyon fontos, tanítjuk főtárgyként is. Ha meg van a készség, sokat tudunk segíteni. Persze a gyerekek különbözőek. Vannak a nagyon haladók, a jók, kevésbé jók és a nagyon kezdők. Ezek a srácok fontosak nekünk. Mi igyekszünk a gyerekeket tanítani, de minden további rajtuk múlik.

A tanórák végén a gyerekek gyülekeznek a szabadban. Készülnek a hétvégi fesztiválra, mondja Hete Dóra animátor, aki az órarendek egyeztetésért felel. Mint megtudom, nem könnyű a beosztást összeállítani, mivel sokszor mennek szerepelni a gyerekek és esetenként borulnak a tervek. A hatvan gyerekből alig akad pár, akinek rendezett családi háttere van - meséli Hete Dóra, miközben hallgatjuk a zenét. Vannak, akik még nem is láttak ilyen környezetet, mivel nem volt mód az utazgatásra. Mosolyogva jegyzi meg, hogy a srácok szinte soha nem teszik le a hangszert, este úgy kell szólni nekik, hogy holnap is lesz nap. Egyébként főként fiúk járnak ide, bár idén hat lány is felvételt nyert. Közülük egy fuvolista, két gitáros és három zongorista. Idén nyáron Szőke Nikoletta jazzénekesnő is leköltözött családjával, most itt erősíti a tanárok csapatát. Tanulnak még a zeneórákon kívül informatikát, és marketinget is, hiszen a későbbiekben mindkettőre szükségük lesz - kapcsolódik a beszélgetésbe Rozsnyói Péter zongorista, aki zenei mentorként foglalkozik a diákokkal. Nagyon nehéz az önmenedzselés - mondja-, de most lehetőségük van pár órára belekóstolni mindenbe, aminek köze van a zenészléthez.
Július 19-én rendezik a tábor búcsúkoncertjét, aztán ősszel a diákok pár hétre ismét találkoznak itt Felsőőrsön és folytatják, ahol abbahagyták.

Az iskola alapító

A Tehetség Központ ötletét a ma már Berlinben élő, roma származású gitárművész és zeneszerző, Snétberger Ferenc vetette fel. A Salgótarjánban 1957-ben született gitárvirtuóz egy muzsikusfamília legkisebb gyermekeként maga is a zenén nőtt fel. Édesapja játékát figyelve, majd vele játszva tanulta meg a gitárjáték alapjait. Zeneiskolában klasszikus gitáron tanult, majd a budapesti konzervatórium (a későbbi Zeneakadémia) jazzgitár szakán végzett. A gitárművész korábban Németországban egy zeneileg tehetséges szinto és roma gyermekeket felkaroló roma zeneművészeti középiskolában tanított. Közép-kelet európai koncertsorozatain roma fiatalokkal és családokkal találkozva erősödött meg benne gondolat, miszerint szükség van egy olyan speciális tanodára - zenei tehetség központra -, amely a németországi intézmény mintájára a tehetséges roma fiatalok felkarolásában, mentorálásában hiánypótló és egyedülálló segítséget tud nyújtani. A családból hozott zenei tudásra, hagyományokra építve a jazzra, a világzenére és klasszikus zenére nyitott fiatalokat támogatja zenei tehetségük kiteljesedésében.

M. Kovács Ágnes / Népszava