A helyszín a dél-burgenlandi Oberwart (Felsőőr) volt.

A helyszín a dél-burgenlandi Oberwart (Felsőőr) volt, a gyilkos itt, a helység szélén fekvő cigánytelep közelében helyezett el egy robbanószerkezettel ellátott táblát, "Romák, vissza Indiába" felirattal. Számítása bevált, a telep lakói páran megpróbálták eltávolítani. Ekkor a csőbomba robbant és ölt.

A merénylő szándéka nem volt kétséges, balesetnek vagy nem rasszista indíttatásúnak aligha lehetett beállítani a történteket. Különösen azért nem, mert akkor már csaknem másfél éve érkeztek a robbanószerkezettel bélelt borítékok olyan osztrák személyiségekhez, akiknek diszkriminációellenessége közismert volt.

Egy ilyen küldemény roncsolta szét Helmut Zilk akkori bécsi polgármester bal kezét, és okozott másoknak is életre szóló sérüléseket. A négy év alatt célba juttatott, összesen 28 bomba címzettje nem sok mindenben hasonlított egymáshoz: volt közöttük menekülteket felkaroló lelkész, kisebbségi műsort vezető újságíró, nemzetiségi iskola igazgatója. A merénylő egy közös vonást vélt felfedezni bennük: mindegyiküknek "a német faj fensőbbségének veszélyeztetését" írta a rovására, amit az akciókért felelősséget vállaló Bajuvár Felszabadítási Hadsereg a sajtóhoz eljuttatott zavaros leveleiben is kifejtett.

A négyes gyilkosság megrázta a közvéleményt. A temetésen fedetlen fővel tisztelgett az áldozatok előtt a teljes politikai vezetés, Klestil akkori elnökkel és Vranitzky kancellárral az élen. Ott voltak pár hónappal később az emléktábla-avatáson is, időközben pedig felkeresték az áldozatok - Josef Simon, Erwin Horvath, Karl Horvath és Peter Sarközi - családtagjait. Utóbbiak veszteségét a gesztus nem pótolta ugyan, de értették és értékelték az együttérzést: a felsőőri cigánysoron ilyen vendég azelőtt soha nem járt.

A szolidaritás efféle kinyilvánítása Ausztriában egyébként magától értetődően tartozik a "political correct" viselkedéshez: a kismartoni zsidó temető sírjainak megrongálásakor Vranitzky kancellár ugyanígy fontosnak tartotta, hogy személyes jelenlétével fejezze ki felháborodását a galád tett miatt.

A felsőőri látogatás a vendégre is gyakorolhatott némi hatást: nemcsak érzelmeket mozgatott meg, hanem egy gondolatsort is elindított. Vranitzky a parlament előtt ünnepélyesen megígérte, hogy a putrik helyett egészséges lakásokat építenek, s az addiginál sokkal többet tesznek a roma lakosságért.

A kezében robbant

Kis késedelemmel, de az ígéretet beváltották, az új telep megépült. A politika egyébként már a merénylet előtt is lépett: még 1993-ban népcsoportként ismerték el a roma és a szinti kisebbséget, ami a másik öt népcsoporttal, illetve az osztrák többséggel azonos jogokat jelent: saját iskolát, a nyelv és a kultúra ápolásának lehetőségét s ehhez állami támogatást.

Jóval később, 2000 nyarán az osztrák törvényhozás állami célkitűzésnek nyilvánította a hat ausztriai népcsoport (magyar, horvát, szlovák, cseh, szlovén, szinti/roma) jogainak óvását, kulturális és nyelvi hagyományaik megőrzését. A szándékot rögzítő memorandum az alkotmánynak a népcsoportokra vonatkozó cikkelyét egészíti ki.

Akkor, 1995. február 3-án az a bomba nemcsak a négy fiatal életét oltotta ki, de az osztrákok biztonságérzete is erősen sérült. Nem csoda, hogy a belügyminisztérium kivételesen engedélyezte a titkosszolgálati eszközök alkalmazását a nyomozásban (telefonok lehallgatását, a számítógépes adatrendszerek összekötését stb.), és persze ígértek magas jutalmat a tetteshez vezető szálért. Semmi nem segített, s ha egy kis stájer településen két fiatal nő nem ijed meg az őket követő autóstól, tán ma is szabadon szedné áldozatait a levélbombás.

A bejelentést azonban a rendőrség komolyan vette, utolérte és megállította a kocsit. A kiszálló férfi kezében azonban bomba robbant, leszakítva mindkét kezét.

Az események villámgyorsan peregtek, a férfit, a grallai (Stájerország) illetőségű 49 éves Franz Fuchs technikust bíróság elé állították, s bár ott őrültként viselkedett, egyfolytában szónokolt a német faj felsőbbrendűségéről, pocskondiázva az idegeneket s az őket támogató politikusokat, a bíróság nem utalta elmegyógyintézetbe, hanem életfogytiglani elzárásra ítélte. A legbiztonságosabb börtön, a grazi Karlau egyik celláját tették alkalmassá számára a kéz nélküli léthez. Hogy, hogy nem, a magatehetetlen rab 2000-ben egy szép napon felakasztotta magát a cellájában.

