Bár 2050-re a 8 millióra fogyott lakosság 15 százalékát adják, és irgalmatlanul magas közöttük a munkanélküliség, a szakemberek szerint a roma társadalom nem jelent plusz veszélyt a nyugdíjrendszerre.

Kis híján duplázódik a cigányság létszáma 1991 és 2021 között – ebben többé-kevésbé mindenki egyetért. Abban már kevésbé, hogy mi lesz a következő 30 évben, illetve mennyi az annyi (értsd: a romák száma), miként alakul a magyar roma népesség aránya, miképp hat a nyugdíjrendszerre, ha évtizedek múltán sokkal többen várnak majd nyugdíjra, miközben a befizetők tábora egy sorvad. A válasz egyébként az, hogy nem eszik olyan forrón a demográfiai kását. Legalábbis olyan forrón nem, mint ahogy azt Pokol Béla gondolja. A jogászprofesszor ugyanis azt vizionálja, hogy 2050-re 7 millióra fogy a magyar, és ennek a népességnek harmada nem is magyar, hanem cigány lesz. Márpedig a romák között – érvelt Pokol – dühöng a munkanélküliség, aránya 80-90 százalékos. Azaz következtet Pokol, a cigányság kvázi feléli az ország nyugdíjkasszáját, és hosszabb távon pedig szép lassan többségbe kerül.

Mennyi a cigány annyi

A demográfiai kutatások azonban ellentmondanak Pokol jövőképének. Tény, 1893-ban a népszámlálás 65 ezer romát vett lajstromba, 1971-ben viszont már 320 ezer cigányt számoltak a statisztikusok, azaz nem egészen 80 év alatt ötszörösére nőtt a roma lakosság. (Megjegyzendő: ha egy népcsoport évi egy százalékkal növekszik, akkor 70 év alatt duplázódik). Ám 1991-re lassult a növekedés üteme, és 448100 főt számlált a magyarországi roma közösség, amelyik 2001-re 549700 fősre bővült. Azaz állapítja meg a roma népesség alakulásának előszámításáról készült legpontosabb kutatás, ökölszabályként mintegy 100 ezer gyermekkel lehet évente számolni. Így a 2011-es becslés 657600 romát valószínűsít (ennek igazságát a 2011-es népszámlálás bizonyíthatja), a 2021-es létszám pedig 774200 körül alakul.

Kevesebb pulya

Ezt elfogadva a kutatók (név szerint Hablicsek László, Kemény István) arra jutottak, hogy Pokol professzor vészdátumára, 2050-re a cigánynépesség mintegy 1,1-1,2 millióra rúg majd. Ugyanis a gyermekvállalási kedv a romák körében is csökken majd – jelenleg egy roma asszony átlagosan 3,1 csecsemőnek ad életet (ez az országos átlag kétszerese), 2020-ban viszont már csak 2,4-nek. Hogy ennek ellenére mégis hasonló ütemben gyarapszik majd a roma társadalom, annak az az oka, hogy növekszik a várható élettartam, a férfiak 62 év helyett talán 65-tel évvel is kalkulálhatnak, míg a nők 69 esztendős átlaga 72 évesre javul. (2001-ben a roma népesség – hiszen egy alapvetően fiatal közösségről van szó – átlagéletkora 26,1 év volt, a 2020-as várakozás 29,9 év, és 2050-re ez felcsúszhat 31-33 évre.) 

Néparány

Miközben persze a társadalom egésze fogy – 2010-vége felé először esett a lélekszám 10 millió alá – a számítások szerint mintegy 8-8,5 millió lehet az ország lakossága. (Emlékeztetőül: csak 1985 és 2006 között, a migrációt nem számolva mintegy 1 millió embert vesztett az ország.) Így a roma lakosság aránya mintegy 15 százalékra becsülhető 2050-ben (persze a fiatalság körében – 0 és 15 év között – az arány mintegy 24 százalékos lesz, ugyanis a jelenlegi mintegy átlagosan 1,5 százalékos termékenységi bázis 1-re csökken.) Ez persze nem azt jelenti, hogy egységesen oszlik majd meg a roma lakosság az országban: a 2021-es előrejelzések szerint négy régióban kell kiemelt koncentrációval számolni.

Romatérkép

Budapesten mintegy 103 ezerre ugrik majd a romák száma (1991-ben még 40400-ról tudott a statisztika). Közép-Magyarországon az 1991-es adat még 65800 fő volt, harminc évvel később viszont 173 ezresre becsülhető a térség roma népessége. Hasonló nagyságrendű létszámot  - 161300 főt – valószínűsít a kutatás az Észak-Alföldön is, itt az 1991-es „tömeg” 114500 fős volt. A csúcstartó persze – Borsod-Abaúj-Zemplénnek, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének köszönhetően – Észak-Magyarország lesz, ahol 215500 romával kalkulálnak 2021-ben.

