Általános iskolai feladatellátási helyek tanulói megoszlása fenntartói típusonként. A statisztikai adatok az Oktatási Hivataltól származnak, a 2009/2010-es tanévre vonatkoznak.
A statisztikai adatok különböző eljárásokkal aggregálva lettek, fenntartó és egyéb szempontok alapján összesítésre és összehasonlításra kerültek. A főbb trendeket alább összegezzük:
Az adatok alapján 3404 általános iskolai feladatellátási hely (fh) létezett a 2009/2010 tanévben, igaz nem mindegyik működöt ténylegesen, néhány csak papíron működött, tanítás nem folyt, így tanulók sem voltak beiratkozva.
Az általános iskolák túlnyomó többsége, a 3404 fh 88,9%-a állami/önkormányzati fenntartású – az országos kisebbségi önkormányzatok 7 iskoláját nem számítjuk ide.
A fenntartói megoszlást az alábbi táblázat mutatja:
egyszerűsítve:
Az iskolák (fh-k) 6,79%-a, 231 iskola egyházi fenntartású, 4,08%-át, 139 iskolát pedig a magánszektor tart fenn . (Az országos kisebbségi önkormányzatok által fenntartott iskolákat nem soroltuk be egyik kategóriába sem, az egyéb kategóriába 1 fh tartozik – ez tulajdonképpen egyházinak számítható, de nem soroltuk be.)
Az általános iskola nappali rendszerű képzésére az adatkérés időpontjában, 2009 augusztusában 773 484 tanuló volt beiratkozva[1].
A tanulók összlétszámának megoszlását az alábbi táblázat szemlélteti:
Jól látható, hogy a tanulói megoszlás az intézményszám megoszlás trendjét követi, azaz a tanulók zöme, több mint 90%-a állami/önkormányzati fenntartású intézménybe jár, a magánszektor által fenntartott intézményekbe jár a legkevesebb tanuló, az összes 1,6%-a, s közel 6,5%-nyi diák látogatja az egyházi fenntartású intézményeket.
A tanulói megoszlás a fő vizsgálati szempontok alapján a következő képet adja az intézményekben:
A hh és hhh tanulók legmagasabb arányban az állami/önkormányzati intézményekbe járnak. Az ilyen tanulók aránya az országos átlagnál valamivel magasabb az iskolák zömét adó önkormányzati intézményekben, ami nem meglepő, hiszen az összes tanulónak a több mint harmadát kitevő hátrányos helyzetűek aránya jóval (harmadával) alacsonyabb az egyházi intézményekben, és még alacsonyabb (felével) a magánszektor által fenntartott intézményekben.
A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya az egyházi intézményekben alig valamivel több, mint az országos átlag harmada, és ellentétben a fenti hh trenddel, még a magánszektor intézményeiben is másfélszer magasabb a hhh tanulók aránya az egyháziakénál. Azaz az egyházi intézményekben csak elvétve találunk hhh tanulót. Ezt a trendet nem befolyásolja a hh tanulók viszonylag magas aránya ezen intézménytípusban, hiszen önmagában is felveti a hh kategória érvényességének és igazságosságának kérdését az, hogy az összes tanuló több mint egyharmada hátrányos helyzetűnek számít az általános iskolai intézményfokon.
Jól látható a táblázatból, hogy a magánszektor felülreprezentált az SNI tanulók oktatásában, az egyházi iskolák e feladatból is kevesebb szerepet vállalnak. A legtöbb igazságtalanságot okozó, gyakran „gumikategória”-ként használt ún. enyhe értelmi fogyatékosság, ill. az ebbe a körbe tartozó tanulók oktatása pedig túlnyomórészt az állami intézményekben zajlik.
Fenti táblázatban az egyes fenntartói típusok iskoláinak tanulói összetételét vizsgáltuk egymással összehasonlítva. Érdemes azonban megnézni azt is, hogy a tanulók a fő szempontok szerint hogyan oszlanak meg ezekben az iskolákban, azaz milyen megoszlásban járnak a különböző fenntartású intézményekbe a hh, a hhh és az SNI tanulók.
Ebből a táblázatból az látszik, hogy az összes hh tanuló majd 95%-a, az összes hhh tanuló csaknem 97%-a, az összes SNI tanuló több mint 94%-a és az enyhe értelmi fogyatékosok alig kevesebb mint 98%-a állami/önkormányzati intézménybe jár.
Magyarán a magyar közoktatási rendszer számára valamilyen okból „problémás” gyerekek szinte kizárólag állami/önkormányzati intézményben tanulnak.
Másképpen: a nem állami, nem önkormányzati intézmények szinte kizárólag az elit gyermekeinek gyűjtőhelyei.
Éppen a legszegényebb tanulói kör szorul ki leginkább az egyházi és magánintézményekből.
Az általános iskolák vonatkozásában az egyházi fenntartók a tanulók 6,28%-át oktatják. Ha az egyházi iskolák vonatkozásában vizsgáljuk a HH és HHH tanulók arányát, megállapítható, hogy a HH tanulók kétharmad arányban vannak jelen az összes iskola hhh tanulói arányához képest, a HHH tanulók aránya pedig csak valamivel több, mint a hhh tanulók összes iskolában meglévő arányának harmada.
Ha azonban vizsgálatunkat az összes tanulóra kiterjesztjük, azt tapasztalhatjuk, hogy az összes HH tanulónak csupán 4,28%-a jár egyházi fenntartású, és 0,82%-a egyéb magániskolába. Mindez azért is jelentős különbség, mert a HH tanulók aránya az (összes) általános iskolában már túllépte a 30%-ot.
Az összes halmozottan hátrányos helyzetű általános iskolai tanulónak csupán 2,27%-át oktatják az egyházi fenntartású, és kevesebb mint 1%-át egyéb magánintézmények.
Az általános iskolai tanulók harmada él alacsony jövedelmű családban, hiszen a hátrányos helyzet definíciója szerint azokat a tanulókat jelöli, akik rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülnek (1993. évi LXXIX Tv. a közoktatásról 121.§ (1) 14.).
A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságot a jegyző annak a gyermeknek állapítja meg, akinek családjában az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 130%-át, vagy ha a gyermeket egyedülálló szülő, illetve más törvényes képviselő gondozza, vagy a gyermek tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos. (1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról)
A közoktatási törvény fent idézett passzusa alapján halmozottan hátrányos helyzetűnek az a hátrányos helyzetű gyermek, tanuló tekinthető, akinek a szülei legfeljebb az általános iskola 8. osztályát végezte el, tehát az alacsony jövedelem mellé szülői képzetlenség társul.
Roma Sajtóközpont
________________________________________
[1] A létszámadatok egyrészt folyamatosan változnak, másrészt gyakran korrekcióra is szorulnak pl. hibás lejelentések, stb. miatt.
