HÍRDETÉS


HÍREINK
vissza

Hozzám közel áll a föld

betűméret csökkentése betűméret növelése
2012 április 29    Forrás: nepszava.hu


Ez a cikk archív

Osszanak földet a romáknak, mondja Joka Daróczi János az MTVA roma magazinjának egy éve elbocsájtott főszerkesztője, a "www.amenca.org" romaközösség vezetője, mert megoldás lenne, ha a helyi közösségek összefognának, és újra termelőszövetkezeteket alakítanának.

Hirdetmény

Hozzátette: tűzoltás csupán, hogy egy kormányhoz közeli alapítvány aprójószágokat és kecskéket ad a kistelepüléseken élőknek, mert ezzel nem oldják meg a vidéki lakosság megélhetési problémáit, de igaz, hogy a mező- és háztáji gazdálkodás újbóli kialakulása megoldás lehet Magyarországon. Kijelentette: a "romaügy" rendezésére több ezermilliárd forint jött már eddig uniós támogatásként az országba, de rossz a pályázati rendszer, mert sajnos, a legrosszabb helyzetben lévő emberek nem tudják elérni. A pályázatok kidolgozása olyan speciális ismereteket és eszköztechnikát igényel, amivel nem rendelkezik a kisebbségi önkormányzatok többsége, így már a kezdetnél elbuknak.

Joka Daróczi János kijelentette: ha a romák visszakerülnének a termelésbe, akkor az ország GDP-je 4-5 százalékkal növekedne. A jobboldali média negatív romaábrázolásáról elmondta: a szélsőséges pártokkal és csoportokkal együtt, közösen teszik tönkre a hazánkat, mert büntetlenül cigányozhatnak, zsidózhatnak, buzizhatnak a tévé- és rádióműsorokban. Ha a média uszít évek óta, akkor ne csodálkozzunk azon a mély romaellenességen, ami ma van. Hozzátette: aki nem a társadalmi béke megteremtésében érdekelt, az nem lehet igazi hazafi. Joka Daróczi Jánost, az MTVA cigány kisebbségi magazinjának volt főszerkesztőjét, a roma gyakornoki program egyik megálmodóját, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki 2007. augusztus 15-én, a roma kisebbség helyzetének javítása, társadalmi kirekesztettségük valósághű bemutatása, a diplomás roma fiatalok elektronikus médiában történő megjelenése érdekében kifejtett tevékenysége elismeréséül.

- Lelkes híve, hogy a kormány osszon földet a romáknak azért, hogy termelőszövetkezeteket alakítsanak. Miért fontos ez? 

- Ennek megértéséhez előzményként elmesélem: vidéki gyerek vagyok, tizennégy éves koromig Bedőn éltem, egy kis faluban, közel a Román határhoz (Hajdú-Bihar megye). Nálunk mindig is gazdálkodtak a romák. Nem véletlenül mondom múlt időben, mert napjainkra, aki tehette, elköltözött, csak néhány idősebb rokonom él még ott. Emlékszem, már kicsi gyerekkoromtól segítettem, fejtem otthon a tehenet, voltak apróállataink is. Apám Budapestre járt dolgozni, csak hétvégeken járt haza: az egész életünk a munkáról szólt. Tavasztól késő őszig a helyi termelőszövetkezetben dolgoztak a férfiak, amikor véget ért az őszi betakarítás, elmentek egy nagyvárosba, hogy ott vállaljanak munkát. "Fekete vonatnak" hívták azokat a járatokat, amelyek az ország keleti régióiból hordták a munkásokat a fővárosba. Apám a Csepeli Vasművekben dolgozott eleinte, aztán bányász lett, tulajdonképpen elvállalt mindenféle fizikai munkát, vasöntőként ment nyugdíjba. Nem ijedt meg a munkától soha, még ma sem, pedig hetvenhét éves. A falunkban, míg a férfiak a nagyvárosban dolgoztak, az asszonyok, ahogy anyám is, vitték az otthoni gazdaságot.

