A szombati pápai audiencián Dúl Géza, a Magyar Katolikus Püspöki Kar cigánypasztorációs referense vezette a magyar küldöttséget. A Magyar Kurír megkérte, beszéljen a zarándoklatról.

Az audienciáról készült felvételek arról árulkodnak, hogy igazán örömteli találkozás zajlott le a pápa és a cigányok között. Hogyan élték meg a magyar résztvevők?

 Lelkesen vettek részt a találkozón, magával ragadta őket az örömteli hangulat. Nagyon élénk kommunikáció alakult ki a pápa és a cigányság között. Reagáltak a gondolatokra, látszott, hogy értették, ujjongva, tapssal fogadták a Szentatya szavait. A magyar zarándokok élménybeszámolóiból érezhető volt, milyen nagy megtiszteltetés volt ez számukra, érezték az egyház megbecsülését és ez nagyon jólesett nekik.

Kik voltak a magyar meghívottak?

Arra törekedtünk, hogy minél több egyházmegye képviseletében legyen jelen valaki. Olyan embereket szerettünk volna elvinni, akik aktívan részt vesznek az egyházmegyékben a cigánypasztorációban: a Szeged-Csanádi, az Egri, a Kaposvári, a Váci Egyházmegyéből jöttek velünk heten, ketten Gilvánfáról, ketten pedig a Kárpátaljáról érkeztek.

Nagy érdeklődés övezte a cigányság részéről a zarándoklatot. Miről árulkodik ez?

A találkozó jóval kisebb mértékűnek indult és végül több mint kétezer ember vett részt rajta. Az eredeti helyszín kicsinek bizonyult, az audienciát át kellett tenni a VI. Pál terembe. Nagy szomjúság van a cigányságban az iránt, hogy megtalálja a helyét az egyházban. Ceferino boldoggáavatása, a 2006-os vatikáni konferencia a cigány származású papokról, szerzetesekről, és a mostani audiencia is arra utal, hogy az egyház figyel rájuk, ők pedig örömmel keresik és találják meg helyüket az egyházban.

Négy tanúságtétel hangzott el az eseményen. Kik voltak a tanúságtevők?

Hallhattuk egy cigány származású szerzetesnő, Atanazia nővér gyönyörű tanúságtételét. A szlovákiai Bártfán, a cigánytelep szélén működő szalézi központot mutatta be, amelynek részei a Ceferino-templom, az óvoda, az általános iskola, a szakiskola. Ez a szentéletű szerzetesnő szinte kiimádkozta mindezt, hivatásának érezte létrejöttét. Egy hatgyermekes édesanya a Szentatya szavaival összecsengve beszélt arról, hogy gyermekeit egy olyan világban szeretné felnevelni, amelyben nem részesülnek kirekesztésben. A pápa beszédében egy új világot, egy új történelmet vetített előre. Egy olasz fiatal arról tett tanúságot, hogy elkötelezetten szeretné építeni azt az új világot, ahol cigányok és nem cigányok testvérként élnek együtt, és Ceija Stojka, a cigány holokauszt túlélője is beszélt a jelenlévőkhöz.

A pápai fogadás egy zarándoklat keretében jött létre. Milyen eseményeken vettek még részt?

A szombati napon a pápai fogadással kezdődtek az események. Délután a Szent Egyed közösség San Bartolomeo-templomában részt vettünk egy liturgián, majd egy ünnepségen. A templomban a vértanúk oltárán elhelyezték Boldog Ceferino rózsafüzérének egy darabját. Ezt követően az Isteni Szeretet Édesanyja templomába mentünk el. Ez egy kegyhely, különleges szabadtéri kápolna, nincsenek falai, nincs teteje. Az oltára egy katlanszerű mélyedésben van, mellette Boldog Ceferino cigány vértanú szobra látható, amely azt mintázza, hogy a vértanúk vére a keresztények vetése. Ceferino halálának pillanatát ábrázolja kezében a rózsafüzérrel. Mint egy fa, növekszik ki a magból a százszoros termés. A szentmisét a helyi ordinárius vezette, jelen volt Vegliò érsek, a Vándorlók és Utazók Lelkigondozásának Pápai Tanácsa elnöke.

