Az Oktatási Minisztérium Hátrányos Helyzetű és Roma Gyermekek Integrációjáért Felelős Miniszteri Biztos Hivatala 2005. márciusában hozta létre a Hálózatot.
Az Oktatási Minisztérium Hátrányos Helyzetű és Roma Gyermekek Integrációjáért Felelős Miniszteri Biztos Hivatala 2005. márciusában hozta létre a Hálózatot. A szervezet 2005 decemberéig az Oktatási Minisztériumban, majd 2006 februárjától 2007 december 31-ig az Európai Szociális Alap Nemzeti Programirányító Iroda Társadalmi Szolgáltató Kht. keretein belül működött. Jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség támogatása mellett a Promei Kht. részeként működik tovább.
A mai hazai viszonyok között, kellő szakértelem és anyagi tőke hiányában vergődő, ám súlyos problémák megoldására hivatott, cigány közösséget képviselő civil szervezetek, kisebbségi önkormányzatok és egyéb érintett intézmények talpon maradására, csak a pályázatok világában való határozott lavírozás és szelektálás jelenthet megoldást. Ugyanakkor egy, a romák pályázását sajátos módon támogató hálózat három esztendőn belül, háromszor is helyet vált. Miben látod ennek a miértjét?
- Az hogy már harmadik intézményben működik a hálózat, és nem volt állandó szervezeti háttere annak több oka lehet. A megalakulást az a szükséglet hozta az Oktatási Minisztériumban, hogy konkrétan a tanoda pályázatban segítsen a roma szervezeteknek. Aztán az ESZA Kht-ba azért kerültünk, mert egyrészről nem volt biztosítva a pénzügyi támogatása a hálózatnak, illetve már nem csak az oktatás területén dolgoztunk. A két éves ESZA működés arra nagyon jó volt, hogy átlássuk a rendszer működését, a gyengeségeit, de ekkor születtek a mai napig tartó szakmai kapcsolatok. A Promei Kht-ba az NFÜ révén kerültünk, és azt gondolom, hogy a jelenlegi szervezeti háttér a legalkalmasabb a számunkra. Azt reméljük így a szervezeti és a pénzügyi háttér nem egy-két évre lesz biztosított, mivel a nélkül az RPTH csak egy koncepció marad, cselekvés nélkül.
- Ma Magyarországon az Európai Uniós források jelentik az egyik lehetőséget arra, hogy a roma közösségeket fejlesszük. Sajnos a forrásokhoz való hozzáférés nem könnyű, hiszen a pályázatok elkészítése, a projektek szakszerű megvalósítása szakmai felkészültséget és mindenek előtt pénzügyi stabilitást kíván. A mi hálózatunk azért jött létre, hogy információt szolgáltasson az EU-s pályázatokról a roma szervezeteknek, illetve segítsen a pályázatok elkészítésében, illetve a projektmegvalósítás során segítséget nyújtson a projektmenedzsmentnek a beszámolók elkészítésében. Ma Magyarországon, sajnos nincsenek olyan szerveződések, melyek a roma szervezeteket támogatnák, illetve a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség munkatársai számára adhat valósabb képet a romák helyzetéről.
Az évek során gyakran és több területen - értem ez alatt az oktatást, rendőrséget, munkaügyi központokat, közigazgatási dolgozókat, vagy akár a politikusokat - is felmerült cigány ügyben megoldási alternatívaként, hogy egyes ügyekben, cigány közösségek sorsának jobbítására saját közösségükből való cigány embereket bíztak meg. Az RPTH sajátosságát épp ez adja, hogy egy személy kivételével, az összes hálózati dolgozó cigány. Ez a felállás mennyiben járul hozzá az RPTH sikeres munkájához, s végső soron az érintett szervezetek eredményes pályázásához? Ha a Támogató Hálózatban csak a többségi társadalom tagjai dolgoznának, akkor azok munkája valóban kevésbé volna hatékony?
- A roma származású kollégáinkon túl, mindenképen fontos volt az is, hogy rendelkezzenek helyismerettel, sőt legyenek helyiek. Ez a tény nagyban elősegíti a kapcsolatépítést, a napi munka egyszerűbb, a kommunikációs és kulturális gátak nem jelentkeznek olyan mértékben, mintha nem-romákkal dolgoznánk. Viszont ismerek olyan nem-roma szakértőt is, aki jobban ismeri az adott problémakört és szervezeteket, mint a roma vezetők. Viszont a hitelesség és a bizalom szempontjából fontos a felkészült roma szakértők alkalmazása.