Először csak egy tehenünk volt, később már három, neveltünk malacokat is. A nagyanyámnak volt egy hold földje a tsz-ben (nyugdíjasként járt neki akkoriban) és a házhoz is tartozott egy nem túl nagy, de elegendő terület a konyhakerti növényeknek és az állatok számára a takarmánykukoricának. Ez eltartotta a családunkat. Megéltünk, mert a háztáji gazdálkodás kiegészítette apám kevéske keresetét. Ezért is áll hozzám közel a föld és a mezőgazdaság. Nagyon sok roma él olyan kistelepüléseken, ahol megszűnt minden pénzkereseti lehetőség a rendszerváltás után. A szocializmusban munkásszállásokon laktak a Budapesten dolgozó cigányok, de a nagyvállalatok megszűnésével, mikor ezek bezártak, az emberek hazamentek, de vasárnap már nem ültek fel a "fekete vonatra", hogy hétfőn újra kezdjék a munkát. Mi várta őket otthon? A jól működő termelőszövetkezeteket tudatosan szétverték, viszont a reprivatizációnál szétosztott kincstári vagyonjegyekből a romák jelentős része nem kapott, mert korábban nem tudtak földhöz jutni (1945-ben kimaradtak a földosztásból). Gyermekkoromban Bedőn minden családnak volt legalább egy tehene és aprójószágai, de most nincs senkinek, a romáknak sem, viszont van egy vállalkozó, akinek saját csordája van, övé a település összes tehene. Ez a jelenség sajnos nem csak az én falumra jellemző, hanem az egész országra. Nem éri meg az embereknek állatot tartani, sok esetben még azt sem, amelyiket levágják. Korábban érdemes volt gazdálkodni, mert lehetett rajta annyit keresni, hogy gyarapodásra, korszerűsítésre visszaforgathassák a pénzt. Ma már mondják a gazdák: Magyarországon nem éri meg a piacra termelni. Szerintem ezért lenne megoldás, ha a helyi közösségek összefognának, és újra termelőszövetkezeteket alakítanának. 

- Az egyik kormányhoz közeli alapítvány napos csirkéket, aprójószágokat és kecskéket adományoz a kistelepülésen élőknek. Mit gondol, jó megoldás ez hosszútávon a tömegesen elszegényedő vidékieknek?

- Ez tűzoltás csupán: szerintem nem oldják meg ezzel a vidéki lakosság megélhetési problémáit, viszont igaz, hogy a mező- és háztáji gazdálkodás újbóli kialakulása megoldás lehet Magyarországon (körülbelül három millió ember él a létminimumon, a fele mélyszegénységben). Az igazi probléma az, hogy a roma munkanélküliek aránya a többségiekhez képest hatszor, hétszer magasabb és sokan a mélyszegénységben tengődnek, negatív előítélet veszi őket körbe, amitől sokkal nehezebb elviselniük a hétköznapokat. Ez nem csak a tanulatlan embereket korlátozza, hanem mindenkit, akin látszik, hogy roma. 

- A "romaügy" rendezésére több ezermilliárd forint jött már eddig uniós támogatásként az országba, melyből a romák rendszeresen kimaradnak. Mi az oka ennek?

- Rossz a pályázati rendszer, mert sajnos éppen a kistelepülésen élő tömegek, romák és nem romák, vagyis a legrosszabb helyzetben lévő emberek nem tudják elérni, hiába van jó és megvalósítható ötletük a helyi nehézségek megoldására. A pályázatok kidolgozása olyan speciális ismereteket és eszköztechnikát igényel, amivel nem rendelkezik a kisebbségi önkormányzatok többsége, ezért lehetetlen számukra hibátlanul kitölteni a jelentkezési nyomtatványt, és így már a kezdetnél elbuknak. A pályázatok elbírálása egy szűk szakmai elit tudására van bízva, akik az esetek többségében nem a megvalósítandó célt vizsgálják, hanem például azt, hogy a beadványok megfelelnek-e a formai követelményeknek. Ja, hogy közben a gyereket kiborítottuk a vízzel, az nem számít! Így a szegénysorban élő embereknek esélyük sincs, hogy az uniós támogatásokhoz hozzáférjenek, pedig a legnagyobb szükségük nekik lenne arra, hogy munkát találjanak maguknak. Tudom, hogy ezeknek a pályázatoknak az egyik célja az, hogy versenyhelyzetet teremtve a legjobb szervezetet találják meg, viszont az esélyegyenlőségre gondolva, ezekhez szakmai és eszköztámogatást is kellene biztosítani a szegényebb kistelepüléseknek, mert csak így tudnának versenyezni azokkal a szervezetekkel, amelyeknél ezek az ismeretek és tárgyi feltételek megvannak. 

