A romák helyzete az elmúlt húsz évben Magyarországon fokozatosan romlott. A fordulat az EU, a tagországok kormányai és a helyi önkormányzatok mellett döntően a cigányságon áll vagy bukik.

hvg.hu: A borsodi cigányvajda, Lakatos Attila korábban nyilatkozta a hvg.hu-nak, hogy a társadalom „nagy okosai” tudni sem akarnak a romákról. A cigánytelepek lakói húsz év alatt szinte mindent elvesztettek, felnőtt úgy két generáció, hogy nem tudják mi az iskola, mi a munka. Elengedték a kezüket, nem törődött velük senki. Ön szerint a politikusok és a romaszervezetek kellően képviselik a cigányságot, hozzá tudnak járulni az integrációjukhoz?

Járóka Lívia:  Sajnos van benne igazság, a romák mutatói az elmúlt húsz évben Magyarországon - de szerte Európában - fokozatosan romlottak. A romák többsége ráadásul olyan hátrányos helyzetű kistérségekben, aprófalvas településeken él, amelyek az elmúlt években folyamatosan épültek le.

A vidéki életminőség javítására fordított összegek és az e célból lehívott uniós források jelen pillanatban elégtelenek a leszakadás megállítására, és az előző kormány számos intézkedése – mint a helyi iskolák megszüntetése, a vasúti szárnyvonalak leépítése, vagy a posták kiszervezése – tovább súlyosbította e kistelepülések helyzetét. Az ilyen térségek fejlesztését elsődleges prioritássá kell tenni, hiszen már a jelenlegi életminőség szinten tartása is rengeteg pénzt emészt fel, hosszú távon pedig az össztársadalmi kohézió megbomlásával fenyeget.Az integráció tekintetében az állami intézmények mellett rendkívül fontos szerep hárul a civilszervezetekre is, hiszen minden átfogó, több szakterületet és széles földrajzi térséget átölelő programnak döntő kritériuma, hogy helyi szinten miként sikerül azt megvalósítani.

A programok tervezése, végrehajtása és ellenőrzése terén sokkal hatékonyabban kellene működnie a romaszervezeteknek. Ehhez szakmai és anyagi értelemben is nagymértékben meg kell erősödniük. A másik kulcskérdésnek a politikai és intézményi függetlenséget tartom, hiszen ezek hiányában voltaképpen nem is beszélhetünk igazi civilszervezetekről. Rendkívül visszásnak tartom például, ha egyazon szervezet felel a végrehajtásért és értékelésért, hiszen utóbbinak éppen a kritikai szemlélet lenne a legfontosabb feltétele.

A romák integrációjával foglalkozó civilszervezeteknek nehéz hozzáférni az uniós forrásokhoz a kezdőtevékenységek pénzügyi nehézségei miatt, de azért is, mert kevesen vannak, akik jártasak a pályázati tervezésben és az összetett támogatási rendszer nyomon követésében. Ráadásul a programok eddig sokszor éppen a szándékkal ellentétes hatást váltottak ki: a romák még inkább a települések vezetőitől váltak függővé. Tekintve, hogy legalább hat-hét évbe telik, amíg a cigánytelepen is érezni lehet majd az Európai Roma Stratégia hozta változásokat és igazán komoly előrelépésről pedig csupán 25-30 év távlatában beszélhetünk, én úgy gondolom, hogy az állami szerveknek és a választott közhatalmi szerveknek kell játszaniuk az elsődleges szerepet, hiszen ez egyrészt alkotmányos kötelezettségük, másrészt pedig civilszervezetek jönnek-mennek, de a kormányok és önkormányzatok folytonosak.

hvg.hu: Többször látogattunk már el cigánytelepekre, az elkeseredettség mellett sajnos az érdektelenséget is láttuk. A házak udvarain ledöngölt, megműveletlen földek, s mikor kérdeztük, miért nem ültetik be haszonnövényekkel, a válasz az volt, olyan kicsi a terület, hogy nem érdemes rajta gazdálkodni. Több iskoláskorú gyermekkel is beszélgettünk, akik a tanulás helyett inkább az iskolakerülést választják, mondván, ők úgysem fognak tudni elhelyezkedni sehol. Hogy lehetne ön szerint a cigányságot integrálni, szocializálni?

