A roma kárpótlással kapcsolatos csalások és egyéb bűncselekmények miatt pénteken hirdetett ítéletet a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság.

Az elsőrendű vádlott, Horváth Attila, a megyei és a Győr városi roma kisebbségi önkormányzat elnöke 3 év 8 hónapi börtönbüntetést kapott, és 4 évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Õt különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan üzletszerűen elkövetett csalás és magánokirat-hamisítás miatt találta bűnösnek a bíróság. A vád szerint az ő esetében a kár meghaladja a 204 millió forintot.

Az ügy további 25 vádlottját végrehajtandó vagy felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Valamennyien csalás és magánokirat-hamisítás bűntettét követték el. A megyei bíróság összesen 36 év büntetést szabott ki rájuk, néhányukat közérdekű munkára kötelezte. A bíróság egy vádlottat felmentett, az ügyész a döntést  tudomásul vette, így egyedül ez az ítélet jogerős. A többiek fellebbeztek vagy nyilatkozattételre három napot tartottak fenn.

A vádlottak közül négyen ismeretlen helyen tartózkodnak, így őket távollétükben ítélték el. Két vádlott pedig büntetésvégrehajtási intézetből érkezett, egyikük a mosonmagyaróvári roma kisebbségi önkormányzat elnöke. Õk más bűnügy miatt töltik büntetésüket.    

A vádlottak tisztában voltak azzal, hogy a kárpótlást igénylő személyek nem voltak jogosultak az Osztrák Megbékélési Alap által nyújtott kárpótlás felvételére, mégis segítséget adtak a kérelmek elintézéséhez. Számukra az volt a fontos, hogy minél több embert bevonjanak a kárpótlási igénylés körébe. Az átutalt kárpótlási összeg egy részét pedig rendre elkérték a kárpótoltaktól. Az elsőrendű vádlott a bűncselekmény idején a roma kisebbségi önkormányzat elnökhelyettesi tisztségét látta el, így az ő kezén minden kérelem átment.

A magyar és az osztrák kormány 2000-ben kötött megállapodást arról, hogy az Osztrák Megbékélési Alap egyszeri pénzjuttatásban részesíti azokat, akiket a vészkorszakban, 1944-1945-ben a nemzeti szocialista rendszer a mai Ausztria területére deportált és rabszolga- vagy kényszermunkára kötelezett. Az igénylőknek a jogosultságot korabeli vagy később keletkezett dokumentumokkal, illetve végső esetben tanúk által aláírt nyilatkozattal kellett igazolniuk.

A kárpótlási kérelmet két tanú, valamint a roma kisebbségi önkormányzat elnöke vagy helyettese jelenlétében kellett nyilatkozatban rögzíteni. A dokumentumban a tanúk azt igazolták, hogy az igénylő velük együtt szenvedte el a kényszermunkát a második világháború idején.