- Tud konkrét, élő példát mondani sikeres civil programokra, amellyel a vidéki kistelepüléseken élő romáknak adtak segítséget az induláshoz?

- Igen, tudok, ezekről dokumentumfilmet is forgattam. Két települést említenék kiemelve, de van több is: az egyik Igrici (Borsod megye), ahol egy roma ember szaktudására építve a Polgár Alapítvány támogatásával létrehoztak egy mezőgazdasági szövetkezetet. Vettek öt-hat hektár földet, kaptak az alapítványtól annyi pénzt, hogy felszántsák, rendbe rakják, és kiépítsék az öntözőrendszert. Elkezdték a területet bevetni uborkával, paradicsommal, paprikával. A többségi lakosság kétkedve fogadta a kezdeményezést, de a projektvezető akkor is véghezvitte. Most már két vagy három éve működnek. 2010 nyarán, mikor ott forgattam, elmondta a helyi polgármester, hogy amióta működik a szövetkezet, az emberek nem állnak sorba segélyért. A családtagok is dolgozhatnak, vagyis mire jön a szeptemberi iskolakezdés, addigra annyi pénzt össze tudnak kaparni maguknak, amennyivel a többségiekével egyenrangúan iskoláztathatják a gyermekeiket és az egzisztenciális helyzetüket megoldatják a télre. Igricin a program megvalósítása körülbelül 15 millió forintba került, melyben nem csak romák dolgoznak. 

- Tudna olyan külföldi példát említeni a munkanélküliség kezelésére, ami Magyarországon is követendő példa lehetne?

Évekkel ezelőtt egy konferencián találkoztam azzal az arab-holland fiúval, akinek a története a mai napig kattog az agyamban. Hollandiában egy kistelepülésen él, ahol a helyi önkormányzat meghirdette: van pénzük arra, hogy a helyi vállalkozókat támogathassák a munkahelyteremtésben. A pályázóknak elmondták, hogyha alkalmaznak egy vagy két munkanélkülit, akkor ehhez vállalkozási kedvezményeket kapnak. A helyi vállalkozók először gyakornokként vették fel az embereket, és csak később véglegesítették csak a munkaviszonyukat, mert előbb megtanították őket egy szakmára. Nem ismerem a statisztikákat, de ebből kiindulva például, ha Budapesten azt mondaná a kormányzati vezetés tízezer vállalkozónak, hogy vegyenek fel egy vagy két munkanélkülit állami támogatással, akkor húszezer családnak lenne jobb a helyzete a kenyérkereseti lehetőséggel. A pénzt, amit egyébként is kiad a kormány szociális támogatásra, munkahelyteremtésre tudnák fordítani. Így mindenki jól járna. Persze ez nem közmunka, hanem értelmes és termelő feladat lenne. Tudom, a "Start" programot erre találták ki, de nem működik, mert nem csökken a roma munkanélküliek aránya. A magyar szélsőjobb arról kiabál, hogy meg kell szüntetni a romák szociális támogatását, ami a minimális megélhetéshez is nagyon kevés, de ezzel a kijelentésükkel párhuzamosan, a megalázó közmunkaroboton kívül más segítő megoldásokat nem javasolnak. A gyűlölködő politikának véget kell vetni, mert ez mindenkinek rossz, ebbe mindenki belepusztul. Ha olyan vezetőink lennének, akik hosszútávon gondolkodnak, akkor elmagyaráznák a kirekesztőknek azt a közgazdasági tényt, hogyha mi romák visszakerülnénk a termelésbe, akkor az ország GDP-je 4-5 százalékkal növekedne. Sajnos, nem látom ennek a gondolkodásnak még a csíráját sem. 

