Az áramszolgáltatón kívül más közmű nem érdekelt a telepen.

Sajókaza, reggel kilenc óra, képviselő-testületi ülés. Az első háromnegyed óra álmosan, a helyi egyesületek éves elszámolásainak elfogadásával telik. Cigarettaszünetet tartanak. Aztán felbolydul a csendesnek induló testületi ülés. Az első megvitatandó téma Lázi István Benő szociális munkás és a Segítő Kéz Asszonygyülekezet kérelme. Részt vennének az önkormányzat szociális kerekasztalának munkájában, azaz az életüket húsbavágóan érintő szabályok alakításában. Kisebb vita alakul ki, vajon a cigánytelepről egyetemre került fiatalember és a roma asszonyok képviselői beülhetnek-e tanácskozási joggal a település szociális rendeletalkotásához elengedhetetlen fórumba, hiszen "nem igazán célszerű a kerekasztal létszámát felduzzasztani, mert akkor annál bonyolultabb működtetni". A polgármester csóválja a fejét, "felkészült szakemberek vannak benne, akik teljes mélységében ismerik a település problémáit", de végül rááll, Lázi Benő bekerül a testületbe. Az asszonyok nem. Csalódottak. Majd elkezdődik a legfontosabb téma tárgyalása: az adósságkezelés, amelynek segítségével a helyi cigányok valahogy kikerülhetnének az adósságcsapdából, ahova a munkanélküliség miatt duzzadó közüzemi tartozásaik miatt kerültek. Évekkel ezelőtt hatvan családnál kikapcsolták az áramot, leszerelték a villanyórákat.

Vízhordók

Hőség van, a nap delel. A kidőlt-bedőlt falú házak közt gyerekek rohangálnak. Zsivajuk errefelé talán az egyetlen örömhang. A levegő kesernyés füsttel telik, holott nincs is tél, amikor a szénfűtésű kályhák kéményeinek füstje rátelepszik a hideg utcákra.

- A szénport érzi, a bányából jön. A telepen majd' mindenki asztmás. És nagyon sok a rák - mondja egy középkorú férfi a falu szélén.

Innen már ellátni a bányáig - hiányzik a fél hegyoldal. A halk, csak alig-alig hallatszó morajlás is értelmet nyer: fejtik a szenet. A férfi közben a kútból vizet enged, telitölti a flaskákat. Egy három év körüli kislány és két, kisiskolásforma fiú segédkezik. Jobbról az egyik, balról a másik fiú ragadja meg az egyik cekkert, benne két nagyobb flaskával. A kicsi lány is cipekedik, nehezen vonszolja a szatyrot.

- Van működő bánya? Úgy tudni, Sajókaza környékén már mindegyiket bezárták.

- Nem. Ez itt nagyon is működik. Fáj is a fejünk ettől a rohadt portól.

- De legalább munkát ad, nem?

A férfi leteszi a vizes flaskákat.

- Munkát? Nekünk? Nekünk nincs munka. Nekünk sehol sincs munka. Nekünk csak a segély van.

Elbámul a bánya felé, aztán újra megfogja a vizes üvegekkel teli cekkert. Kell a víz, mosáshoz, főzéshez.

Egy asszony szól felé, a közeli ház ablakában könyököl:

- Itt vannak az unokák?

- Nyárra itt vannak. Nekem jó, van segítség - mutat a cipelő gyerekekre.

- Neked jó - nevet az aszszony. - De a feleségednek kell főznie rátok.

Eladósodás

Az áramszolgáltatón kívül más közmű nem érdekelt a telepen: nincs csatorna, nincs gázvezeték, ahogyan folyóvízhez is mindössze négy utcai csapból juthat az itt élő ezer ember. Frizsider, villanykörte, televízió - ilyesfajta eszközöket működtetnek illegálisan, életveszélyes módon összeeszkábált villanyvezetékeken át, jó néhány százan. Az Émász időnként kimegy, néha rendőrökkel, a szakértő megállapítja, hogy a telepen egyesek "lopják az áramot", jegyzőkönyvet vesz fel, írni-olvasni alig tudó emberekkel aláíratja a cég vélt vagy valós káráról szóló dokumentumot. Aztán már csak a bírósági idézés jön a cigányokhoz. Évek óta úgy zajlanak a tárgyalások, hogy nincs kirendelt ügyvédjük, így nincs senki, aki kontrollálhatná, az Émász valóban akkora tartozást számláz-e ki, mint amekkora a szabálytalan fogyasztás volt. A büntetés pénzbírság és egy-két év börtön, szerencsésebb esetben felfüggesztett börtön. Pedig a börtön a lehető legdrágább megoldás. Százötvenezer forint közüzemi tartozás, amit átütemezéssel vagy közmunkával hamar fel lehetne számolni így, börtönellátásként évi másfélmillió forintba kerül. Évek óta azért jutnak börtönbe a telepről családanyák, családapák, mert másképpen nem tudnak hozzáférni az egyetlen elérhető civilizációs szolgáltatáshoz.