J.L.: Az integráció nehéz, hosszadalmas és kétirányú folyamat. Az Európai Roma Stratégia kapcsán azt szoktam mondani, hogy a siker csak tíz százalékban múlik az Európai Unión. Húsz százalék áll a nemzeti kormányokon, újabb húsz a helyi önkormányzatokon és a fennmaradó, tehát döntő ötven százalékban magukon a romákon múlik a siker. Ehhez egy hiteles, szakmailag felkészült roma vezetői rétegre van szükség, arra, hogy mindenekelőtt a kilátástalanságból fakadó fásultságot sikerüljön legyőzni.

Fotó: MTI

Ebben óriási szerepet játszhatnak a roma értelmiségiek, akik tudásukat nem csupán szakmai feladataik teljesítésére kamatoztatják, hanem ezen felül közösségteremtő és közösségformáló tevékenységet is végeznek, akik szaktudásuknak, tapasztalataiknak megfelelően segítik a többiek életét, és példaképként szolgálnak közösségeik számára, megmutatva a társadalmi felemelkedés, boldogulás lehetőségeit. Mindenképpen támogatni kell, hogy a tanult romák szerepet vállalhassanak közösségeik életében, nem feltétlenül politikusként, hanem szervezőként, tanárként, orvosként, vállalkozóként, illetve bármilyen egyéb módon.

hvg.hu: Lakatos Attila mesélte, hogy Edelényben működik egy alapítványi óvoda, ahol a cigánygyerekek mindent ingyen kapnak.  Ennek ellenére a szülők a gyerekeket nem viszik óvodába, mert nem tudnak reggel felkelni. Ahogy a vajda mondta, „amit a gyerek hétköznap megtanul az iskolában, azt a hétvégén kiölik belőle.” Sőt, az egyik fórumon elmondta, ha adnának neki egy üresen álló laktanyát és háztáji állatokat, akkor egy bentlakásos iskolában még az ország legrosszabb cigánygyerekeit is  -- az általános műveltség megszerzése mellett, --megtanítanák az állattartás csínjára-bínjára és rászoktatnál őket a rendszeres munkára. …Mire van szükség ahhoz, hogy összefogják a közösséget, a gyerekeket tanulásra ösztönözzék, és ki tudjanak nevelni egy roma értelmiségi réteget?

J.L.: Különösen olyan gyermekek esetében, akiket az otthoni környezetük és családjuk kevéssé ösztönöz a tanulásra, döntő jelentőséggel bír az óvodai előkészítés. Ma Magyarországon több az óvodai férőhely, mint az elhelyezendő gyermek, a helyek egyenetlen eloszlása miatt azonban éppen a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben nem működnek óvodák és bölcsődék. A rászoruló gyermekek így egyáltalán nem, vagy csak későn jutnak el óvodába, pedig a kutatások szerint az iskola-előkészítés elmaradása nagymértékben megnöveli annak valószínűségét, hogy a gyermeket gyógypedagógiai tagozatokba irányítsák át, illetve, hogy később korai iskolaelhagyóvá váljon. Az önkormányzatokat rá kell szorítani a törvényi kötelezettségeik betartására, így a védőnői, a bölcsődei és az óvodai szolgáltatás nyújtására, de ehhez a megfelelő forrásokat is biztosítani kell számukra. Rendkívül támogatandónak tartom e tekintetben a magyar kormány tervét, hogy hároméves kortól kötelezővé tegye az óvodai oktatást, ezen felül alternatív megoldást jelenthet az otthoni napközi intézménye, amelyet szintén bővíteni kell.

hvg.hu: A szocialisták szerint a kormány megtéveszti az Európai Uniót és a magyar közvéleményt, amikor a romaintegráció támogatását hangoztatja.  Az MSZP arra hivatkozik, hogy csökkent a kisebbségi önkormányzatok létszáma, működési költségeiket megnyirbálták, a tankötelezettség korhatárának leszállítása pedig a cigányság egy részének jövőjét veszélyezteti.