- 2005-ben a szlovákiai Kassán, a Lunik IX-es gettólakótelepen éhséglázadás volt. Mit gondol, ez Magyarországon is megtörténhet?

Igen, megtörténhet, mert itthon a helyzet most nagyon hasonló. A szlovák kormányzat 2005-ben megvonta a szociális támogatásokat, ezzel egy időben munkát nem tudott biztosítani, amivel olyan szegénység szakadt az emberekre, amit nem lehetett már elviselni. A híradóink azt közvetítették, hogy a szlovákiai romák boltokat törnek fel, alkoholt és cigarettát lopnak. Ez nem igaz, gondoltam. Akkor még televíziós voltam, de nem tudtam a főnökeimet rámozdítani erre az ügyre, így beültem a saját autómba, kértem egy kölcsönkamerát és elmentem Kassára. Persze, annak, amit a magyar híradóban láttam, pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Meg is filmesítettem. Szlovákok, magyarok és a romák együtt tiltakoztak a kialakult helyzet ellen.

A titkosszolgálat működése, meg az állami gépezet két pillanat alatt visszájára tudta fordítani a lázadási folyamatot. A vezető újságcikkek és az elektronikus média a cigányokat rablóként mutatta be, így a magyarok, és a szlovákok is elálltak a romák mellől. A hatalom kivezényelte a hadsereget, a rendőrséget, akik erőszakkal elfojtották az éhséglázadást, vagyis végigvertek mindenkit. Pár nap alatt csend lett. Ezek után nagyon sok szlovákiai roma kelt útra és kiment Kanadába, vagy Angliába. Azok a romák, akik elmenekültek az éhenhalás elől, ott munkahelyet kaptak, lakást béreltek, a gyerekeket iskolába járatták, és olyan dolgokat tudtak megengedni maguknak, amiket egyébként korábban soha. Tragikomikus volt mikor beszéltem néhányukkal: mégis arra gyűjtöttek, meg azt tervezték, hogyha lesz egy kicsikét több pénzük, akkor hazamennek Szlovákiába, mert az öregek azt mondták, hogy otthon akarnak meghalni, otthon legyenek eltemetve. Amikor az ember ilyet hall, akkor mellbe vágja a történet: miért kell, hogy így legyen? Miért kellett elhagyniuk a hazájukat? Akárhogy is nézzük nekünk, itthoni romáknak Magyarország a hazánk. Hiába megyünk Kanadába, vagy világgá, mert minden zsigerünk, minden porcikánk, és a földben nyugvó őseink idekötnek bennünket. Mi magyarok is vagyunk és maradunk akkor is, ha ezt újabban a szélsőségesek igyekeznek elvitatni tőlünk.

- A Jobbik a "cigánybűnözés" hangoztatásával sétált be a Parlamentbe, annak ellenére, hogy nem mutattak fel programot, nem ajánlottak sem gazdasági vagy más megoldást a romaügyre. Egyszerűen csak hangoztatták: a cigányok hibásak azért, hogy itt tartunk, és minden romát "lebűnözőztek". Mit gondol erről?

- Ennek a pártnak elemi érdeke, hogy az emberekben cigánygyűlöletet ültessen el, mert ez parlamenti támogatást, gazdasági és politikai előnyt jelent nekik. És persze addig sem a fontos dolgokra figyel az ország. Igaz a mondás: zavarosban lehet a legjobban halászni. A szélsőségesek viselkedését egy normális demokráciában a többség nem tolerálja, hanem betiltja . A média is sokszor negatív képet fest a romákról, amivel hozzájárul ahhoz, hogy ma Magyarország lakossága 80 százalékban anticiganista (Marsovszky Magdolna anticiganizmus kutató információja). A szocializmus idejében volt használatos a "cigánybűnözés" kifejezés. Ne gondoljuk, hogy azok a nácik, akik ki akarták irtani a zsidókat, cigányokat és kommunistákat, egyszerűen csak eltűntek. 

