A romák helyzete és a bolgár többség viszonyulása meglepően pontosan tükrözi a magyarországi viszonyokat.

A héten több bulgáriai városban is romaellenes zavargások törtek ki [1], miután múlt pénteken a Plovdivhoz közeli Katunica községben az ismert roma maffiafőnök szüleit szállító mikrobusz halálra gázolt egy nem roma fiatalembert, a kutyáját sétáltató, 19 éves Angel Petrovot.

Szombat éjjel a feldühödött helyiekhez plovdivi futballdrukkerek csatlakoztak, az összesereglő mintegy 2000 ember cigányellenes szlogeneket kiabálva felgyújtotta a magát cárnak nevező helyi "cigánykirály", Kiril Raskov házait. Verekedés is kitört, amiben egy ember meghalt, öten megsérültek.

Robbanásszerűen terjedtek a megmozdulások

Sem ez, sem az elmenekülő gázoló letartóztatása nem csillapította le az indulatokat. Bár a romák aránya a plovdivi tartományban a legmagasabb, a romaellenes demonstrációk és zavargások országszerte folytatódtak, és a cigányellenesség korábban nem tapasztalt intenzitással és nyíltsággal jelent meg.

A hatóságok csak több mint 200 ember őrizetbe vételével tudták lecsillapítani a tömeget. Közben a televízióban az összecsapásoktól tartó, és ezért kardokkal, késekkel és légpuskákkal felfegyverkező romákat mutattak.

Egy szervezetlen kisebbség

A 7,3 milliós lakosság hivatalosan 4,9 százaléka, szakértői becslések szerint viszont 10-13 százaléka roma. A roma kisebbség létszáma így meg is haladhatja a bolgárok után hivatalosan legnagyobbnak tekintett etnikai csoport, a törökök 8,8 százalékos arányát. A különbség az, hogy míg a szintén lenézett bulgáriai törökök öntudatos, szervezett, nyelvileg, vallásilag és kulturálisan is viszonylag jól elkülönülő, és a szomszédos Törökország révén erős külföldi hátországgal rendelkező, politikailag aktív csoport, a zömükben szintén muszlim romák sokkal inkább pária-szerepbe szorultak, inaktívak, politikai képviseletük pedig elhanyagolható.

Kutatók szerint a bulgáriai kisebbségek mai, marginalizált helyzetének a gyökerei a kommunista rezsim elnyomó kisebbségpolitikájában keresendők, de a helyzeten a posztkommunista Bulgária államilag gerjesztett intoleranciája és gyakran romaellenes élű intézkedései sem javítottak. Az Európa Tanács rasszizmus elleni bizottságának ECRI) jelentései szerint a romák a társadalom legalsó rétegeihez tartoznak, és a státusuk nemhogy javult, de kifejezetten romlott a politikai átalakulás óta.

Bűnbakszerepben

Bár a szlovákiaihoz [2] vagy csehországihoz [3] hasonló erőszakos gettósításról nem lehet beszélni, az állam és a többséghez tartozók gyakran megsértik a romák alapvető jogait. A gazdasági válság miatt a 90-es évek mélyrepülése után ismét egyre többen tekintik őket bűnbaknak. A romák társadalmi integrációja a 2007-es uniós csatlakozás ellenére a távoli jövőbe tolódik, és egyre gyakoribbak az erőszakos romaellenes megnyilvánulások.

Mindezt a 2009-es választásokon a választók több mint 9 százaléka által támogatott ultranacionalista-populista Ataka (Támadás) politikai retorikája és fokozódó elfogadottsága is erősíti, a szeptemberi zavargások több résztvevője is úgy nyilatkozott viszont, hogy semmi közük a politikai szélsőségekhez.

Gettósodás, kirekesztettség

A fő problémát a romák által lakott területek fokozatos gettósodása okozza - áll az ECRI 2003-as országjelentésében [4]. A telepek zöme engedély nélkül, különböző félreeső önkormányzati területeken épült (ilyen a híres szófiai romanegyed, a Facultetea is). A hatóságok lényegében semmit nem kezdtek ezzel a helyzettel, az ott lakók olyan alapvető közszolgáltatások nélkül élnek, mint az egészségügy, a tömegközlekedés, a szennyvízelvezetés, a szemétszállítás.

Az ECRI utolsó, 2009-es jelentése [5] a romákat nevezi az ország legsérülékenyebb helyzetű kisebbségének, melyet a kereskedelmi és az állami média is gyakran tüntet fel negatív fényben, erősítve a cigányellenes előítéleteket.

Érinthetetlenek

A szeptemberi romaellenes tömegmegmozdulásokra valójában már sokkal korábban sor kerülhetett volna. A romákat a szociális rendszer parazitáinak, a közösségeiket bűnfészeknek tekintő, széles körben osztott nézetek szerint az országra a másik legnagyobb veszélyt a korrupció és a szervezett bűnözés jelenti. A múlt heti megmozdulások sajtóvisszhangjából leszűrhetően rengetegen vélik úgy, hogy egyre több bolgár közösség szenved a Raskovhoz hasonló, érinthetetlennek számító, kvázi-feudális nagyuraktól.

A romák által elkövetett bűnözést a rendőrség a bolgár média által megszólaltatott demonstrálók szerint erélytelenül kezeli, vagy a rasszizmus vádjától tartva egyenesen negligálja. Sokak számára különösen irritáló, amikor a romák védettsége és a korrupció haszonélvezete az önjelölt roma kiskirályok személyében összekapcsolódik: a kommentátorok többsége szerint pontosan ezért tört a felszínre a romaellenesség épp egy ilyen maffiavezér rokonságához kapcsolódó eset kapcsán.

A halott tüntető és a roma orvos

Raskovot a rendőrség őrizetbe vette, miután a zavargások után szívproblémákkal megfigyelésre kórházba került. Az adóhatóság befagyasztotta a vagyonát, míg tart az adócsalás miatt ellene indított vizsgálat.

A tragikus végű múlt szombati katunicai demonstráció talán legkülönösebb mozzanata a 16 éves, a tüntetők között vonuló áldozathoz kötődik, aki a demonstráció közben elájult, majd a kórházban halálos szívrohamot kapott. A fiatalember pár évvel korábban szívátültetésen esett át, a műtétet a szívátültetést Bulgáriában meghonosító, az ország egyik legismertebb orvosának számító, roma származású Alexander Csirkov végezte el.