A Legfelsőbb Bírósághoz fordul Sztojka Katalin és ügyvédje, mondván eljárási hibák miatt érvénytelen a roma kisebbségi vezetőt öt év szabadságvesztéssel sújtó ítélet.

A Szegedi Ítélőtábla verdiktje értelmében ugyanis Sztojka, és az ügy többi, mintegy 50 vádlottja összességében több százmillió forinttal károsította meg az Osztrák Megbékélési Alapot – a vádlottak sorban nyújtottak be kérelmeket a második világháború során deportált, illetve kényszermunkára hurcolt emberek kárpótlási igényeként.

Egy évet elengedtek, milliókat koboztak el

Az elsőrendű vádlottat, Sztojka Katalint, a Kalocsai Cigány Kisebbségi Önkormányzat korábbi elnökét, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettéért (mint társtettest) és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségéért küldte börtönbe az ítélőtábla. Amelyik egyébként – másodfokon eljárva – egy évvel lefaragta az első fokon kiosztott penzumot, de még így is a roma kisebbségi vezető kapta a legsúlyosabb büntetést. (A vádlottak többségét jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre, illetve pénzbüntetésre ítélte az első fokon eljáró megyei bíróság. A táblabíróság több vádlott esetében milliós nagyságú vagyonelkobzást rendelt el.)

A megbékélés pénzforrása

A történet még 2000 októberére nyúlik vissza, akkor alkotott ugyanis törvényt az Osztrák Köztársaság egy úgynevezett Megbékélési Alap létrehozásáról. A jogszabály értelmében az osztrák állam szerződést is kötött hazánkkal, és deklarálta, hogy önkéntes juttatásban részesülhetnek azok, akikett a második világháború idején deportáltak, vagy kényszermunkára köteleztek. Azaz az osztrákok egyfajta humanitárius szolgáltatást kívántak nyújtani, így csupán egyetlen feltételt szabtak: aki megkapta a pénzt, annak alá kellett írnia egy lemondó nyilatkozatot, hogy a jövőben semmit nem követel az osztrák és német államtól, valamint különböző vállalatoktól. Gerő Tamás fontosnak tartotta megemlíteni, hogy az elsőfokú eljárás során sokan kárpótlásként emlegették ezt a juttatást – tévesen.

Nem ő volt a konzul

A Megbékélési Alap ki is tárta kapuit, de nem sorakoztak tömegesen a jelentkezők, így az Alap úgy döntött, hirdessék meg a kisebbségi cigány önkormányzatoknál is a juttatás lehetőségét. Fel is pörgött az ügymenet, 2003-ban majdnem 12 ezer kérelem futott be. Az igénylésáradat láttán egy kicsit az Alap is szigorított a feltételeken, és két tanú, valamint egy hitelesítő személy jelenlétét is megkövetelte – a dokumentumot lepecsételő hitelesítőnek pedig a cigány kisebbségi vezetőket kérték fel, mint utóbb kiderült, jogszerűtlenül. A törvény ugyanis ilyen esetekben úgynevezett konzuli hitelesítést követel, állítja Gerő. Azaz az ügyvéd szerint Sztojkára egy olyan jogkört ruháztak, amit neki nem is lett volna szabad alkalmaznia.

156 eset, 6 millió forint

A vád szerint egyébként a roma kisebbségi vezető 156 esetben hitelesített úgy kérelmeket, hogy közben tudomása volt azok valótlanságáról, továbbá 6 millió forintot kapott vissza a megítélt összegekből közreműködésének fejében. (Az utóbbi vád egyébként anonim tanúk, valamint egy másik vádlott, Sztojka unokatestvérének vallomására alapozva fogalmazódott meg.)  

Csak a lehetőséget látták meg

A másodfokon eljáró ítélőtábla azt enyhítő körülményként értékelte, hogy a vádlottak nagyrészt büntetlen előéletűek, valamint figyelembe vették a belső aránytalanságokat is – ezek abból adódtak, hogy a vádlottak között voltak szervezők és felhajtók is, akik idős embereket kerestek fel a juttatás lehetőségével.  Hegedűs István bíró összességében azzal indokolta döntését, hogy az ügyben nem bűnözők szövetkeztek az Osztrák Megbékélési Alap megrövidítésére, hanem többségében büntetlen előéletű személyek látták meg a lehetőséget a kárpótlásban, és nem tudtak ellenállni a kísértésnek.

Állítólag felderítők kerestek idős embereket

Arra a kérdésre, hogy a több tucat vádlott közül, miért Sztojka Katalin kapta a legnagyobb büntetést, ügyvédje úgy felelt: ő volt az, aki a legtöbb kérelmet lepecsételte, hiszen, „mint roma kisebbségi vezető mindenkinek segíteni akart”. Azt is Sztojka rovására írták, hogy ő szervezte be az úgynevezett „felderítőket”, akik az idős embereket keresték fel. Sztojka egyébként az egész eljárás során következetesen tagadta, hogy tudomása lett volna róla, hogy jogtalanul hitelesíti az iratokat, tagadta a hatmillió forint átvételét, valamint a felderítő emberek kiszervezését.

A tárgyaláson már nem vallott

A harmadrendű vádlott a vád szerint 20 millió forintot vett, ő három évet kapott. Sztojka unokatestvére első fokon azért vallott rokona ellen, álltja az ügyvéd, hogy saját felelősségét kisebbítse. Azt mondta, azért kért pénzt az idős emberektől, mert azt továbbítania kell Sztojkának. (Ezt egyébként még a nyomozás során adta elő az unokatestvér, aki a tárgyaláson már nem is tett vallomást, ám a bíróság szerint így is az ő verziója a hiteles.)

Kirendelt kontra választott

Ami pedig az eljárási hibát illeti: Gerő annak tartja, hogy másodfokon halasztást kért, és jelezte a bírónak, nem tudja ellátni ügyfele védelmét, mert nem volt elég ideje az enyhítő- és mentőkörülmények felderítésére, illetve a több mint tízezer oldalra rúgó perirat átnézésére. A bíró ezután egy kirendelt védőnek adott lehetőséget, mondván, a lényeg, hogy a védelem el legyen látva. A törvény szerint azonban a kirendelt védő megbízatása abban a pillanatban megszűnik, hogy egy másik védő (jelen esetben Gerő Tamás) benyújtja kérelmét a védelem ellátására. Mivel a tényállást már nem lehet támadni, hiszen jogerős ítélet született az ügyben, és Sztojkának mindenképpen be kell vonulnia a büntetés-végrehajtási intézetbe, azonban az előbb is említett eljárási szabályok megsértése miatt felülvizsgálati kérelmet fognak benyújtani az LB-hez a jogerős ítélettel szemben, és kérni fogják az ítélet végrehajtásának felfüggesztését.