Itt vannak köztünk ma is. Ha valaki utána járna, hogy hány volt csendőrből lett a háború után MSZMP párttag és hány nyilasból lett rendőr, vagy titkosszolgálatos, akkor nagyon elcsodálkoznánk, viszont a tevékenységük következményeit érezzük a bőrünkön napjainkban is. Sajnos a szocializmusban sem kezelték a romák ügyét rendesen, ennek is köszönhetjük a nyomorunkat. Akkoriban megkülönböztették a romákat: például az iskolai osztálykönyvekben a tanuló neve mellé odaírtak egy "C" betűt. Akkor és ma sem jutott a romák jelentős része minőségi oktatáshoz, és manapság a helyzet egyre romlik. Aztán mindenki csodálkozik, hogy nem vagyunk versenyképesek, de ha ez folytatódik, akkor így nem is leszünk. Nézzük meg, a romák hogyan élnek: ma is ugyanaz a tendencia, hogy olyan területeken építik fel a cigánytelepeket, ahova nem lenne szabad. Borsodban például sok esetben árvízterületre, egy helyre zsuppolva őket, mert már akkor sem engedték meg a helyiek, hogy a cigányok beköltözhessenek a faluba. Az így kialakított gettókban a lakások piaci értéke egyenlővé vált a nullával. 

Vidéken nem építettek szociális bérlakásokat, mint a nagyvárosokban, ezért ott mindenkinek saját magának kellett építkeznie. Ez is igazságtalan, mert a kistelepülésen élő romák nagy része '89 előtt tömegesen dolgozott az építőiparban, és amíg építették a panellakásokat Budapesten, és több városban, addig nekik sok esetben nem jutott ezekből a házakból. Aztán '89 után hazamentek a semmibe, sok esetben a putriba, és onnan próbálták meg helyzetüket jobbá tenni munkahelyek és földtulajdon híján. A romák annak idején fizették a 3 százalékos építési hitelt, ameddig volt munkájuk, de a rendszerváltás után a hitel kamata 30 százalék fölé ugrott, amivel a bankok nagyon jól jártak. Azt mondják: lopunk. Közben meg mi lettünk meglopva. 

- Lassan egy éve, hogy nem dolgozik az MTVA roma kisebbségi műsorában. Hogyan látja, változni fog a hazai média általánosan negatív romaábrázolása?

- A köztévé politikai indíttatásból sokunktól megvált, viszont én voltam egyedül olyan műsorkészítő, aki romaként beszélem a romani nyelvet. A tévé az a kommunikációs terület, ahol az előítéletek megszüntetéséért, a legtöbbet lehet tenni. A legrosszabb, hogy azt érzem, lenne bőven még mit tennem ez ügyben, de nincs rám szükség a köztévében. Figyelem a jobboldali rádiókat, tévécsatornákat, és ki merem jelenteni: a szélsőséges pártokkal és csoportokkal együtt közösen teszik tönkre hazánkat, mert büntetlenül cigányozhatnak, zsidózhatnak, buzizhatnak a műsorokban. Ha a média egymás ellen uszít minket évek óta, akkor ne csodálkozzunk azon a mély romaellenségen, ami ma van. Aki nem a társadalmi béke megteremtésében érdekelt, az nem lehet igazi hazafi. 

- Tagja valamelyik pártnak?

- Soha sem voltam egyik párt katonája és ez továbbra sem áll szándékomban, viszont magam is szavazó vagyok és újságíróként kritizálok, vagy véleményt mondok dolgokról. Nem jobbos, vagy balos politikai ideológia mentén, hanem azt nézem, hogy a kisemberek, a szegények érdekeiket az ügy előreviszi-e, vagy sem. Csak ez számít.