Korán halnak

Összességében ez azt jelenti, hogy 2050-ben a mintegy 2,5 millió munkavállalóból minden hatodik roma lesz. Arról, hogy mennyire  valós veszély az, miszerint a nyugdíjkasszát – azonkívül, hogy a várakozások szerint pár évtizeden belül két eltartott jut majd egy dolgozóra, többek között azért, mert a munkaképes korú lakosságnak jelenleg is alig a fele dolgozik – még jobban megborítja a cigány népesség növekedésének üteme, megoszlanak a vélemények. Az alapképlet az, hogy míg egyre kevesebb a társadalombiztosítási kassza befizetője, egyre több a „pénzfelvevő”. Ám nyugdíjszakértők, például Simonovits András szerint, a roma lakosság nem jelent extra kockázatot, ugyanis egyrészt csökken a gyeremekek száma, másrészt a felnőttek arányaiban markánsan korábban halnak – azaz többségük nem éri el a normál nyugdíj-korhatárt, továbbá mivel a romák zöme nem dolgozik jelenleg sem, így is csak szegénységi nyugdíjra (a minimálbér felére, mintegy 36 ezer forintra jogosult).

Négy tényező

Ettől függetlenül a kérdés persze továbbra is kérdés marad: nevezetesen miként alakul a nyugdíjrendszer fenntarthatósága. A választ négy tényező adja ki, magyarázta Pogátsa Zoltán. Az első, hogy az állam miképp indexálja a nyugdíjakat. A közgazdász szerint ez a szempont kevésbé releváns, hiszen azt bármikor ki lehet jelenteni „felülről”, hogy a jövőben is mindenki kap nyugdíjat, csak éppen nagyon kicsit. A második faktor, azaz hogy hány nyugdíjas van, egy többé-kevésbé precízen kalkulálható adat, ugyanis ismertek a várható élettartamok, illetve az unió 65 évben állapította meg a nyugdíjkorhatárt. Ami alapján valóban eldől, hogy meddig húzza a nyugdíjrendszer az a foglalkoztatottak száma (azaz hányan fizetnek járulékot), illetve a bérek nagysága (magyarán: mennyi járulékkal kalkulálhat az állam).

Tudásgazdaság

Éppen ezért Pogátsa szerint Magyarországnak nagyon gyorsan szakítani kellene azzal, a középtávon is csúnya véget érő stratégiával, hogy kevés ember dolgozik (az aktív korú népességnek alig több mint 50 százaléka), lehetőleg minél olcsóbban. Úgyhogy a megoldás a foglalkoztatási- és a bérszint megemelése lenne, ez pedig egyetlen módon érhető el, figyelmeztetett a közgazdász, az oktatási rendszer átalakításával. Ugyanis a világon tőkefelesleg kering, és ez oda vándorol, ahol magas a képzettségi szint, és nagy hozzáadott értékkel dolgozó iparágakba lehet fektetni (ahogy ez Finnország, Írország, illetve a távol-keleti államokban történt). Ám Magyarországon az utóbbi 30 évben Pogátsa szerint leamortizálódott a szürkeállomány, és a kutatásfejlesztés sem állt túl fényesen (míg Nyugat-Európában az innovációs pénzek kétharmadát a versenyszféra állja, és egyharmadát adja az állam, addig Magyarországon épp fordított a helyzet). Nem véletlen, magyarázza a közgazdász, hogy a multik egy része a kevésbé tudásigényes termelését hozza ide, Magyarország egyfajta összeszerelő ország lett.

Nem a nyugdíj lesz a fő csapás

De az alapkérdésre, azaz a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára visszatérve, ha folytatódnak a jelenlegi trendek, és 2050-re valóban ilyen súlyosan torzul a nyugdíjkasszába befizetők és az onnan kivevők aránya, akkor Pogátsa szerint nem a nyugdíjrendszer lesz a fő kérdés. Ugyanis a kevés befizető nem csak kevés járulékot, de kevés adót (szja-t, fogyasztási és egyéb adókat) is jelent, magyarán a költségvetés rendkívül nehéz helyzetben lesz, és nagy kérdés, hogy ilyen pénzügyi feltételek mellett egyáltalán biztosítani tudja-e a közszolgáltatásokat.