Budapesten a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi felzárkózásért felelős áKeresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat alapításáról írtak alá március 17-én egy dokumenllamtitkárságán.

A magyar jezsuiták 2010. július 31-én kinevezett új tartományfőnöke két hétig Rómában tartózkodik, hogy társaival, a világ különböző földrészein élő, közelmúltban kinevezett provinciálisokkal együtt továbbképző tanfolyamon vegyen részt. A kollokvium során megismerkednek a vatikáni dikasztériumokkal, valamint alkalom nyílik a tapasztalatcserére is.

A nemrég kinevezett rendfőnök az interjúban elmondta, hogy a jezsuita rend Szent Ignác óta missziós rend: igyekszik elmenni olyan területekre, ahol az egyház még nem találta meg a helyét. Amikor egy missziós terület elkezd működni, akkor átveszi a helyét az egyházmegyében működő struktúra. A Szentatya az általános rendgyűlésük alkalmával, három évvel ezelőtt megerősítette ezt a küldetést.

Elmondta, hogy az európai provinciálisok októberi konferenciáján két fontos működési területet jelöltek ki. Az egyik, hogy a gyorsan szekularizálódó európai környezetben meg kell keresni az új evangelizáció praktikus, hosszú távon működő, hiteles, együttműködésre épülő útjait. A rend, a Szentatya útmutatása nyomán is, elsősorban az egyház határterületén élő, egyre nagyobb létszámú rétegekhez, korosztályokhoz szeretne szólni, akik neveltetésük során nem találkoztak az egyházzal, de nyitottak felé.

A másik nagy terület a vallások közti párbeszéd. Nyugat-Európában meghatározó az iszlámmal való párbeszéd kérdése. Forrai Tamás hangsúlyozta: az elmúlt hónapok észak-afrikai eseményei, a hatalmas menekültáradat megerősítette, hogy milyen fontos kérdés ez. Elmondta, hogy nálunk nincs jelen ilyen súllyal az iszlám, hasonló horderejű kérdés viszont a magyar cigányság kérdése: hogyan tudunk kezdeményezőek lenni a megsebzett cigányság felé, a sok valós társadalmi konfliktus közepette. Hogyan tudjuk valóban beemelni a magyar cigányságot a növekedésbe, kulturális fejlődésbe? Az elmúlt húsz év szerinte elvesztegetett idő volt. Csak együttmunkálkodással, a cigány értelmiség helyzetbe hozásával lehet előre haladni. Vallja: keresztényként az a feladatunk, hogy legyen olyan keresztény, cigány származású értelmiség, amely hajlandó felelősséget vállalni a roma közösségekért, és hajlandó beemelni a párbeszédbe a keresztény értékeket.

Forrai Tamás a jelen problémáiról is beszélt az interjú során. Jelenleg a hangadó cigány értelmiség két szélsőség köré rendeződik. Az egyik asszimilálódni akar, el akarja felejteni a keserű múltat. Ez a beolvadás azonban értékvesztés, és nem segíti a probléma megoldását. A másik szélsőség az elmúlt nyolc év liberális politikai demagógiáját, egy agresszív, párbeszédre nem képes politikát képvisel, amely szerint a többségi nemzet az oka minden bajnak. Hangsúlyozza, hogy meg kell szólítani azokat, akik nyitottak a párbeszédre. A magyar cigányságnak vannak erős egyházi alapjai, olyan értékei, amelyek mindenki számára fontosak. Nagyon erősen megjelenik például náluk a család összetartó ereje.

 
Az oktatást tartja a fő területnek, ahol lépni kell. Két héttel ezelőtt a négy történelmi egyház képviselői aláírtak egy megállapodást: létrehoznak egy roma szakkollégiumi hálózatot, a négy egyház négy helyszínen, de közös célokkal. Olyan bentlakásos kollégiumok lesznek, ahová különböző helyekről jönnek egyetemisták, főiskolások, és maga a kollégium többlet szakmai képzést ad nekik. Elmondta, hogy már a konkrét tartalmi előkészítésnél tartanak, szeptemberben indul a program. A jezsuiták Budapesten, a görög katolikus egyház Miskolcon, a református egyház Debrecenben, az evangélikus egyház Nyíregyházán hoz létre egy-egy intézményt, ez utóbbi talán csak a következő évben. Fontosnak tartja megjegyezni, hogy nem ez a szegregáció. A szegregáció az, ha valakit alternatíva nélkül belekényszerítenek valamibe; ellenben ők olyan minőséget, ösztöndíjrendszert, tanulmányi programot kínálnak, ahová várják azokat a cigány fiatalokat, akik elkötelezett keresztény értelmiségi réteget szeretnének képezni.

A jezsuita rendfőnök pozitívan látja a jövőt: az elmúlt félév meghatározó tapasztalata számára, hogy az elmúlt húsz évben talán most van a legnagyobb hajlandóság az együttműködésre. Megtapasztalták, hogy az egyházi közösségek, civil csoportok külön-külön gyengék, valódi együttműködés által azonban egy újfajta hálózatépítés kezdődhet. Bízik benne, hogy ez az együttmunkálkodás más területeken is komoly gyümölcsöket terem majd.

A teljes interjút itt hallgathatja meg.