A biztonsági őr

Az apró kertet hosszú szárítókötél szeli ketté, csöpög a víz a frissen mosott ruhákból a kőre. A ház tornácán egy férfi görnyed a mosókád fölött, nyomkodja a szennyest. A kád mellett öreg centrifuga zötykölődik: a házba se a kád, se a centrifuga nem fért be. Jó megjelenésű, késő ötvenes férfi, karján igényes, szép forma, tradicionális minta, keleti tetoválás lehet. A bányáról beszél, a rákról. Sokan betegek.

Nyílik az ajtó, a felesége biceg ki a házból, lavórt hoz, újabb szennyes ruhákkal. Egyik lába nem hajlik. Protézist kapott. Tizenöt éve csontrákot diagnosztizáltak nála, azonnal műtötték, rokkantnyugdíjat kap. A férfi azt mondja, próbált ő is munkát vállalni a bányában, de nem kapott. Pedig vájár, és van nehézgép-kezelői végzettsége is. Úgy tudja, a bányába kisbusszal hozzák az embereket, nem a környékről, hanem messzebbről. - Valami kft. - mondja.

Õ mégis szerencsés. Innen, a cigánysorról keveseknek van munkájuk. Egy kisvárosba jár, biztonsági őr a múzeumban. Harminc kilométert utazik oda, harmincat vissza. Van egy öreg, szürke Lada Samarája, a szélvédője betört, de még megy. Ha nem lenne ez a kocsi, két órát utazna az átszállások miatt, és a buszbérlet is drága.

- Általában huszonnégy- vagy negyvennyolc órázom. Ha elkésel, másodszorra kirúgnak. De legalább van egy kis kereset. Az a rossz csak, hogy nyolcvanötöt keresek, ebből húszat elvisz az autó. Csak a munka miatt tartom fenn. Kértem a főnököm, hogy helyezzen át. Hiszen a cégnek, amelyiknek dolgozom, vannak más megbízásai is, például itt, a bányában, huszonnégy órás őrzés. Talán a gépekre vigyáznak azon a telepen, nem tudom. Mondtam, itt lakom tíz percnyi járásra, jó lenne, ha a beteg feleségem mellett több időt tölthetnék. Meg hát a pénz is jól jönne, amit megtakarítanék, ha nem kellene benzint tankolnom az autóba. Nem helyezett át. Azt mondta, azért nem, mert furcsa lenne, ha biciklivel járnék dolgozni.

Segítő kezek

Az adósságok akkor keletkeztek, amikor az éves elszámolás kijött, és azt egyszerre nem tudták befizetni. Erre a problémára már van megoldás: az előre fizetős mérőóra és az állami segítség, az adósságkezelés, amelynek keretében az állam - az újrakezdés érdekében, bizonyos feltételek teljesülése esetén - a tartozás döntő részét átvállalja, az önkormányzatnak csupán kisebb önrésszel kell hozzájárulnia. Adósságkezelést a szociális törvény értelmében csak a legalább negyvenezer lakosú településeken kötelező bevezetni, a kisebb falvakban ez az önkormányzat döntésétől függ. A Dzsaj Bhím buddhista közösség télen aláírásgyűjtő akciót szervezett. Orsós János, a közösség vezetője a sajtóban sokakkal megismertette a sajókazaiak történetét. A filmes szakma és a Szociális Innováció Alapítvány összefogott: az idei Filmszemlén gyűjtést szerveztek, hogy önsegítő pénztárat hozzanak létre tartozásaik kifizetésére. Két és fél millió forint gyűlt össze. A telepen felgyülemlett tartozások húszmillióra rúgnak, ezért ez az összeg kevés az évek során kialakult probléma kezelésére, de elég önerő lehetne az állami adósságátütemezési segítség elindításához. Az állami pénz érkezésére azonban az önkormányzatnak áldását kellene adnia.

Bigindo, a csapat

Sajókazának van egy hivatalos és egy kevésbé hivatalos focicsapata. A cigánytelepi fiatalok a kevésbé hivatalosban játszanak. A falukupát mégis ők nyerték. Ahogy a kazincbarcikai kistérségi amatőr labdarúgó-bajnokságot is. A megyei másodosztályba viszont nem tudnak nevezni, mert nincs elég pénzük.