- Jelenleg nincs munkája, mihez kezd, mik a tervei?

- A múlt év végén megalakítottam a facebook közösségi portálon az "Amenca" csoportot (www.amenca.org), ahol beszélgethetünk, megoszthatunk különböző információkat. Ez egy önsegítő csoport, amelyben romák és nem romák vegyesen vagyunk, és azt gondolom, a világ is így működne jól. Nem tettem le róla, hogy továbbra is újságíró legyek, hogy televíziózzak, még akkor is, ha a közszolgálati televízió mostani vezetőségének nincs szüksége az én tudásomra és a húsz éves tapasztalatomra. Tárgyalunk a Hálózat televízióval, ahol májusban indul kéthetente jelentkező műsorunk, de pénzük nincs. Néhányan azon dolgozunk, hogy csinálunk egy internetes televíziót is. Most próbálunk hozzá pénzt szerezni, de ez körülbelül olyan, mintha az ember abban bízna, a lottón nyerni fog. Sem a kormányzat, sem a civil pénzadományozók nem nyitottak ennek a támogatására. Reménytelennek látszik a helyzet, viszont hiszek benne, hogy ha az embernek van akarata, szándéka és szakértelme, akkor a dolgok a nehézségek ellenére is jó irányt vesznek.


A titkosszolgálat működése, meg az állami gépezet két pillanat alatt visszájára tudta fordítani a lázadási folyamatot. A vezető újságcikkek és az elektronikus média a cigányokat rablóként mutatta be, így a magyarok, és a szlovákok is elálltak a romák mellől. A hatalom kivezényelte a hadsereget, a rendőrséget, akik erőszakkal elfojtották az éhséglázadást, vagyis végigvertek mindenkit. Pár nap alatt csend lett. Ezek után nagyon sok szlovákiai roma kelt útra és kiment Kanadába, vagy Angliába. Azok a romák, akik elmenekültek az éhenhalás elől, ott munkahelyet kaptak, lakást béreltek, a gyerekeket iskolába járatták, és olyan dolgokat tudtak megengedni maguknak, amiket egyébként korábban soha. Tragikomikus volt mikor beszéltem néhányukkal: mégis arra gyűjtöttek, meg azt tervezték, hogyha lesz egy kicsikét több pénzük, akkor hazamennek Szlovákiába, mert az öregek azt mondták, hogy otthon akarnak meghalni, otthon legyenek eltemetve. Amikor az ember ilyet hall, akkor mellbe vágja a történet: miért kell, hogy így legyen? Miért kellett elhagyniuk a hazájukat? Akárhogy is nézzük nekünk, itthoni romáknak Magyarország a hazánk. Hiába megyünk Kanadába, vagy világgá, mert minden zsigerünk, minden porcikánk, és a földben nyugvó őseink idekötnek bennünket. Mi magyarok is vagyunk és maradunk akkor is, ha ezt újabban a szélsőségesek igyekeznek elvitatni tőlünk.

- A Jobbik a "cigánybűnözés" hangoztatásával sétált be a Parlamentbe, annak ellenére, hogy nem mutattak fel programot, nem ajánlottak sem gazdasági vagy más megoldást a romaügyre. Egyszerűen csak hangoztatták: a cigányok hibásak azért, hogy itt tartunk, és minden romát "lebűnözőztek". Mit gondol erről?

- Ennek a pártnak elemi érdeke, hogy az emberekben cigánygyűlöletet ültessen el, mert ez parlamenti támogatást, gazdasági és politikai előnyt jelent nekik. És persze addig sem a fontos dolgokra figyel az ország. Igaz a mondás: zavarosban lehet a legjobban halászni. A szélsőségesek viselkedését egy normális demokráciában a többség nem tolerálja, hanem betiltja . A média is sokszor negatív képet fest a romákról, amivel hozzájárul ahhoz, hogy ma Magyarország lakossága 80 százalékban anticiganista (Marsovszky Magdolna anticiganizmus kutató információja). A szocializmus idejében volt használatos a "cigánybűnözés" kifejezés. Ne gondoljuk, hogy azok a nácik, akik ki akarták irtani a zsidókat, cigányokat és kommunistákat, egyszerűen csak eltűntek. 