Túl azon, hogy a Hálózatban jóformán csak cigány munkatársak vannak, még egy rendhagyó és feltétlenül példaértékű elem is van. Köztudott, hogy ma hazánkban a cigányok, azon belül is a nők szenvednek hátrányt a munkaerőpiacon. Az RPTH eddigi életét nyomon követve kiderül, hogy a kezdetekkor hét férfival szemben csupán egy hölgy tagja volt a Hálózatnak, s mára az arány kiegyenlítődött fele - fele arányban, s mindez történt a te vezetésed alatt. Véletlenszerűen alakult így a nők férfiak aránya vagy szándékkal törekedtél a feles megosztásra?
- Mindenképen tudatosan alakítottuk így a roma nők foglalkoztatását. Azt gondolom, hogy a roma nők sokkal érzékenyebbek a problémákra, azokat másképpen látják. Fontosnak tartjuk, hogy a roma nők is szerepet vállaljanak a roma ügyben, hiszen ők a családi struktúrák központi szereplői.
S hogy a Hálózat konkrét munkájáról is beszéljünk: a területfejlesztés tekintetében ma az EU és így Magyarország is úgy gondolja és intézi, hogy a források jelentős része a hátrányos helyzetű, illetve a leghátrányosabb helyzetű kistérségekbe kerüljön. A Roma Program Támogatási Hálózat mit tesz pluszban azért, hogy segítse a szóban forgó területeken működő cigány pályázók eredményességét, mondjuk a Nyugat - Dunántúli régióhoz képest?
- A hátrányos helyzetű kistérségekben a legnehezebb a munkánk, hiszen itt a legkevesebb az erős helyi roma civil szervezet. Viszont itt azt gondolom, hogy komplex programokkal lehet fejleszteni, melyre most van lehetőség. A 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségi programban 6 szakértőnk dolgozik. A programirodával együttműködve az a feladatuk, hogy a kistérségi fejlesztési bizottságokban véleményezési joggal javaslatokat fogalmazzanak meg a helyi roma érdekében. Másrészről folyamatosan informálják a roma szervezeteket, és arra motiválják őket, hogy dolgozzák ki a projektötleteiket. Nagyon nehéz körülmények között dolgoznak, hiszen a kistérségek munkáját az önkormányzatok képviselői irányítják, és az ismeretes, milyen nehéz a roma szempontokat érvényesíteni a fejlesztési tervekben.
Mára pályázók és nem pályázók számára is köztudottá vált az európai uniós források lehívásának nehézségei, így az önerő hiánya, a szakmai és személyi feltételek, a cigány szervezet, mint kétes együttműködő partner vagy konzorciumi tag, a határidők állandó csúszása kifizetésnél, stb. A Hálózat miként tudja a cigány pályázók "pályázási kompetenciáját" fejleszteni, illetve tudja e szakmai tapasztalatainak konzekvenciáit a pályázási rendszer és eljárás felé érvényesíteni?
- Az a baj, hogy a roma szervezetek nem rendelkeznek pénzeszközökkel, és nem tudják megelőzni projektjeik finanszírozását. A Roma Oktatási Alap több oktatási projektet finanszírozott elő, viszont nincsenek állandó támogatási lehetőségei a roma szervezeteknek. A szervezetekkel együtt dolgozó szakértőink segítséget nyújtanak a pályázat elkészítésében és a projektmegvalósításban. Fontos, hogy nem a pályázó helyett dolgozunk, hanem közösen végezzük a feladatokat, így lehetőség van arra is, hogy megtanulják a szakmai hátterét az EU-s projektmegvalósításnak. A tapasztalat az, hogy az első lebonyolított pályázat után olyan tapasztalatok gyűjtenek a pályázók, melyekkel már helyt tudnak állni. Természetesen fontos a roma pályázóktól jövő visszajelzés közvetítése az NFÜ munkatársai részére. Viszont ezen a területen még van mit fejleszteni, mivel nincsenek meg a keretei annak, hogy az operatív programok kialakításánál, a pályázati előkészítési munkacsoportokban, a támogatási rendszer szereplőinek informálásában nem eléggé hangsúlyos a hálózat. Azt javasoltuk az NFÜ munkatársainak, hogy roma szervezetek, és a támogatási rendszer szereplőivel közösen dolgozzunk ki egy roma stratégiát, melyben rögzítenénk pl. a romák igényeit, rugalmasabbá tennénk a rendszert, illetve minél több roma szakértő dolgozhasson az intézményekben. De ezek csak példák, a stratégiát az arra hivatott roma szervezeteknek kell megfogalmazniuk az NFÜ-vel közösen.
