A Roma Mentori Projektet első körben a Nyílt Társadalmi Intézet (OSI) szervezte, majd ez évtől a lehetőséget a Borsod megyei BHIM RAO Egyesület kapta meg.

A Roma Mentori Projektet első körben a Nyílt Társadalmi Intézet (OSI) szervezte, majd ez évtől a lehetőséget a Borsod megyei BHIM RAO Egyesület kapta meg. A projekt célja, a roma identitás művészeten és kultúrán keresztül történő feltárása és kutatása. E mellett az is, hogy a roma kultúra szakértőit iskolai csoportokkal, közösségek gyerekcsapataival kapcsolja össze, s így gyarapodjon a gyerekek roma kultúráról való tudása, tudatosabbak és magabiztosabbak legyenek, valamint büszke, tanult és tehetséges roma példaképekkel találkozzanak, és töltsék el hasznosan szabadidejüket.

Az OSI Budapest, Roma Kulturális Program, valamint a BHIM RAO Egyesület Káló Norbert és Glonczi Nikolett projektvezetőkkel kialakított egy roma önkéntesekből álló csapatot, akik szívesen vállalkoznak arra, hogy gyerekcsoportok részére délutáni foglalkozásokat szervezzenek és vezessenek le.

E sorozatunkban megismerkedhetnek azokkal a roma mentorokkal, akik művészetükön, szakmájukon, egyéniségükön vagy épp világszemléletükön keresztül igyekeznek a hátrányos helyzetű cigány gyermekek számára megcsillantani azt az utat, amelyre lépve identitásukban rendíthetetlen, felvilágosult fiatalok válhatnak majd belőlük.

Sorozatunk első roma mentora Kunhegyesi Ferenc, aki Kiskőrösön, egy többcélú intézmény gyermekcsoportjában tartja a foglalkozásokat. Bemutatása helyett inkább mutassa őt be saját szerzeménye:

Én ott kezdődöm, ahol a világ véget ér. Létem absztrakció. Mára már csak a szél szárnya perdíti táncba vándormúltam.
Íratlan törvényeink, földanyánk testében kiismerhetetlen álmokat oldanak.
Drága apám, s anyám!
Láthatlak-e még faként dús koronával a pusztaságban?
Ahová cigányságom örökre a földbe temethetem, s várhatom a szél siratóját.

/Kunhegyesi Ferenc/

"Olyanok vagyunk mi itt Európában, mint a gazdátlan nyáj."

Hogy jellemeznéd eddigi grafikus- festői pályádat?

- Szerencsés embernek tartom magam, hogy megismerkedtem Szentandrássy Istvánnal, akitől a festészeten kívül is sokat tanultam és tanulok. Kevés ember közül Õ volt az egyik, aki mindig megerősített abban, hogy jól élek. Emberhez méltó etikával, tisztességes morálok között tartásom megmaradjon, és amennyire csak tudom más embereket is segítsek abban, hogy méltóságukat megtartsák.

Alkotásaim nagy része portré. Valójában ilyen embereket festek. Akik tisztán és egyenesen néznek vissza- nincs semmi szégyellnivalójuk és takargatnivalójuk. Mindaddig, amíg nem találkoztam a mesterrel, sok volt bennem a kétely, hogy vajon jól csinálom-e? Ez vonatkozik a művészetemre is. Az idők során rájöttem: jól vagy rosszul, de tenni kell, alkotni kell. Isten adta ezt a képességet, adományt, nem hagyhatom cserben. Sok mese van benne és alkotásaim a nagy mesémhez képest puszta tanulmányoknak minősülnek.

Tervezek monumentális képeket a jövőben, ami természetesen nem a mérettől függ. Konkrét cselekményeket, történéseket szeretnék festeni. Míg egyelőre a mélységet keresem magamban. Nem alkotok falidíszeket. Igazán nem is szeretem a populáris műfajt. Bár feladata a művészetnek irányt mutatni, nem hiszek a tömegben. A történelem is ezt igazolta. Könnyedebb témákban is gondolkodom. Sokkal szellősebb gondolatokat kíván tőlem az ecset, táncos sorozatra készülök.

Most mivel foglalkozol? Alkotsz?

