A Pest Megyei Roma Szervezet által megszervezett csendes megemlékezésen felelevenítették a két évvel ezelőtti eseményeket, majd Oláh József a Pemerosz elnöke mondott beszédet.
Alábbiakban Oláh József beszédét olvashatják:
Tisztelt Megemlékezők!
2009. február 23-án virradóra, Tatárszentgyörgyön különös kegyetlenséggel kivégeztek egy fiatal férfit és ötéves kisfiát. Megtervezett támadássorozat része volt ez a gyűlölet-bűncselekmény, amelyben az áldozatok kizárólag származásuk miatt váltak áldozattá.
Ma nem csak a 
Tatárszentgyögyi 2 évvel ezelőtti tragédia áldozataira, hanem azokra is emlékezni kell, akiket az elmúlt két évben rasszista halálosztók gyilkoltak le az ország kistelepülésein, a faluszéleken.
Sajnos tapasztaltuk, nem jelent meg össznemzeti közfelháborodás a romák ellen elkövetett gyilkosságok ügyében!
A két évvel ezelőtt elindult a gyilkolásnak egy olyan filozófiai megalapozása, amely csaknem immunissá tette a magyar társadalmat a romák elleni bűncselekményekkel szemben!
Nem érzékeltük a nagy közfelháborodást – sem politikustól, sem az egyházaktól, sem a művész világtól, sem pedig a többségi társadalom civilszektorától - annak ellenére, hogy menekülő kisgyerekekre, ágyban fekvő fiatal lányra, idősekre, betegekre, családfenntartókra, és édes anyákra lőttek aljasul, hidegvérrel. A kérdés, hogy a magyar társadalom egyes tagjai megértik-e, hogy ha a megbélyegzés ellen nem lépnek fel, akkor a romák utáni következő célpont talán a hajléktalanok, más kisebbségek, vagy netán ők maguk lehetnek?
Ez a tespedtség, határozatlanság és cinkosság jellemezte a 66 évvel ezelőtti közállapotokat is, és ennek lett iszonyú következmény a Duna-parton árván sorakozó cipők sokasága, és számtalan vagon útja a pusztulás, a megsemmisítés felé!
Tisztelt emlékezők!
Nem engedhetjük elfelejteni!
Nem engedhetjük elfelejteni azt a hangulatot, azt a bizonytalanságot, azt a bizalmatlanságot, azt a félelmet, amely jellemezte akkoriban ezeknek a települések perifériáján megtalálható szegregált utcák lakóinak lelki világát!
Ez nem csak a mi félelmünk volt, de ugyanúgy rettegtek azok a települések lakói is, ahol számottevően sok cigány ember élt, mert a nagy bábeli zűrzavarban és feszült légkörben, ők is áldozatoknak érezhették magukat.
Ezen a ponton el kell, hogy mondjam, hogy számos településen,- a dabasi kistérségben - így itt Kakucson is meg kellett szerveznünk a magunk járőrségét, hogy a szegregátumokban élők nyugodtabban hajthassák álomra a fejüket, biztonságba érezhessék magukat.
Az önkéntes roma járőrszolgálatok jelenléte bár tompította a félelmet, és a bizonytalanságot, mégsem tudta teljes mértékben kiűzni a fejekből és a szívekből a rémületet, mert ahol megjelentünk láthattuk, hogy virrasztottak az emberek.
A hangulat pattanásig feszült, de mi megpróbáltuk hideg fejjel kezelni a kialakult helyzetet, és a polgárőrséggel, a pest megyei és dabasi rendőrséggel együttműködve sikerült a megfelelő mederben tartanunk a dolgot. A dabas térségi cigányok – így a kakucsi cigányok is - kéz a kézben megmutatták, hogy a szélsőségesekkel ellentétben, emberi módon is lehet viselkedni. Akkor is, amikor fizikai megsemmisítés árnyéka telepszik ránk!
Az meg végképp elkeserítő volt, hogy a média nem az önkéntes roma járőrök és faluvédők pozitív munkájától volt hangos, hanem azokkal a „fekete, vagy sötét színű” autókkal volt szolidáris akiket egy-egy alkalommal megállítottak!
Igen, mi is azt valljuk, hogy az önkényeskedésnek nem szabad teret adni, egyrészt nem helyes, másrészt attól retteghettünk, hogy ezért újabb bűnbakot képezhetett a társadalom, és az etnikai gyilkosság sorozat ténye eltörpülhet mind emellett, illetve tovább gyűrűzik egy kilátástalan etnikai identitású polgárháborúba!
Félelmünk több alkalommal beigazolódni látszik napjainkban is, mert amikor egy közösség védelmére alkotott törvényt hoznak napvilágra és történetesen az önmagukat megvédeni akaró cigányok ellen alkalmazzák indokolatlanul- lásd a híradásokat – akkor kijelenthetjük, hogy sajnos megalapozottak voltak félelmeink.
A hatóságokból történő kiábrándulásból tovább fejlődött bizalmatlanság- lásd Tatárszentgyörgy – és a félelem együttesen, kialakított egy önvédő mechanizmust és filozófiát, amelyet csak egy hajszál választott el az etnikai konfliktustól.
Ennek a konfliktusnak a megelőzésében jelentős szerepet játszott számos helyi roma vezető jelenléte és a romák bölcs hozzáállása!
Szerepet játszott a bátor kiállás, a nemzeti érzés, és a béke iránti vágy, ami a cigány emberek génjeiben oly mélyen megtalálható!
A cigányok országos viszonylatban bebizonyították, hogy a fizikai megsemmisítés ellenére pacifisták, és a békés megoldások hívei.
A fizikai fájdalomtól, nagyobb fájdalmat és mélyebb sebet ejtett a cigányok szívében és tudatában az a jelenség, amelyet közönynek hívnak!
A társadalmi közöny- hasonlóan a 66. évvel ezelőtti társadalmi hangulatokhoz – óriási mértéket ölt, amely egyszer és mindenkorra megtanította a magyarországi cigányságot arra, hogy védtelen és kiszolgáltatott! Árva és megalázott!
A magyarországi romák ellen elkövettet sorozat gyilkosságok új történelmet írtak, de a több évtizeddel ezelőtti beidegződött félelmek kerültek felszínre. Mind azon által megmutatta, hogy a magyar társadalom és demokrácia sebezhető és manipulálható.
Mindannyiunknak ezért vigyáznunk kell továbbra is méltóságunkra, önmagunkra, tanulva a történelmi traumákból, és a két évvel ezelőtti tragédiákból.
Mert nem csak a cigánymagyarokat érte támadás e honban, hanem az egész magyar társadalmat, és az emberi méltóságot!