Itt vannak köztünk ma is. Ha valaki utána járna, hogy hány volt csendőrből lett a háború után MSZMP párttag és hány nyilasból lett rendőr, vagy titkosszolgálatos, akkor nagyon elcsodálkoznánk, viszont a tevékenységük következményeit érezzük a bőrünkön napjainkban is. Sajnos a szocializmusban sem kezelték a romák ügyét rendesen, ennek is köszönhetjük a nyomorunkat. Akkoriban megkülönböztették a romákat: például az iskolai osztálykönyvekben a tanuló neve mellé odaírtak egy "C" betűt. Akkor és ma sem jutott a romák jelentős része minőségi oktatáshoz, és manapság a helyzet egyre romlik. Aztán mindenki csodálkozik, hogy nem vagyunk versenyképesek, de ha ez folytatódik, akkor így nem is leszünk. Nézzük meg, a romák hogyan élnek: ma is ugyanaz a tendencia, hogy olyan területeken építik fel a cigánytelepeket, ahova nem lenne szabad. Borsodban például sok esetben árvízterületre, egy helyre zsuppolva őket, mert már akkor sem engedték meg a helyiek, hogy a cigányok beköltözhessenek a faluba. Az így kialakított gettókban a lakások piaci értéke egyenlővé vált a nullával. 

Vidéken nem építettek szociális bérlakásokat, mint a nagyvárosokban, ezért ott mindenkinek saját magának kellett építkeznie. Ez is igazságtalan, mert a kistelepülésen élő romák nagy része '89 előtt tömegesen dolgozott az építőiparban, és amíg építették a panellakásokat Budapesten, és több városban, addig nekik sok esetben nem jutott ezekből a házakból. Aztán '89 után hazamentek a semmibe, sok esetben a putriba, és onnan próbálták meg helyzetüket jobbá tenni munkahelyek és földtulajdon híján. A romák annak idején fizették a 3 százalékos építési hitelt, ameddig volt munkájuk, de a rendszerváltás után a hitel kamata 30 százalék fölé ugrott, amivel a bankok nagyon jól jártak. Azt mondják: lopunk. Közben meg mi lettünk meglopva. 

- Lassan egy éve, hogy nem dolgozik az MTVA roma kisebbségi műsorában. Hogyan látja, változni fog a hazai média általánosan negatív romaábrázolása?

- A köztévé politikai indíttatásból sokunktól megvált, viszont én voltam egyedül olyan műsorkészítő, aki romaként beszélem a romani nyelvet. A tévé az a kommunikációs terület, ahol az előítéletek megszüntetéséért, a legtöbbet lehet tenni. A legrosszabb, hogy azt érzem, lenne bőven még mit tennem ez ügyben, de nincs rám szükség a köztévében. Figyelem a jobboldali rádiókat, tévécsatornákat, és ki merem jelenteni: a szélsőséges pártokkal és csoportokkal együtt közösen teszik tönkre hazánkat, mert büntetlenül cigányozhatnak, zsidózhatnak, buzizhatnak a műsorokban. Ha a média egymás ellen uszít minket évek óta, akkor ne csodálkozzunk azon a mély romaellenségen, ami ma van. Aki nem a társadalmi béke megteremtésében érdekelt, az nem lehet igazi hazafi. 

- Tagja valamelyik pártnak?

- Soha sem voltam egyik párt katonája és ez továbbra sem áll szándékomban, viszont magam is szavazó vagyok és újságíróként kritizálok, vagy véleményt mondok dolgokról. Nem jobbos, vagy balos politikai ideológia mentén, hanem azt nézem, hogy a kisemberek, a szegények érdekeiket az ügy előreviszi-e, vagy sem. Csak ez számít.

