Egy tekintélyes francia cég helyi igazgatója hiába éli a gazdag üzletemberek fényűző életét, bevallása szerint ma is attól fél, hogy ha előáll a származásával, kirúgják

Máshol a lepusztult panelházak előtt tüzek égnek fűtés és közvilágítás helyett. A húsz négyzetméteres lakásokban generációk élnek egy helyen öszszezsúfolódva: a főzéstől a drogfogyasztáson át az esti mese felolvasásáig minden egy szobában történik. Ez Ferentari, Bukarest ötödik kerülete – avagy a roma gettó, ahogy az Európai Bizottság egyik jelentése minden gátlás nélkül fogalmaz.

A brüsszeli testületnek mostanában nagyon jól kell tudnia, mi történik abban az országban, ahol Európa legtöbb – nem hivatalos becslések szerint kétmillió – romája él. Főleg azóta, hogy Nicolas Sarkozy júliusban hadjáratot hirdetett az illegális franciaországi sátortáborok ellen. A francia elnök szándékosan aligha tehetett volna ekkora szívességet: Európa azóta is a romákra figyel.

– Mintha a Nyugat lemondott volna arról, hogy példát mutasson emberi jogokból – jegyzi meg ennek kapcsán ironikusan Nicolae Paun azon a konferencián, amelyet a romák brüsszeli támogatásáról rendeztek a múlt héten Bukarestben. A szociáldemokrata képviselő maga is roma, egyike azon kevés közéleti szereplőnek, aki úgy futott be, hogy nyíltan vállalta származását. Bár rajta kívül ül még néhány roma a törvényhozásban, ritka példának számít.

Egy tekintélyes francia cég helyi igazgatója hiába éli a gazdag üzletemberek fényűző életét, bevallása szerint ma is attól fél, hogy ha előáll a származásával, kirúgják. Erről Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács elnöke azt mondja, a hivatala elé kerülő ügyek hatvan százaléka a romákkal kapcsolatos visszaéléseket tárgyalja. Köztük azt, amely a minap borzolta a kedélyeket a magyarok körében is. Az egykori teniszcsillag Ilie Nastase azt találta mondani: a Hargita megyében élő magyarok mellé költöztetné a romákat, hogy megváltoztassa az etnikai arányokat.

Az egyedüli kitörési lehetőség a nyomor, a bűnözés és a kirekesztés ördögi háromszögéből a tanulás lenne. Ehhez képest a szegregáció éppen az iskolában kezdődik. – A nyíltan rasszista tanár ugyanolyan tünet, mint az a román anya, aki inkább iskolát vált azt hallva, hogy a gyermeke roma osztálytársat kapott – meséli Cezara David, a Romani Criss civil szervezet egyik programszervezője. Romániában 2007 óta törvény tiltja a szegregációt, megszegéséért azonban intézményeknek legfeljebb nyolcezer lejes (kétezer eurós) pénzbüntetés jár.

Egyik programjában a Romani Criss diákcserével kísérletezik a bukaresti külkerületek román, gyakran 95 százalékban roma iskolái között. Azaz kísérletezne, ha pénzhiány miatt nem kellene a megszűnésen gondolkodnia. Mert létezik ugyan a támogatásokat felügyelő szervezet, az Országos Roma Ügynökség, de alig működik. Az EU-s támogatás pedig azoknak a polgármestereknek a markát üti, akik a kormánypárthoz tartoznak – állítja Oana Niculescu-Mizil. Az ellenzéki képviselő szerint a jelenlegi kormányból (amelynek az RMDSZ is tagja) egyébként is hiányzik az akarat a változtatásra a romapolitikában, nem beszélve arról, hogy a romák kihasználásával – szavazatvásárlással – sok helyütt választásokat lehet nyerni.

– Ez pártfüggetlen üzlet: minden politikus csinálja, a győzelem után pedig nagyvonalúan megfeledkezik a romákról – meséli Marian Mandache, a Romani Criss emberjogi osztályának vezetője. Árulkodó tény, hogy a tizenhét bukaresti és Bukarest környéki polgármesteri hivatal közül egy sem méltatta válaszra a körlevelet, amelyet a prefektus küldött szét, minden anyagi felelősségvállalás nélkül csak javaslatokat várva a romák életkörülményeinek javítására.