Vele együtt kimúlt a rasszista indíttatású ausztriai terror is. Azonban máig sem mindenki nyugszik bele a rendőrség oly gyorsan elfogadott elméletébe, miszerint Fuchs magányos tettes volt. Õ sejtelmesen a Bajuvár Felszabadítási Hadsereg katonájának nevezte magát, aki tetteit e titokzatos szervezet megbízásából követi el egy szent cél érdekében.

A rendőrségnek így kényelmesebb is volt, Helmut Zilk tavalyi halála előtt azonban új nyomozást javasolt, tettestársakat feltételezve, és az egykori nyomozócsapat egyik tagja is a nyilvánosság elé állt kételyeivel.

Az ausztriai cigányságot azóta sem érte zaklatás, igaz, ilyesmit korábban sem jegyeztek fel. A merénylet nyomán vezetőjük, a népcsoporttanácsot is elnöklő Rudolf Sarközi - saját szavai szerint - némiképp átcsoportosította feladatait, hogy még több energiát fordíthasson a romák képzésére, integrációjuk elmélyítésére.

1996 nyarán felavatták a Roma Doku névre keresztelt információs központot, amely találkozási, ismerkedési pont is. Oktatási alap létesült, amelynek köszönhetően ma például Felsőőr környékén minden cigány gyerek rendes iskolába jár, közülük sokan továbbtanulnak.

A feltámasztott nyelv

Sarközi kezdeményezésére történészek kutatták és foglalták tanulmányba a cigányok második világháborús üldöztetését és kiirtását. Elkészült a holokauszt osztrák cigány áldozatainak névsora, megépült az emlékmű, ahol évente tartanak ünnepséget, az áldozatok leszármazottai részesültek a kárpótlási alapból. Sarközi egyébként 1944-ben a lackenbachi koncentrációs táborban született. Csodával határos módon édesanyjával együtt életben maradt. Visszatértek Burgenlandba. Itt él az ausztriai cigányság fele: a népszámlálás adatai szerint kb. hatezren vannak, de a hivatalos adat csalóka, sokan inkább magyarnak, horvátnak, osztráknak vallják magukat (az osztrák roma lakosság másik fele Bécsben él). Az ausztriai romák tényleges száma feltehetőleg 30 ezer körül van.

Vezetőik álma a romani nyelvtudás újjáélesztése. Ezt kevés család őrzi, igaz, a nyelv eddig írásban nem létezett. Ez is az oka annak, hogy oly sokáig nem volt saját iskolájuk, holott önálló népcsoportként ehhez joguk lenne. Nemrégiben a kulturális egyesület és a grazi egyetem nyelvészeti tanszéke együttműködésének köszönhetően megszületett ez az írásbeliség. Van már tankönyv, újság, irodalom, s egy ideje a felsőőri általános iskolában választható a romani nyelv is. A cigány nyelv feltámasztásától várják a kulturális hagyományaik fokozottabb őrzését, öntudatosabb új nemzedéket, nem utolsósorban pedig a szomszédos országokban élő, az ausztriainál sokkal nagyobb létszámú cigány közösséggel kialakítható együttműködést.

Aggódó szomszédok

Az egyes városok (kerületek) roma központjaiban - például Bécsben - nyelvtanfolyamokon vehetnek részt a fiatalok. Tartanak persze korrepetálást a rendes iskolai anyagból németül is, van a központokban munkajogi tanácsadás és tucatnyi egyéb foglalkozás. Kulturális rendezvényekre, sőt, saját fesztiválra is van példa: nemrégiben Bécs harmadik kerületében a roma központ magyar cigány költőnőt látott vendégül. Kalányos Mónika verseit osztrák fordítója és mentora, Buda György tolmácsolásában ismerhették meg a jelenlévők. Az ilyen határon átnyúló kapcsolatoktól az ausztriai roma közösség vezetői sokat várnak.

Õket egyébként mérhetetlenül nyugtalanítják a szomszéd országbeli események. Aggódnak a Délkelet-Európában élő cigányság általános helyzete miatt is.

Ausztriában szó nincs ilyen jelenségekről - mondja Sarközi, miközben nem kelti azt a látszatot, hogy minden rendben van. A cigány lakosság körében az átlagnál nagyobb a munkanélküliség. A burgenlandi romák helyzete a munkaerőpiacon hátrányosabb minden más népcsoporténál, s kilátásaikat tovább rontotta az Európai Unió bővítése, amely egyébként Burgenland gazdasági helyzetét kedvezően befolyásolta. Az áttérés az ipari tevékenységről a szolgáltatóira a Felsőőr körüli hagyományos településeken a romák számára állásuk elvesztését jelentette: ők inkább a termelésben találnának munkát. Akadály azonban az alacsony képzettségük. Ha Sarközi oktatási tervei valóra válnak, ez változni fog, addig azonban még eltelik egy kis idő.