A Szentatya beszédének különleges része volt, amikor szinte felajánlotta Európát, az európai kulturális sokszínűséget a cigányság részére. Hogyan értékeli ezt, milyen lehetőséget lát benne?

Ez az elem az eddigi évtizedekben ilyen jelentős hangsúllyal nem szerepelt a cigánypasztorációs találkozók, illetve a pápai beszédek témái között. A cigánypasztorációval kapcsolatos egyházi megnyilatkozások általában arról szólnak, hogy az egyház milyen kapcsolatban van a cigánysággal, illetve az utóbbi években megjelent az az elem is, hogy maga a cigányság hogyan járulhat hozzá ehhez a kapcsolathoz. A pápai megnyilatkozások általában a cigányságnak küldtek üzenetet. Most azonban XVI. Benedek pápa Európához szólt: ezt a kontinenset meghatározza a többi kultúrához, többek között a cigánysághoz való kapcsolata. Új szemléletről árulkodik ez az üzenet. Az európai többség önmagát értelmezheti oly módon, ahogyan a Szentatya Isten tervét jelöli meg Európa számára: Európa lényegéhez tartozik a sokféle kultúra, a kultúrák gazdagságának elfogadása. Nem arról van szó itt, hogy mi teszünk valami jót a cigányság felé, hanem mi magunk leszünk gazdagabbak azáltal, hogy befogadjuk azokat az embereket, akik a cigány kultúrában szocializálódtak.

A Szentatya ezzel megfogalmazta a keresztény emberek fontos küldetését, hogy formálják maguk körül ezt a fajta befogadó kultúrát. Milyen tervekkel érkeztek haza?

A cigánypasztoráció mindenféleképpen két irányban hat. Aki jól ismerte fel a feladatát, eddig is ily módon cselekedett. Fontosnak tartjuk, hogy nem csak a cigányság felé kell fordulnunk, hanem kapcsolatot kell megteremtenünk cigányok és nem cigányok között. Most új hangsúlyt kapott az a feladat, hogy Európát befogadóvá tegyük a cigányság felé. Európát éppen az teszi Európává, hogy magába fogad mindenféle kultúrát. Mi magunk is azon a nyomon vagyunk, hogy a többségi társadalomra szeretnénk hatni. Van egy műsorunk a Mária Rádióban, amelyet az egyházhoz közel álló emberek hallgatnak. Szeretnénk segíteni az ő gondolkodásuk formálásában: keresztény emberként legyenek képesek a befogadásra. Igyekszünk megmutatni a cigányság értékeit, a kultúrájuk szépségét, hogy elfogadható legyen mások számára, megnyíljon előtte a szívük.

A magyar EU-elnökség idején az Európai Unióban sürgetik a roma stratégia kidolgozását. Mennyire tudja az egyház hallatni a hangját a témában?

A Szentatya ezzel a beszédével tulajdonképpen hozzászólt ehhez a kérdéshez és jelezte az egyház szerepét. Az Unió és az egyház között van kapcsolat, sokszor meghívnak minket is a konferenciákra előadónak, résztvevőnek. Az Európai Unió értékeli a cigánypasztorációt, a Vatikán cigánypasztorációval foglalkozó munkatársai kapcsolatot tartanak az uniós intézményekkel. A Szentatya nem véletlenül említette beszédében, hogy egy Atya gyermekei vagyunk, tehát egymás testvérei kell, hogy legyünk. Az egyház sokat segíthet a cigányokkal való kapcsolat építésében, mert a cigányság odafigyel a szavára, hiteles szónak tartja. Az intézmények szintjén jól látható, hogy pusztán pénzzel nem lehet megoldani a problémákat még akkor sem, ha jó szakemberek megfelelően osztják el a keretet. Nagyon fontos az emberi méltóság kérdése. Az az ember képes integrálódni, aki ráébredt emberi méltóságára: ebben pedig sokat segíthet az egyház.