- Az alkotás folyamatos. Az ember nemcsak akkor alkot, ha ceruza vagy ecset van a kezében. Nagyon sokat rajzolok "fejben". Aztán ott a hajnali félálom. Akkor születnek a legnagyobb alkotások. Amikor ecsetet veszek a kezembe ezeket a féltudatos belső víziókat igyekszem láthatóvá tenni. Jelenleg a kiskőrösi EGYMI-ben dolgozok a párommal. Igyekszünk olyan programokat kitalálni a gyerekeknek, ami nemcsak pénz függvénye. Ezen kívül van 25 fenyőfám, egy tucat tujám. Azokat gondozom és van még egy nagy szemű társam, a kutyám, akivel jókat meditálok.

Egy művész miként éli meg a mai társadalmi feszültségeket? (

- Nagyon szomorú vagyok, borzasztóan magányosnak érzem magam akkor, ha egy korlátolt gondolkodású emberrel vagyok együtt. Szégyellem magam azért, hogy legbelül szánom az előítéletes embereket, még ha ők mit sem éreznek ebből, hogy nem adtam meg nekik emberi méltóságukat. Ma már nem vitázom azokkal az emberekkel, akik a látszatra adnak. Igyekszem kerülni is őket. A mesterem szerint minden emberben ott van a jó. Cigány embernek lenni ma Magyarországon nem egyszerű. De magyarnak sem.

Közhely, de így van, a média felszínes hozzászólása és a politikusok magatartása sokat ront a cigány- magyar viszony. Ez alól a mi politikusaink sem kivételek. A rendszerváltás óta a mai napig a pártok marionettbábui. Sokan megvásárolhatóak. Szívesen megnézetném velük, vagy elolvastatnám Gandhi életét, vagy Martin Luther Kingét. A baj, hogy nincs is álmuk. Olyanok vagyunk mi itt Európában, mint a gazdátlan nyáj. Miközben a média úgy állít be minket, mint a nagy indián törzs, s törzsfőnökeink kamuvajdák. Még mindig nem tud semmit Rólunk a magyar társadalom. Gyakran tartok előadásokat roma témákban, és minden alkalommal úgy érzem, hogy mintha mi egy másik bolygóról jöttünk volna. Erről mi is tehetünk. A cigányságon belül van egy nagy százalék, akik zárt közösségben élnek. Tisztelem a hagyományokat, de úgy gondolom, el kell dobni azokat, amelyek egy nép halálához vezetnek.

A hazánkban történtek gyakorolnak- e hatást a művészi munkádra?

- Nem vagyok politikai festő. Voltak idők és korok, mikor hatással voltak a történelmi események az alkotásokra. Picasso- Guernika, Delacroix néhány alkotása. Ma az emberek nem ismerik a festészet nyelvét. Sokkal nagyobb hatással van a zene. Emlékezz Bob Geldof harcára az Afrikai éhezőkért. A zene sokkal nagyobb tömegeket mozgósít, mint a festészet. Én olyan világot festek, ami mintául szolgálhat néhány embernek, hogyan lehetne szépen élni.

"Az igazat megvallva imádok együtt röhögni velük."

Bemutatnád az intézményt, ahol a Roma Mentori Projektet bonyolítod?

- Kiskőrös városában található az intézmény. Az intézmény többcélú: óvoda, iskola, előkészítő szakiskola, egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény és a kiskőrösi és kalocsai nevelési tanácsadó egységekből áll. Tanulóink elsősorban a kiskőrösi kistérség településéről járnak be naponta. Az általános iskolai szakaszban, tanulásban és értelmileg sérült tanulók képzése folyik integráltan. Iskolánk alsó tagozatán a Lépésről- lépésre programot, felső tagozaton a kooperatív tanulást és projektoktatást alkalmazzuk.

Mire építed a mentori munkádat?

- Mentori munkámat nem feltétlenül a grafikára vagy festészetre építettem, hanem a művészet minél több ágával igyekeztem megismertetni a gyerekeket. A táncművészetben eltöltött 15 év tapasztalata lehetőséget adott a gyermekek ösztönös mozgáskultúrájának kibontakoztatására is. Vendégmentor barátaimmal, kortárs művésztársaimmal sokszínű programok lebonyolítására nyílt lehetőségünk.

Bemutatnád a mentorált csoportodat?

- A csoportba tartozó tanulók érdeklődésének fő meghatározója elsősorban humán jellegű. Érdekli őket a történelem, irodalom. Szívesen szavalnak, szerepelnek műsorokban. Többen közülük rendkívül jó kézügyességgel rendelkeznek. Szeretnek alkotni, rajzolni, festeni, grafikákat készíteni. Érdekli őket a tánc, szívesen vesznek részt táncos produkciókban. Kedvelik a kirándulásos programokat mind a város környékén, mind távolabbi vidékekre. Élvezik a csoportos ügyességi, sportos, társasjátékokat.

