Kilencven éve, 1921. november 5-én született Budapesten Cziffra György zongoraművész. Roma zenészcsaládból származott, gyermekéveit egy nyomorúságos angyalföldi barakktelepen töltötte.
Tehetségét cimbalmos édesapja ismerte fel, Cziffra csodagyerekként már ötéves korában cirkuszban zongorázott. A Zeneakadémiára egy házaló jóslata révén került, aki nagy jövőt ígért neki, és azt állította, hogy beajánlotta Dohnányi Ernőhöz. Ez nem volt igaz, ám a Zeneakadémia igazgatója mégis meghallgatta és felvette a fiút.
Cziffra sikert sikerre halmozott, bár inkább a közönség körében, a kritikusok fanyalogva fogadták játékát. Tanulmányait anyagi okok miatt nem fejezhette be, kénytelen volt bárzongoristaként keresni a kenyerét, miközben magánúton tanult tovább.
1943-ban kikerült a frontra, s ott zongorajátéka annyira megbabonázta a Wehrmacht tisztjeit, hogy felajánlották: elviszik Berlinbe, ahol karriert csinálhat. Õ ezt származása miatt sem vállalta, inkább átszökött a partizánokhoz. 1946-tól ismét itthon, kiskocsmákban és eszpresszókban lépett fel, koncertezni szókimondó magatartása miatt nem engedték. Disszidálási kísérletei után megkínozták, kezeit szétverték, 1950-ben börtönbe zárták, majd Recsken kellett követ törnie.
1953-ban szabadult, nem sokkal később újra engedélyezték fellépéseit, külföldön is. 1956 október elején Liszt Ferenc Rákóczi-indulóját közel tízszer játszotta ráadásként, míg végül a rendőrség ürítette ki a hangversenytermet. A forradalom leverése után emigrált, Párizsban telepedett le. Cziffra főleg a virtuóz-jellegű romantikus zongorairodalomnak - Chopin, Grieg, Liszt, Schumann műveinek - volt mestere, de játszotta saját Liszt-átiratait, a barokk és a bécsi klasszicizmus nagyjait is. Sokszor hasonlították Liszthez, nem csak káprázatos improvizációs készsége miatt, hanem azért is, mert virtuóz átirataiban szinte kifejti a szerző vázlatosan maradt zenei gondolatait. Érett korára a legnagyobb pianisták közé emelkedett, elégedett azonban soha nem volt magával, állandóan tökéletesíteni igyekezett tudását.
1968-ban Chaise-Dieuben zenei fesztivált szervezett, 1969-ben ifjú pianisták számára megalapította a versailles-i Cziffra György Zongoraversenyt, majd Senlis-ben, Párizs közelében létrehozta a Cziffra Alapítványt. Megvett egy garázsnak használt gótikus, XII. századi kápolnát, amelyet a művészetek templomává alakíttatott át és Liszt Ferenc Auditóriumnak nevezte el. Az alapítvány elsősorban tehetséges ifjú művészek, muzsikusok és képzőművészek pályáját egyengette.
Cziffra régészettel, a francia-magyar történelmi kapcsolatok kutatásával is foglalkozott, és évente fesztiválokat rendezett. Fia, ifjabb Cziffra György is zenész lett: karmester volt, akinek 1982-es tragikus haláláig apa és fia többször adott közös koncertet.
Cziffra György megkapta a francia Becsületrend tiszti keresztjét, 1968-ban francia állampolgár lett, de mindig magyarnak vallotta magát. 1973-ban látogatott először haza, hangversenyén tombolva ünnepelte a közönség. 1986-tól mesterkurzusokat vezetett Keszthelyen, a Helikon Zenei Fesztiválon. A 100 tagú Budapest Cigányzenekar tiszteletbeli elnöke volt, 1993-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének tiszti keresztjével tüntették ki. 1994. január 17-én halt meg. Önéletrajza magyarul Ágyúk és virágok címmel jelent meg.