Minél jobban játszik a csapat, annál többe kerül. A mecscseken az előírásoknak megfelelően játékvezetőt, sportorvost kell fizetni. Az önkormányzat az 550 milliós éves költségvetéséből a sajókazai néven futó, de más településeken lakó félprofikból álló csapatot csaknem kétmillió forinttal támogatja. A nem hivatalos csapat egy éve alakul(na), és a képviselő-testület őket is támogatni kívánja, tavaly ősszel pontosan 170 ezer forintot szavaztak meg nekik. De a pénz valahogy nem tud megérkezni a csapat számlájára, a fiatalok a Felcsúti Alapítvány támogatásának köszönhetően rúghatnak labdába. A testületi ülésen több képviselő, köztük a polgármester is megdorgálta a csapat képviseletében megjelent fiatal lányt.

- Hogyhogy nem lehet egy év alatt bejelenteni egy focicsapatot? Addig nincs utalás, amíg nincs egyesület, mert így nincs hová küldeni a pénzt.

A helyiek focicsapata azért nem alakult még meg hivatalosan, mert a megalakulás "ügygyé" vált, az egyesület bejegyzési kérelme a debreceni ítélőtáblán várakozik. Egyesek a faluból nem nagyon akarják ugyanis, hogy még egy csapata legyen Sajókazának. Ezért a Bigindo Sportegyesület bírósági bejegyzése ellen valaki a faluból unos-untalan fellebbez. A Bigindo egyike lehet a legnehezebben, leghosszabb idő alatt bejegyzett egyesületeknek. Hiába jobb a másiknál - nem kapnak helyi pénzt.

Harmadszor is nem

Az adósságkezeléshez szükséges lenne módosítani az önkormányzat szociális rendeletén. Az adósságkezelésbe bevont ügyfelet erre felkészített szociális munkás segítené a családi kassza megtervezésében és a törlesztésben. Az adósságkezelés összegének kilencven százalékát az állam állja, mindössze tíz százalékot kellene az önkormányzatnak saját költségvetéséből kigazdálkodnia. Egy 550 milliós éves költségvetéssel rendelkező falunak, mint amilyen Sajókaza, ez nem könnyű, emiatt az ilyen kistelepülések ódzkodnak újabb szociális terheket a nyakukba venni. Sajókaza mégis más. Itt ugyanis ezt a tíz százalékot - a kezelendő 5,5 milliós összadósságból 550 ezer forintot - a filmesek akciójának köszönhetően az asszonygyülekezet felajánlotta az önkormányzatnak. Vagyis az adósságkezelés a falunak pénzébe nem kerülne, de az állam csak akkor utalja át a kilencven százalékot, ha az önkormányzat szociális rendeletének módosításával ezt lehetővé teszi. Az önkormányzat erre mondott nemet. A képviselők félnek, nehogy egyre nagyobb és nagyobb adósságokkal jelenjenek meg az emberek: "gazdasági világválság van, szegényedik a lakosság, az önkormányzat nem tudja felvállalni, a szolgáltatás az áram- és vízfogyasztásra is kiterjedne és akkor még több pénzbe kerülne". Furcsa érvelés: a cigánytelepen se víz, se gáz nincs. "Egyszer csak a filmesek pénze is elfogy. És a testületnek hosszú távon kell felelősen gazdálkodnia." "Nem az adósság miatt, hanem a jogtalan áramvételezésért kerülnek börtönbe, a kettőt válasszuk külön, ha a település bevezeti a szolgáltatást, a börtön akkor is fenyeget", fogalmaz határozottan a jegyző. Már harmadszor léptek föl a sajókazai asszonyok ezzel a kéréssel. A válasz: nem, nem és nem.

Út a munkához?

A Segítő Kéz Asszonygyülekezet az Út a munkához programnak megörülvén, összeírta a telep dolgozni akaró embereit. Háromszáz aláírással teli papírt rakott a polgármester elé. Az önkormányzat szociális kerekasztala közfoglalkoztatási tervet készített. Nehéz a semmiből munkahelyeket teremteni, de mintegy száz embernek tudnak három-négy hónapra munkát biztosítani, ároktisztítást, gyomlálást a falu központjában és az intézmények előtt. A cigánytelep környezetének szépítése nem tartozik ebbe a körbe. Vannak nyolcórás munkák is, de a hatórás foglalkoztatás a jellemző. Az asszonyok arra panaszkodnak, hogy döntően csak a férfiak kapnak munkát. Meg arra, hogy a nyolcórásat jobbára csak a kiváltságosok kapják - akik nem cigányok.

Az asszonyok eközben rendszeresen összegyűlnek, ügyvédekkel tárgyalnak, képezik magukat, jelenlétükkel megtisztelik a testületi üléseket, a helyhatóság segítségével utat építenek, kukákat szereznek (a telepen eddig nem voltak kukák, az utcák végén egy nagy konténerbe hordták az emberek a szemetet), parkosítják a cigánytelepet, a leginkább elesett szomszédoknál kimeszelik a házakat, ha fenyeget a gyámhivatal. Az asszonyok gyülekezete nem adja föl, hogy van remény egy ennél méltóbb életre.