A Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős Államtitkárság vezetője bejelentette: a helyi közösségek döntik majd el, hogy rendbe teszik, vagy felszámolják a cigánytelepeket.
Reménytelenség, tanácstalanság — így kommentálta tapasztalatait a Roma Sajtóközpontnak (RSK) Balog Zoltán Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős Államtitkár azután, hogy szerdán Boldván meglátogatta az árvízkárosultakat és megnézte az elöntött cigány telepet. Még pénteken, miután az Ördög-patak ellepte a helyi nyolcszáz lakosú telepet, ahonnan hétszáz lakónak kellett elhagyni otthonát. Balog Zoltán átadta azt a Polgári Magyarországért Alapítvány által gyűjtött egymillió hétszázezer forintos pénzadományt, amely magánszemélyek felajánlásából gyűlt össze a boldvai károsultaknak. A pénzből a telepiek majdnem másfélmillió forintot kapnak, mert őket sújtotta leginkább az ár – közölte az RSK-val az államtitkár. Balog Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy a hatóságok nem adhattak volna építési engedélyt az ártéri cigány telep területére, amelyet az elmúlt évtizedben egyébként kilencszer öntött már el a víz. Ahogy az országban máshol is, a cigány telepekre jellemző, szilikátból vagy vályogból készült csökkent komfort fokozatú, ún. „Cs-lakások” vannak Boldván is, melyeket az ötvenes évek végén és a hatvanas években építettek országszerte, gyakran mélyen fekvő, árterületekre. A boldvai cigány önkormányzati vezető elmondta: a telepieknek nincs lakásbiztosítása, mert a magas kockázat miatt a biztosítók nem állnak szóba a családokkal.
Az államtitkár ehhez kapcsolódva arról is tájékoztatott: Boldván állami pályázati támogatásból kétszázmillió forintos költségvetésű program indul, amely lehetőséget biztosít csatornahálózat kiépítésére és belvízelvezetésre. Balog Zoltán azt is mondta: a romákat mindenhol be akarják majd vonni közhasznú munkásként az újjáépítésekbe, és a helyi közösségek döntik majd el, hogy ennek során rendbe teszik, vagy felszámolják a cigány telepeket.
Boldvát egyébként egy, az RSK birtokában lévő 1980-ból származó titkosszolgálati jelentés is úgy említi, mint a Cs-ház építések kudarcának mintapéldáját. A település ár- és belvíz gondjait a mai napig nem sikerült megoldani, annak ellenére, hogy már 2005-ben volt a falut védő gátrendszer megépítésére. Ez akkor kilencvenmillió forintba került volna, miközben az állandó árvízkárok helyreállítási költsége azóta már ennek az összegnek az ötszörösére rúg.
A boldvai telepen még mindig félméteres a víz, melyet két roma közhasznú munkás szivattyúz, más azonban nincs a helyszínen – ezt már a helyi cigány önkormányzati elnök közölte a Roma Sajtóközponttal. Budai István elmondta: nagyjából százötven telepi a helyi kultúrházban és a sportpálya öltözőjében lakik, a többiek katonai sátrakba rokonokhoz, ismerősökhöz költöztek, húsz embert pedig ő fogadott be saját lakásába. Budai István arról is beszámolt: elviselhetetlen a bűz az elöntött cigány telepen és rengeteg a szúnyog. A cigány vezető azt is hangsúlyozta, miután nem jut mindenkinek a kiosztott palackos vízből, többen vagy csapvizet, vagy a temetői közkútból feltöltött, a telepre kihelyezett lajtos kocsi vizét isszák, emiatt sokan – főleg a gyerekek hasmenésre, gyomorfájásra panaszkodnak. Emellett többeknek dagadt az arca a szúnyogcsípésektől. A helyi cigány vezető ezért külön is felhívta a figyelmet, hogy a megbetegedések veszélye miatt senki se igyon forralatlanul vizet, és ne költözzön vissza házába, amíg nem fertőtlenítették a hatóságok a telepet.
HÁTTÉR:
„A cigánytelepek fokozott közegészségügyi kockázatot jelentenek nemcsak az ott lakók, hanem esetenként a környezetük számára is” – fogalmaz egy 1999-ben kelt világbanki jelentés is, amely szerint a telepek állapota nagy szerepet játszik abban, hogy a hazai romák átlagosan 10-15 évvel kevesebb ideig élnek, mint a nem romák. Egy 2001-ben készült minisztériumi kutatás szerint csaknem 100 ezer ember él az ország 483 cigány telepén, katasztrofális infrastrukturális, és közegészségügyi szempontból fokozottan kockázatos körülmények között. Országos szinten a gettók csupán 40 százalékához vezet pormentes út, harmadától 500 méternél messzebb található szilárd út, a legközelebbi telefonfülkéig kilométereket kell gyalogolniuk az ott élő embereknek. Ami ennél is aggasztóbb: a telepek majd felén nincs vezetékes ivóvíz. A hajdú-bihari (70 db.), a borsodi (74db ), és szabolcsi (36 db) telepek adják az ország nyomornegyedeinek több, mint harmadát. A három megye putri sorai sűrűbben is lakottak: az ország nyomornegyedeiben élők több mint 40 százaléka itt él.
