Elnapolták azt a pert, amelyet Hiller István volt oktatási miniszter és az általa vezetett minisztérium ellen indított az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF).

Elnapolták kedden a Fővárosi Bíróságon azt a polgári peres eljárást, amelyet az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) indított az előző oktatási kormányzat, az Oktatási és Kulturális Minisztérium és annak vezetője, Hiller István ellen — közölte a Roma Sajtóközponttal (RSK) Farkas Lilla, a CFCF jogásza. Elmondta, hogy a per második fordulójára átalakult a kormányzati struktúra, ezért tisztázniuk kellett a peres feleknek, hogy Hiller István és az OKM helyett most ki felel a roma gyerekek iskolai szegregációjáért. Ahogy azt az RSK hírül adta: a CFCF az egyenlő bánásmód követelmények megsértése miatt perelte be az OKM-et és annak vezetőjét, mert szerintük a szaktárca, bár voltak törvényi eszközei, mégsem intézkedett a szegregációt támogató és fenntartó önkormányzatokkal szemben. A CFCF keresetében azt kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg: az alperesek ellenőrzési kötelezettségük elmulasztásával fenntartják a cigánygyerekek jogellenes elkülönítését. Ezen kívül a bíróság kötelezze Hiller Istvánt és a korábban általa vezetett minisztériumot, hogy három éven belül szüntessék meg a jogsértő helyzetet. A CFCF ötvenmillió forint közérdekű bírság kiszabását is kérte az első rendű alperes OKM-re.  Mohácsi Erzsébet, a CFCF igazgatója tanulmányokra hivatkozva közölte, hogy míg az 1980-as évek elején körülbelül százötven szegregált osztályról tudtak az országban, addig ma ez a szám legalább háromezerre tehető. Hozzátette, hogy az OKM nem indított eljárást a roma gyerekek iskolai szegregációjának felszámolásáért, bár tudták, hogy hol, melyik iskola és melyik iskolafenntartó követett el törvénysértést.  Mohácsi Erzsébet azt mondta, hogy az Oktatási Hivatal is eljárhatott volna az iskolákkal szemben, hiszen négy év alatt több mint hatvan bejelentés érkezett hozzájuk, elmarasztaló határozat azonban csak hét ügyben született, felügyeleti bírságot  pedig csak tizenöt esetben szabtak ki, összesen körülbelül két és félmillió forint értékben. Mohácsi Erzsébet emlékeztetett arra, hogy a per első tárgyalásán az OKM jogi képviselője az eljárás megszüntetését kérte arra hivatkozva, hogy szerinte csak az iskolákat és a fenntartóikat lehetne felelősségre vonni, a minisztériumot és a minisztert nem. Miután ezt a bíró elutasította, az OKM jogi képviselője azt javasolta, hogy vonják be a perbe az érintett iskolákat és a fenntartóikat. Az alapítvány vezetője az érintett iskolákban több mint négyezer roma gyerek tanul, és olyan településeken vannak, ahol egyszerre több elkülönítő oktatási intézmény is van.

HÁTTÉR: Ötvenszer kisebb eséllyel
Kutatási adatok szerint egy megszülető roma gyerek valószínűleg gyengébb iskolába fog járni, mint a nem roma kortársai, és a továbbtanulási esélyei is rosszabbak lesznek: felmérések szerint bár nőttek az elmúlt időszakban a roma közösség iskoláztatási mutatói, tovább mélyült a szakadék a roma és a nem roma fiatalok iskolai végzettsége között. Az általános iskola utáni továbbtanulás esetében több mint tizenötször, a középiskola befejezését tekintve több mint ötvenszer kisebb az esélye egy roma fiatalnak[1], mint nem roma társának. Az esélyegyenlőtlenséget a szülők szegénységén, és az óvodai nevelés gyakori elmaradásán (amelyben közrejátszik az is, hogy a romák nagy része által lakott leszakadó kistelepüléseken nincs óvoda, ahol pedig van, ott sokan nem tudják megfizetni) túl meghatározza az is, hogy az iskolák többsége – szakanyagok, alkalmazható programok és előképzettség hiányában – nincs felkészülve a roma gyermekek oktatására, illetve jelentős a roma gyerekek elkülönítése. Becslések szerint ma minden ötödik roma gyermek kerül speciális (korábbi nevén kisegítő) iskolába, egy 1998-ban elvégzett Borsod megyei vizsgálat szerint pedig az eltérő tantervű iskolába járó tanulók 96%-a volt roma[2]. (Az OECD 1996-os jelentése szerint Törökországban ezerből kettő, Finnországban négy, Olaszországban kilenc az enyhén értelmi fogyatékos, Magyarországon viszont 35.) A normál tagozatokon 700-nál több olyan osztály van, ahol külön tanulnak a roma gyerekek[3].
A “cigányiskolák” kialakulásában a spontán belső migráción, valamint a főleg romák által lakott kisfalvak és régiók leszakadásán túl jelentős mértékben közrejátszik az is, hogy a nem roma szülők elviszik a gyermekeiket a cigányok által látogatott iskolákból.
Az Oktatáskutató Intézet 2000-es vizsgálata szerint az elkülönített cigány osztályok száma az általános iskolákban 132-ről 700-ra növekedett a kilencvenes években, nagyobbrészt a középrétegek iskolai elvándorlása következtében.

A roma és nem roma tanulók aránya a kisegítő osztályokban

Forrás: Oktatáskutató Intézet 2000
________________________________________
[1] Kertesi Gábor: Cigány gyerekek az iskolában, cigány felnőttek a munkaerőpiacon. Közgazdasági Szemle, 1995, 1. sz. p. 30-65.
[2] Loss Sándor: Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok hatásvizsgálata Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. (kézirat) 1998
[3] Havas Gábor –Kemény István – Liskó Ilona: Cigány gyerekek az általános iskolákban, Oktatáskutató Intézet, Educatio Füzetek, Budapest, 2001