Megszületett kedden a rég várt döntés a 2007. június 24-ei hevesi búcsúban történt rendőr-roma affér ügyében.

Megszületett kedden a rég várt döntés a 2007. június 24-ei hevesi búcsúban történt rendőr-roma affér ügyében. A büntetőeljárás hároméves elhúzódásához képest a Hevesi Városi Bíróságon dr. Dobrozsi Gabriella bírónő a keddi tárgyalási napra megjelölt időpontban rögtön a lényegre térve hirdeti ki az elsőfokú ítéletet:

– A bíróság bűnösnek mondja ki egyrendbeli, csoportosan és felfegyverkezve, társtettesként elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak bűntettében az elsőrendű vádlott B. Csabát, akit háromévi próbaidőre felfüggesztett 10 hónap börtönre ítél.

A sorban B. László és B. Sándor következik, akiknek a büntetése egy év és két hónap börtön, négy esztendőre felfüggesztve. B. Rudolf, továbbá L. Mónika és H. Zita terhére a fő bűncselekményen túl könnyű testi sértés vétségét is rója a határozat, mindhármukat egy-egy év börtönnel sújtja a bíróság, három-három évre felfüggesztve. B. Józsefre tíz hónap börtön várna, ha a büntetését nem függesztenék fel három esztendőre.

– Mindemellett a vádlottaknak egyetemlegesen csaknem 130 ezer forint bűnügyi költséget kell megfizetniük, míg B. Rudolfnak, L. Mónikának és H. Zitának, szintén egyetemlegesen, majdnem 21 ezer forintot kell leróniuk az állam javára – közli a bírónő. A döntés rendelkező részét kötelezően állva fogadó terheltek csalódottan telepednek le a vádlottak padjára, illetve az azt pótló székekre. Látszik, sokkolta mindannyiukat az ítélet, de hang és gesztusok nélkül hallgatják az indoklást. Abból egyhamar kiderül: a bíróság lényegében a vádiratban foglaltakkal megegyezően állapította meg, hogy mi is történt három esztendeje a rendőrök és az igazoltatni kívánt hevesi romák között a városi búcsúban. Erről portálunkon a hosszadalmas eljárás alatt többször is olvashattak.

Ezúttal az az igazán érdekes, amit a bírónő tart kiemelendőnek. Azt például, hogy a vádlottak – miután felszólításra nem adták oda mind a kommandósoknak az igazolványukat – passzív ellenállást tanúsítottak, és okot adtak az előállításukat jelentő kényszerintézkedésre. Utána szembeszegülésükkel aktívan akadályozták a rendőröket feladatuk elvégzésében.

– A hivatalos személy testének megérintése már a vele szembeni erőszak egyik eleme, nem szükséges az is, hogy az egyenruhás megsérüljön – jelenti ki a bírónő. Álláspontja szerint a rendőrök a törvényben előírtaknak megfelelő, jogszerű eljárást folytattak, hiszen bárkit igazoltathatnak, ha ez a megszabott teendőjük. Az állampolgárok pedig kötelesek ennek alávetni magukat. A búcsúban nem így történt. Emiatt szintén jogos volt az előállítás megkísérlése, majd véghezvitele. Mindezek alapján vetette el a vádlottak védekezését, miszerint ők nem adtak okot a zsaruknak az igazoltatásra, majd az előállításra. A terheltek elmondásait alátámasztó tanúvallomások kapcsán – mint a büfésé és élettársáé – a bíróság úgy mérlegelt: teljesen életszerűtlen az az állításuk, hogy az eset közelében nem tartózkodtak mások.

– A csoportosság nyilvánvaló, hiszen többen szándékegységben cselekedtek – fejti ki a bírónő. – Az pedig, hogy valaki a keze ügyébe kerülő poharat, flakont, üveget vág hozzá hatósági emberhez, már felfegyverkezve történő elkövetésnek minősül. A jogorvoslati nyilatkozatok következnek. Az ügyész három nap gondolkodási időt kér. A tekintetét eddig végig az asztalára szegező ügyvéd fellebbezést jelent be védencei felmentéséért, az ítéletet megalapozatlannak tartva. A vádlottak csatlakoznak a védőjükhöz. Meghallgatják még, hogy ez az ítélet nem jogerős, másodfokon a Heves Megyei Bíróság hoz majd határozatot, azután jól érzékelhetően feldúltan távoznak a tárgyalóteremből, ahol sok-sok órát töltöttek el.

Az ügyész hallgat, a védő kifakad

Dr. Kiss Angelika ügyész munkatársunk érdeklődésére a tárgyalótermen kívül csupán ennyit mond: – Nem kívánom kommentálni az ítéletet. Dr. Magyar Elemér ügyvéd kitart amellett, hogy az elsőfokú határozat minden ízében megalapozatlan. Ám hogy miért, azt az írásbeli fellebbezésében akarja részletezni. – Én hagytam a bírónőnek végigmondani a döntését, nem úgy, mint ő, amikor példátlan módon többször félbeszakította a védőbeszédemet – utal az előző tárgyalásra. Kérdésünkre: a kommandósok ellen benyújtott pótmagánvádat mennyiben érinti a mostani döntés, azt mondja: semmilyen módon, abban a megyei bíróságnak kell önállóan határoznia.

A vádlottak nem ilyen határozatra számítottak

B. Csaba nem leplezi haragját, szerinte nem jogállami ítélet született. – Olyasmiért büntettek minket, amit nem követtünk el! – indokolja a dühét. Furcsállja, hogy a döntés szerint nem igazolták a zsaruknak magukat, holott mindegyikük személyije a rendőrök kezében volt. B. József így vélekedik: – Nem erre számítottam, hanem felmentésre, legfeljebb pénzbírságra. Az viszont különös – teszi hozzá –, hogy az ügyész vádbeszédében ilyen ítéletet kért, most mégis három napig gondolkodik...