A gárda, a közbiztonság és természetesen a cigányság is szóba került Pintér Sándor belügyminiszter és a jobbikos Vona Gábor vitafórumán. A tárcavezető szerint meg lehet élni havi 47 ezerből.

Változnak az idők. Pár éve, amikor Simon János politológus egy romákról szóló konferenciára Vona Gábort, a Magyar Gárdát létrehozó jobbikos pártvezetőt is meghívta, Sólyom László akkori köztársasági elnök lemondta a fővédnökséget, többen pedig bojkottálták a rendezvényt.

Ez 2008 tavaszán történt. Időközben a Jobbik terebélyes párttá vált, az EP-be és a magyar Országgyűlésbe is bekerült. Most ott tartunk, hogy Pintér Sándor belügyminiszter, a Tárcatükör a Közgázon elnevezésű programsorozat keretében, a Corvinus Egyetemen vitázik a Jobbik elnökével.

Az érdeklődésre tekintettel a szervezőknek nagyobb termet kellett keresniük. Néhány egyetemista az egyik bejáratnál arra készült, hogy „stop” táblát felmutatva demonstrál a szélsőjobboldali politikus jelenléte ellen. Vona azonban egy másik kapun át érkezett, elkerülték egymást. Az alkalmi demonstrációt a beszélgetés elején tartották meg. A hátsó sorokban néhányan felálltak, egy fiatal férfi elkiáltotta magát: „Rasszisták haza!”. Közben feliratot tartott a magasba: „Mi az otthonunkba nem engedünk nácikat!”.

A főként egyetemistákból álló közönség gyér tapssal, a jobbikos szimpatizánsok gúnyos nevetéssel fogadták a közjátékot.

Az elmúlt másfél év mérlege

Török Gábor politológus, a vitavezető első körben felidézte, hogy Vona tavaly áprilisban lemondásra szólította fel Pintér Sándort. A jobbikos politikus megnyugtatta az egybegyűlteket, hogy állítását továbbra is fenntartja, míg a belügyminiszter az elért eredményeket ecsetelte. A kormányváltáskor – mondta – különösképpen súlyos volt a helyzet a kistelepüléseken, a munka gyümölcsét gyakran nem azok szedték le, akik megdolgoztak érte.

Korábban ezt megélhetési bűnözésnek nevezték, de Pintér szerint ilyen nem létezik: a törvényeket be kell tartani. Intézkedéseinek, a rendőrségnek és a törvényi változásoknak köszönhetően a falvakban élhetőbbé vált az élet, javult a közrend, a közbiztonság. Örvendetes továbbá, hogy a fogva tartottak közül egyre többen dolgoznak, a rabok például rendőri egyenruhát varrnak.

Vona a közmunkaprogram elindítását és az „uzsorázás” elleni fellépését dicsérte, hiányolta viszont a csendőrség fel-, illetve a halálbüntetés visszaállítását. Elégedetlen volt azzal is, ahogyan a kormány az úgynevezett „cigánybűnözéshez” (a Jobbik kedvenc témájához) viszonyul. A rendőrség átszervezése szerinte nem sikerült, a Belügyminisztériumban „nem történt meg a rendszerváltás”.

A "hitvitát" valódi kérdések követték

Némi polémia alakult ki arról, hogy Magyarországon nőtt vagy csökkent-e a bűnözés, mindkét fél talált olyan adatot, amely a saját igazát támasztotta alá. Vona jelezte, nem kíván „hitvitát” folytatni, a lényeg az, hogy a társadalom szubjektív biztonságérzete nem javult. Rögtön felhívta a figyelmet egy Békés megyei településre, ahol pattanásig feszült a hangulat.

Az információt Pintér bejelentésnek vette, és megígérte, hogy már másnap cselekedni fog. Elsorolt néhány jelzőt is, mondván, ragaszkodik ahhoz, hogy ezek jellemezzék a rendőröket: becsületes, rendes, megvesztegethetetlen.

Nem mernénk azt állítani, hogy kettejük vitáját Pintér nyerte
Népszabadság - Móricz SimonA beszélgetés kissé unalmasan csordogált, ezt érzékelve Török Gábor a közönség írásban feltett kérdéseit kezdte felolvasni. Előkerült a Magyar Gárda témája. Vona annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a bíróság nemzetközi (az Egyesült Államokból, Nyugat-Európából és Izraelből) érkező nyomásra oszlatta fel a szervezetet. Beszámolt egy viszonylag szűk körben folytatott megbeszéléséről, mikor is a Jobbik parlamenti frakciójához látogató Orbán Viktor kijelentette, hogy a gárda ügyében „nincs párbeszéd”. Vona szerint kriminalizálták a „társadalomban meglévő jó szándékot”. Közben pedig Gyöngyöspatán az ismert előzmények után a Jobbik jelöltjét választották meg polgármesternek.

A Jobbiktól való félelem jogosságáról

A belügyminiszter hangsúlyozta, hogy van egy jogerős bírósági ítélet a gárda feloszlatásáról, amelynek érvényt kell szerezni. A törvénytelenséggel nem lehet törvényességet teremteni. Ez vonatkozik azokra is – utalt Pintér a Jobbik elnökére –, akik a parlamentben viselik a gárda mellényét. A rendfenntartás monopóliuma az államot illeti meg, ebből a rendőrség által megszabott feltételekkel lehet részt vállalni.

Valaki megkérdezte, hogy magyar zsidóként miért kell félnie Magyarországon. Vona Gábor kijelentette, hogy a Jobbik egyetlen parlamenti javaslatot sem terjesztett be, és nem is fog beterjeszteni, amely különbséget tesz faj, bőrszín alapján. Pintér Sándor viszont úgy ítélte meg, hogy bizonyos jobbikos megnyilvánulások igenis félelmet keltenek. Vona mindezért a sajtót okolta: pártja csupán annyit tesz, hogy tabunak számító, de valós problémákat hordozó kérdéseket feszeget. Ha valaki tud jobbat, akkor a „cigánybűnözés” kifejezést a maga részéről szívesen elcseréli másra.

Nem maradt el az a felvetés sem, hogy meg lehet-e élni havi 47 ezer forintból. Pintér úgy vélte, ha egy adott településen valaki képes előteremteni az élelmezéséhez szükséges javakat, akkor igen. Vona ellenben nyilvánvalónak nevezte, hogy ennyiből nem lehet megélni. Ki kell próbálni! – mondta.

Ki volt meggyőzőbb ebben a vitában?

Könnyednek szánt kijelentéseivel a belügyminiszter a fórum során többször súrolta a jó ízlés határait, például amikor arról értekezett, hogy „munkára kell szoktatni az embereket”. Pintér Sándor a maga szakterületén felkészültnek mutatkozott, de a Jobbikkal szemben felhozott érvei haloványak voltak. Vona Gábor pedig ismét bizonyította, hogy nem lebecsülendő ellenfél. Képes alkalmazkodni a körülményekhez, néhány kiszólástól eltekintve a szalonképesség látszatát kelteni, energikus és élvezetes stílusban vitatkozni.

Nyugodt lélekkel nem mernénk azt állítani, hogy kettejük vitájából Pintér Sándor került ki győztesen.