J.L.: A jelenlegi magyar kormány volt az első a tanácsi elnökségek sorában, amely teljes mértékben felvállalta egy uniós szintű stratégia megalkotását a romák társadalmi befogadása érdekében, az elnökségi program egyik kiemelt prioritásaként. A stratégia uniós kerete három pillérre épül majd: az első az én európai parlamenti jelentésem, a második pedig a bizottság április 5-i közleménye volt, a harmadikat pedig várhatóan június 24-én fogja felállítani az állam- és kormányfők csúcstalálkozója. A magyar kormány azonban már eddig is többet tett az ügyben bármelyik európai kormánynál, kezdve Orbán Viktor vállalásától a szeptember 16-i brüsszeli csúcstalálkozón, a számos egyeztetésig és kétoldalú tárgyalásig és remélhetőleg az említett elnökségi dokumentumig, amely alapját képezheti egy hosszú távú összeurópai cselekvési tervnek.

Járóka Lívia és Balog Zsolt Fotó: MTI

A kisebbségi önkormányzatok helyzete és működése összetett kérdés. A tavaly ősszel megválasztott csaknem hatezer helyi kisebbségi önkormányzati képviselő egyrészt egy Európában egyedülálló érdekképviseleti rendszert jelent a romák számára. Másrészt látni kell, hogy a kisebbségi önkormányzatok kezdettől fogva szerepzavarban vannak Magyarországon. A kisebbségi törvény értelmében ugyanis a helyi kisebbségi önkormányzatok a kultúra és az identitás körébe eső kérdésekben rendelkeznek jogosítványokkal, ezzel szemben a romák túlnyomó többsége a szociális jogaik érvényre juttatását, munkahelyteremtést, lakásellátást és egyáltalán, az életminőségüket meghatározó mindennapi gondjaik enyhítését várják el a cigány önkormányzatoktól, holott ehhez sem a megfelelő jogszabályi felhatalmazással, sem pedig emberi és anyagi erőforrásokkal nem rendelkeznek. A szociális helyzet javítása, illetve a direkt, vagy bújtatott segélyezés a tűzifától a tanszereken át a gyógyszerekig – magyar állampolgárokról lévén szó –nem a cigány kisebbségi önkormányzatok feladata, hanem, rászorultsági alapon, a települési önkormányzatoké.

hvg.hu: Brüsszelben megszavazták az ön  romastratégiáról szóló előterjesztését, mennyire sikeresen tud ehhez csatlakozni Magyarország?

J. L. : Magyarországnak – az Európai Unió többi tagállamához hasonlóan –2011 végéig be kell nyújtania az Európai Bizottság részére egy tízéves romaintegrációs stratégiát, amelyet a testület először a benyújtást követően, majd pedig évente értékel majd. A magyar kormány által soros elnökként bemutatott szakmai ajánlások nagymértékben egybevágnak az európai parlamenti jelentés javaslataival; ezek közül talán a legfontosabb alapelv, hogy az összes szakpolitika, így az oktatás, foglalkoztatás, lakhatás, és egészségügy területén egyidejűleg működő, összetett programokra van szükség, amelyek figyelembe veszik a társadalmi kirekesztés területi jellegét, azaz a leghátrányosabb helyzetű kistérségekre koncentrálnak.

A javasolt "válságtérkép" várakozásaink szerint egyrészt megmutatja majd, hogy mikrotérségi szinten a legkülönbözőbb társadalmi hátrányok egymást fedő szegénységtérképeket rajzolnak ki, másrészt segíthet fókuszálni és hatékonyabbá tenni az uniós és nemzeti források felhasználását. Erre többek között éppen a feszültségek oldása végett is szükség van, hiszen világos, hogy az alacsony oktatási színvonalhoz, a munkanélküliség kiugró mértékéhez, vagy a közlekedési infrastruktúra fejletlenségéhez hasonlóan a társadalmi konfliktusok is éppen ezekre a leszakadó térségekre jellemzőek, és egyenes összefüggésben állnak a társadalmi-gazdasági helyzettel. Ezért itt tűzoltásszerű fejlesztési beavatkozásra van szükség, hiszen a helyzet megoldatlansága a feszültségek további éleződéséhez vezethet, túlterhelheti a költségvetést és gátolhatja a társadalmi fejlődést.