Mivel foglalkoztatok a projekt időtartalma alatt?

- A foglalkozásokat Viedner Mónika gyógypedagógus társammal tartottuk kéthetente. Ezeket gondos tervezés és szervezőmunka előzte meg. A pályázat célja a minta értékű roma emberek bemutatása volt, ezt a program alatt mindvégig szem előtt tartottuk. Több alkalommal a roma származású vendégmentor saját életéről beszélt, milyen erőfeszítések által érte el célját, eredményeit. Például, Kolompár Heléna, aki ma 5-öd éves orvostanhallgató, Kvalla Gábor operatőr, Szentandrássy István festőművész.

A kiemelten kezelt rajzfoglalkozások mellett változatos és színes délutánokat töltöttem a gyerekekkel. Kerékpároztunk a közeli erdőbe, ahol megbeszéltük, hogyan éltek a romák a vándorlások során. Mit ehettek, hogyan főzték meg, hogyan szerezhettek élelmet, mit dolgozhattak. S ma, ha így élnénk, hogyan tudnánk túlélni. Kirándultunk Tiszadobra Péli Tamás Születés című Nagypannójához. Teljes valóságában láthatták a több mint 40 m2-es remekművet, amit sajnos kevesen tudnak, hogy Péli a cigányságnak szánta. A cigányság öröksége.

Táncházakat, Ki mit tud?- ot szerveztünk, ahol több művészeti ágban kipróbálhatták magukat a gyerekek. Vers, tánc, színpadi játék és ének kategóriák vonultak fel. Nagyon nagy öröm számomra a gyerekek találkozás a Szentandrássy Istvánnal és képeivel. Az ember, akiről én is sokat tanultam és a csoport is mintaként tekint.

Miben látod a mentori munkád lényegét?

- A lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Sohasem tudhatjuk, elég egy gesztus, egy tekintet, egy szó, s mantrája lehet egy gyereknek egy életen át. Figyelembe kell venni gyerekek szükségleteit, érdekeit, megkérdezve tőle, ő mit szeretne. Amikor gyerek voltam, egy idősebb fiú megkínált cukorral. Azóta eltelt 35 év, és valójában csak ennyi történt. Azóta köszönünk egymásnak. Tudtam, hogy jó szívvel adja és ez örökre megmaradt bennem. Ez a mentori munka lényege. A roma gyerekek az iskolában magukra vannak hagyva.

Van -e mérhető eredménye a munkádnak?

- Az emberek mindig mérhető eredményt akarnak. Az eredmény szubjektív. Eredményt mindenki önmagához mérten érhet el, és kell elérni. A világ sajnos arra tanít minket, hogy mi cigányok is versenyezzünk. Mi ebben a programban nem versenyezhetünk egymással és mással sem. Mérhető eredmény nincs. Van helyette jókedv, derű, öröm. A gyerekek épp eleget szoronganak az iskolában. A cél a felszabadultság, s hogy érezzék: van mögöttük valaki, aki közülük való és bármikor számíthatnak rá.

Mit értesz pontosan ez alatt? A versenyzés helyett mit javasolsz?

- A versengés két ember között azt eredményezi, hogy az egyik alul marad. A természet is ilyen. De az emberben ott a lélek és a szabad gondolkodás. Pontosabban a szabad akarat. Senkit sem hozhatunk ilyen helyzetbe. Úgy gondolom ez azért alakult ki, mert nincsen rend. Nincs mindenki a helyén. Ha helyén is van, akkor azt gondolja magáról, hogy ő több vagy jobb. A kukás munkája is ugyanolyan fontos, mint a tudósé vagy a festőé. Tanuljuk meg tisztelni egymást! A természet sokkal jobban tudja a dolgok irányítását, mint mi magunk. Ahhoz tisztázni kellene a fogalmat, mit jelent a tisztelet.

Mit jelent neked az, hogy roma mentor vagy?

- Gyerekek között vagyok, és én felnőtt. Kötelességemnek tartom azt a tudást és tapasztalatot átadni nekik, amiből ha tanulni tudnak, könnyebb lehet az életük. Az igazat megvallva imádok együtt röhögni velük. Gyerekkoromban fáradásig nevettem magam. Biztos ismered Te is ezt az érzést. Annyira jól eső volt, hogy beleszédültem. Ez csodálatos. Ez is a Jóisten ajándéka. Ez nekem a roma mentorság.