- Jelenleg nincs munkája, mihez kezd, mik a tervei?

- A múlt év végén megalakítottam a facebook közösségi portálon az "Amenca" csoportot (www.amenca.org), ahol beszélgethetünk, megoszthatunk különböző információkat. Ez egy önsegítő csoport, amelyben romák és nem romák vegyesen vagyunk, és azt gondolom, a világ is így működne jól. Nem tettem le róla, hogy továbbra is újságíró legyek, hogy televíziózzak, még akkor is, ha a közszolgálati televízió mostani vezetőségének nincs szüksége az én tudásomra és a húsz éves tapasztalatomra. Tárgyalunk a Hálózat televízióval, ahol májusban indul kéthetente jelentkező műsorunk, de pénzük nincs. Néhányan azon dolgozunk, hogy csinálunk egy internetes televíziót is. Most próbálunk hozzá pénzt szerezni, de ez körülbelül olyan, mintha az ember abban bízna, a lottón nyerni fog. Sem a kormányzat, sem a civil pénzadományozók nem nyitottak ennek a támogatására. Reménytelennek látszik a helyzet, viszont hiszek benne, hogy ha az embernek van akarata, szándéka és szakértelme, akkor a dolgok a nehézségek ellenére is jó irányt vesznek.


Joka Daróczi János munkái: 


Lélegzetem is tüntetés - portréfilm, Ungvári Nemzetközi Televíziós Szemle, III. helyezés, 2000
Roma Holocaust - dokumentumfilm, "At home" Nemzetközi Filmfesztivál, Krakkó, újságírói különdíj, 2000
Vérnász - színházi előadás tévéváltozata, Europa Civitas Festival, Varsó, I. helyezés, 2001
Szlovákiai Éhséglázadás - dokumentumfilm, Kamera Hungária, I. helyezés, 2005
C mint Cigány - dokumentumfilm, Kamera Hungária, I. helyezés, 2006
Kisebbségi filmszemle 2008 I. hely. dokumentumfilm Számkivetettek
Kisebbségekért-díj 2007
Svédtelenül dokumentumfilm 2008
Nívó-díj 
Közéleti-díj


Lélegzetem is tüntetés - portréfilm, Ungvári Nemzetközi Televíziós Szemle, III. helyezés, 2000
Roma Holocaust - dokumentumfilm, "At home" Nemzetközi Filmfesztivál, Krakkó, újságírói különdíj, 2000
Vérnász - színházi előadás tévéváltozata, Europa Civitas Festival, Varsó, I. helyezés, 2001
Szlovákiai Éhséglázadás - dokumentumfilm, Kamera Hungária, I. helyezés, 2005
C mint Cigány - dokumentumfilm, Kamera Hungária, I. helyezés, 2006
Kisebbségi filmszemle 2008 I. hely. dokumentumfilm Számkivetettek
Kisebbségekért-díj 2007
Svédtelenül dokumentumfilm 2008
Nívó-díj 
Közéleti-díj


Láng Judit



Hirdetmény

vissza az oldal tetejére

PROGRAMAJÁNLÓ
Előző hónap 2021 Szeptember   Következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930   
Aktuális: 

Nincs esemény

HÍRDETÉS


EGY ÉVE TÖRTÉNT
  • Hégető Honorka-díjat kapott a 444 romagyilkosságokról szóló filmje

  • Törött hegedű kíséretében adtak át petíciót cigánymuzsikusok az EMMI-nél

  • Lakatos Mónika vette át a Womex életműdíját

  • Új időszak kezdődhet a roma felzárkoótatásban

  • Pusztul az a budai villa, amit Farkas Flórián sofőrje vett meg



CÍMKE FELHŐ
KI KICSODA?

SZAVAZÁS

Oszlassa-e fel magát azonnal az Országos Roma Önkormányzatot?














KÖVESSEN MINKET ONLINE
KÉPGALÉRIA
 PARTNEREINK:

  • 100 Tagú Cigányzenekar



    Phiren Amenca



    Parno Graszt