A Le Monde szerint a polgármesterek pontosan tudják: az a tény, hogy törődnek a romákkal, nem sok szavazatot hoz számukra, ennek ellenére kitartanak.

A mértékadó francia liberális újság szerint a roma táborok úgy burjánzanak Párizstól északra az autópályák hídjai alatt, elhagyatott házak falai mögött vagy a soha el nem szállított szeméttelepek közepén, mint a pipacs vagy a gaz.

Nabil Bendami egy olyan önkormányzati kezdeményezésű egyesület vezetője, amely a bádogvárosok alternatívájaként működő, a beilleszkedést segítő befogadóhelyeket üzemeltet. Az igazgató bevándorló apja az egyik olyan hírhedt nanterre-i bádogvárosban élt, amelyet a hetvenes években felszámoltak, és lakótelepet emeltek a helyére. Úgy érzi, hogy Párizs külvárosi környéke "elátkozott hely", ahol a nyomor nemzedékről nemzedékre újratermelődik.

A kezdeményezést, amelyet nyolc párizsi előváros polgármestere indított el, nem fogadta egyöntetű lelkesedés az adófizetők részéről. A tarthatatlan helyzet miatt a miniszterelnökhöz áprilisban intézett felhívásukhoz - amelyben regionális szintű befogadási politika kidolgozását kérik a kormánytól - az interneten fűzött kommentárok elsősorban támadó jellegűek voltak: "Miért kell a romáknak előbb szállást adni, mint a hajléktalanjainknak?" - idéz egy véleményt a lap.

A Le Monde szerint a polgármesterek pontosan tudják: az a tény, hogy törődnek a romákkal, nem sok szavazatot hoz számukra, ennek ellenére kitartanak. "A negatív reakciók kifejeződhetnek majd a szavazatokban. Megvan a kockázata" - ismerte el a lapnak Claude Reznik, Montreuil zöldpárti önkormányzati tagja.

Az első roma családok részére létrehozott "integrációs falut" 2007-ben nyitották meg Aubervilliers-ben. Azóta tucatnyi működik Párizstól északra. Ezeken az önkormányzati befogadóhelyeken mintegy 7-800 roma él. Az itt élő családok életkörülményei elfogadhatók, valamennyi gyerek iskolába jár - mondta a lapnak Michele Mezard, a Médecins du monde (MDM - Világ Orvosai) nevű segélyszervezet orvosa, aki évek óra foglalkozik a bádogvárosok lakóival.

A Le Monde szerint a programot sok kritika éri, ugyanis az előre kiválogatott, az integrációra alkalmasnak ítélt családok lakókocsikban és bungalókban, a világtól elzártan, biztonsági őrökkel körülvéve élnek. A Bagnolet-ban működő befogadóhelyre pedig - ahol kizárólag egyedülálló bolgár romák laknak - idegen egyáltalán nem teheti be a lábát. Az intézkedés célja a túlzsúfoltság elkerülése, illetve annak megakadályozása, hogy a maffialogika szerint főnökök által irányított klánok alakuljanak ki.

Montreuil városa azonban nem válogatott a családok között. Két újonnan épült integrációs falujába a környéken élő mindent romát befogadtak: a gyerekek iskolába járnak, a felnőtteket írni-olvasni tanítják, és minden családból legalább egy embernek munkát biztosítanak. A program következtében tíz év alatt az ide érkező romák száma kétszázról hatszázra nőtt, de a városvezetés emiatt nem aggódik. "Romániában 2,5 millió roma él a franciaországi 10 ezerrel szemben, miközben a határok nyitva vannak. Nem beszélhetünk invázióról" - mondta a lapnak a romákkal foglalkozó orvos.

Egy gazdagabb megyében, a Seine-et-Marne-ban található Cesson városa 2008 őszén négy roma családot fogadott be: a lakosok ellenséges hozzáállása ellenére Jean-Marc Brulé zöldpárti polgármester munkát és tartózkodási engedélyt adott mindegyiküknek. Azóta mind a négy család elhagyta a befogadóhelyet, és normál körülmények között, a francia társadalomba beilleszkedve él. A szegényebb Seine-Saint-Denis azonban ezt a bánásmódot nem engedheti meg magának, ott ugyanis hosszú listákon várakoznak az emberek a szociális lakásokra.