Hogy nincs minden rendben a pénz elosztásával, azt Andor László szociális és foglalkoztatási EU-biztos is elismeri. – Egy percig sem rejtettük véka alá, hogy nem minden működik úgy, ahogy kellene, különösen a romapolitika területén. Ezzel az Európai Szociális Alap (ESF) a közelmúltig még csak nem is foglalkozott – mondja lapunknak a magyar politikus, hozzáfűzve, hogy felülvizsgálatot indított az alap hatékonyságával kapcsolatban. Emellett egy bizottsági munkacsoport decemberben ad ki jelentést arról, miként használták fel a tagállamok az unió szociális alapjából származó összegeket a romák támogatására.

A magyar semmivel sem toleránsabb, mint a román

Hogy mennyire valós segítséget jelentenek-e a pénzbeli támogatások a romák integrációja szempontjából, Romniában is kétségek övezik. Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának elnöke lapunknak elmondta, a nyertes pályázatok zöme egyoldalú és rövid távú támogatást biztosít, és nem tudja átfogni a minden szinten és területen jelentkező gondokat. Hatékony támogatás az lehetne, ha egy adott hátrányos helyzetű roma közösség egyidejűleg részesülne oktatási, munkahelyteremtési, infrastrukturális, szociális, esetenként mezőgazdasági vagy régiófejlesztési támogatásban.

- Nem hiszek az olyan projektekben, amelyek mondjuk 500 szociális lakás építését célozzák, de nem teremtenek ugyanakkor munkahelyeket a célközösségnek, nem hatnak a beiskolázási arány emelkedése irányába és így tovább. Az az 500 szociális lakás két év alatt visszaváltozik putrivá - vélte a politikus, hozzáfűzve, nincs receptje, és nem is hiszi, hogy bárkinek lenne a helyzet megoldására. - Ez a gazdasági helyzettől is függ. Ha például a román gazdaság nem ott lenne, ahol van, akkor lehet, hogy ma nem beszélnénk romák kitoloncolásáról se Olaszországból, se Franciaországból.

Nagy különbségek vannak a romániai magyar és a román anyanyelvű romák között Az előbbiek körében kisebb a munkanélküliségi ráta, az iskolázottság szintje is kimutathatóan magasabb. Ez önmagában még nem állítja meg a magyar anyanyelvű romák migrációját, azonban ez a közösség többnyire „megállt" Magyarországon - gondoljunk csak arra, hogy mennyivel egyszerűbb a kommunikáció egy romániai magyarajkú és egy magyarországi magyarajkú roma között. Nem elhanyagolható a pszichikai vonzat sem. Egészen más egy romániai roma-magyar (mindkettejük az „elnyomott" oldalon áll) és egy romániai roma-román viszony, még akkor is, ha a magyar végső soron semmivel sem toleránsabb, mint a román - fejtette ki lapunknak dott nyilatkozatában a politikus.

Ezzel kapcsolatban a bukaresti konferenciának egyébként volt egy sokatmondó mellékzöngéje is. Megnyitójára ugyanis egyetlen román kormánytag sem jött el: miniszterelnök-helyettesként Markó Béla beszélt az oktatási törvény jelentőségéről, Traian Basescu elnök üzenetét pedig a kisebbségi tanácsadó Eckstein-Kovács Péter olvasta fel. A gesztusnak érezhetően sértő kicsengése volt a romák számára, és nem csak azért, mert a két kisebbség homlokegyenest ellenkező irányba tart: a romák a beilleszkedés, a magyarok az autonómia felé. De hol a kormány? Nincs kivel tárgyalnunk - hangoztatta Valeriu Nicolae, a Policy Center for Roma and Minorities igazgatója. Kissé érthetetlen sértődöttsége másra is átragadt: bár a kétnapos konferenciát lezáró sajtótájékoztatóra több prominens roma vezetőt is meghívtak, ők testületileg távol maradtak az Andorral való szereplés lehetőségétől.