A Hálózat munkáját már csak a pályázatok kiírása után tudja kifejteni, vagy véleményét figyelembe veszik egy - egy kiírás kidolgozásánál is? Igénybe vette e már például a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség a Roma Program Támogatási Hálózat munkáját ilyen tekintetben?
- Sajnos nem. Ahogyan elmondtam ehhez elhatározás szükséges az NFÜ részéről, illetve az, hogy ki szélesítsük és megtaláljuk a roma szervezetek szerepkörét ebben. Szerintem a roma szervezeteknek közösen együtt kellene 3 - 4 olyan konkrét pontot megfogalmazniuk, melyben biztosítanák a roma részvételt a tervezésben. Az RPTH nem akarja, és nem tudja a magyarországi roma közösséget és szervezeteiket képviselni minden egyes pályázatban. Vannak olyan vidéki roma szakértők, akik tapasztalataik révén, sokkal hatékonyabbá tudnának tenni pályázatokat. Ebben kellene az NFÜ-nek nyitnia, a romáknak pedig egységesebb javaslatokat megfogalmaznia. Viszont ehhez ismerni kell a jogszabályi és szakmai hátteret, mely sok pozitív kezdeményezés buktatója.
Végezetül pedig, a Tanodákról ejtenék pár szót. Kimondva, s kimondatlanul is, a cigány szervezetek életében nagy jelentőséggel bír a tanoda program léte, ami nem véletlen, hiszen cigány és magyar ügyben, egyszóval cigány-magyar közös ügyben is kulcskérdés a halmozottan hátrányos helyzetű roma gyermekek sikeres vagy sikertelen integrációja. Ezt bizonyítja, hogy az eddigi finanszírozási nehézségek ellenére is rengeteg szervezet készül a pályázatra. Egy szakmailag jól felkészült és stabil anyagi lábakon álló, a közoktatásban sikertelen HHH-s diákok tanulmányi előmenetelét szorgalmazó, kiegészítő jellegű tanoda a jövőben akár a sikeres integráció alapfeltételévé is válhat. A következő hónapban várható a tanoda pályázat kiírása, amely a Tanoda standard-re épül. Az RPTH indulásakor szakmai eredményeket e pályázat generálásával, a projekt és a projektmenedzsment támogatásával - ami a pénzügyi és szakmai beszámolók, zárások elkészítését jelenti - ért el. A következő Tanoda pályázattal kapcsolatosan - amelynek megjelenése a jövő hónap közepére várható - a pályázni kívánó szervezetek esetében milyen szempontokra hívja fel a figyelmet a Hálózat?
- Mivel a tanoda projekt utófinanszírozású ebből adódik, hogy a pályázó szervezeteknek rendelkezniük kell a megvalósításhoz szükséges pénzügyi fedezettel. A pályázónak tanácsos készítenie egy finanszírozási tervet, amelyben leírja, hogy milyen forrást tud a projekt előfinanszírozására biztosítani. Célszerű a Települési Közoktatási Esélyegyenlőségi Helyzetelemzést és Intézkedési Tervet, illetve a település Antiszegregációs Tervét, a települési Esélyegyenlőségi tervét áttanulmányozni, mert előfordul, hogy a fenti tervekben a tanoda program támogatása, előfinanszírozása, megfelelő épületbiztosítása stb. vállalásként szerepelnek a települési önkormányzat részéről. Eddig egyetlen olyan szervezet van Magyarországon, amely felvállalta, hogy civilek EU- programjait előfinanszírozza, ez a szervezet a Roma Oktatási Alap. (Roma Education Fund ).
Célszerű továbbá már most a lehetséges együttműködő partnereket felkeresni és a tárgyalásokat megkezdeni. Javasoljuk, hogy a pályázni kívánó szervezetek kezdjék el kidolgozni a tanoda nevelési-oktatási programját. Az is fontos eleme lehet majd a pályázatnak, hogy ahol a településen gyermekotthon működik, ott kötelezően fel kell venni a kapcsolatot a gyermekotthonnal. A tanodának az otthon diákjainak programba való belépését a standardizáció alapján kötelező lesz biztosítania. Amennyiben a gyermekotthon elzárkózik ez elől, az intézmény vezetője által aláírt nyilatkozat benyújtása szükséges.
Amit mindenképen javaslok a pályázóknak, hogy csak akkor pályázzanak EU-s forrásra, ha a pénzügyi keretek rendelkezésre állnak, vagy ha van olyan támogató (önkormányzat, vállalkozó, illetve banki hitel) aki megelőlegezi a projektmegvalósítás költségeit. Ennek ellenére arra szeretném biztatni a pályázókat, hogy keressenek bennünket, kollégáinkat. Jó pályázást kívánok!
