Akit érdekel, hogy a romák sorsát miként befolyásolják ők maguk, és hogyan alakítja azt a többség, annak érdemes elolvasnia az új tanulmánykötetet.
Feischmidt Margit szociológus, az Etnicitás. Különbségteremtő társadalom című tanulmánykötetet szerkesztője szerint a közép-európai etnikai viszonyokra két strukturális kényszer hat nagyon erősen. Az egyik abba az irányba, hogy a kisebbségek és a többség viszonya hierarchikusan szerveződjék – ebben a helyzetben van a közép-kelet-európai romák jelentős része, függetlenül attól, melyik országban élnek. A másik típusú kényszer a párhuzamos szerveződés irányába tolja a kisebbségeket. Utóbbin a kutató azt érti, hogy van egy etnopolitikailag szervezett, sajátintézményekkel rendelkező kisebbség, amelyik párhuzamos társadalmat alkot a nemzeti társadalomhoz képest. Ennek példái a Kárpát-medencei környező országokban élő magyar közösségek - mondta a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa.
A nagyvilágban is nagyjából ez a két meghatározó strukturális képlet létezik a kisebbségek esetében – mondta Feischmidt Margit. A szociológus azonban fontosnak tartja, hogy lássuk, hogyan lehet ezektől a kényszerektől elszakadni, Ezzel foglalkozik említett kötet kulturális politika és az etnicitás láthatóvá tétele című fejezete is.
A szociológus szerint a strukturális kényszerből való kitörés leggyakrabban járt útja az önkéntes asszimiláció: sok kisebbségi ezzel akarja elérni, hogy a többség tagjaként legyen elismert, vagyis az etnicitás láthatatlanná tételét választja. A kötet utolsó része azonban épp azt próbálta megmutatni, milyen kísérletek vannak a társadalomban arra, hogy a kisebbségiek láthatóvá tegyék etnicitásukat. Ennek módja például a zene vagy a képzőművészet. A kutató szerint van egy olyan roma elit, amelyik az etnicitást úgy teszi láthatóvá, hogy közben nem kell az említett strukturális kényszereknek alávetnie magát.
Feischmidt Margit legutóbbi kutatását egy európai keretprogram részeként végezte, amely során kollégáival általános iskolát elhagyó kisebbségi gyerekeket vizsgáltak; Romániában, Magyarországon és Szlovákiában romákat, hat nyugat-európai országban pedig második generációs bevándorlókat. Feischmidt Margit egy baranyai kisvárosban végzett kutatást, ahol azt látta a roma gyerekek erőteljesen törekednek rá, hogy nemzedéktársaik elfogadják őket, a többségiek ne a másságukat lássák, hanem az azonosságukat. Másfelől a szociológus azt látta, hogy a vizsgált iskolásoknak meg kell küzdeniük a különbségteremtő, illetve különbségtevő tapasztalatokkal, amelyek körülveszik őket a helyi társadalomban. „Létezik ebben az országban, hogy az iskola felerősíti azokat a diszkriminációs tapasztalatokat, amelyek körülveszik a tizennégy éves gyerekeket” – mondta a tanulmánykötet szerkesztője.
Feischmidt Margit szerint a könyv egyik legfontosabb üzenete benne van a címében is: a kötet az etnicitással kapcsolatos különbségteremtésre kívánja felhívni a figyelmet, illetve bemutatni annak menetét. „Például 'a cigányt' társadalmi értelemben nem csupán a cigányok teremtik - ez egy társadalmi kreálmány, amelyet a többség és a kisebbség egyaránt létrehoz. Azt azonban látni kell, hogy a következményeit többnyire nem a többség, hanem a kisebbség, tehát a cigány szenvedi el, akit azonosítanak ezzel a kategóriával” – mondta az MTA munkatársa. Feischmidt Margit szerint mindenkinek el kellene gondolkodnia azon, hogy - akár intézményi, akár magánemberi szerepében – hogyan járul hozzá a hátrányos helyzetbe kerülő "cigánynak" a létrehozatalához.
